Edzésnapló 30.

Na beszéljünk végre komoly dolgokról.

(Egyébként nem a szénanátha terített le két napra, csak valami ovis vírus, de bölcsész vagyok, nekem ezt nem kell tudnom. A lényeg, hogy lassan az összes turha kijön belőlem, az edzésben pedig nem akasztott meg ez a szar.)

Most pedig toljuk le a kötelező kört aztán hadd tépjem a számat mindenféléről öcsém.

Szóval ami az edzésemben változás az eddigiekhez képest, az az, hogy az alap erőedzésre rátettem pár dinamikus gyakorlatot, jelesül a szakítást kettlebellel, a lendítést kettlebellel, és a helyből felugrást (kettlebell nélkül).

Sokat olvastam mostanában a robbanékonyságot és mozgékonyságot fejlesztő gyakorlatokról, és úgy döntöttem, kipróbálom. Mondtam már, hogy az alap erőedzéssel annyi csak a bajom, hogy nagyon lomhásít, legalábbis engem. Pár durva dinamikus gyakorlat viszont majd segít ezen.

Nem vagyok erőemelő; egyéni edzéstervvel dolgozom a kitűzött céljaim alapján. Az elsődleges célom az erőszintem felturbózása a kívánt mértékre, utána pedig úgy tervezem (ezt is írtam már) hogy egyrészt az erősember gyakorlatokat fogom kipróbálni, másrészt pedig a mozgékonyságomat fogom növelni. Ahogyan művelem magam a témában, szerencsére kiderül, hogy a kettő gyönyörűen összeér: ugyanis az erősember gyakorlatok egyik fele csak, ami az erőemelésből jön, a többi bizony kurvára dinamikus és állóképesség gyakorlat. Magyarán ez a fajta edzés tényleg mindent meg tud adni nekem, amire vágyom, és ráadásul úgy, hogy közben még mindig minimalista lehetek. Ez nekem fontos. Mondjuk pár extra cuccot be kell szereznem ezekhez a gyakorlatokhoz, de nem sokat.

Továbbra is azt gondolom, hogy a testedzésben a cél szem előtt tartása a legalapvetőbb dolog. Tudnod kell, hogy miért edzel, pontosan kell tudnod, különben szart sem ér az egész. Ez kurva nehéz dolog, kurva nehéz dolog magad előtt látnod azt a valakit, aki majd leszel, és előre nem is mindig lehet mindent tudni, meg érteni. Ahogyan elkezded úgyis óhatatlanul változni fog az egész, mint ahogyan te magad is változol. Ezért gondolom én azt, hogy mindig mindenkinek erőedzéssel kell kezdenie - mert megtanulja az alapokat, erőt növel, ami egész életében jól fog jönni, és innen aztán bármerre tovább lehet indulni. Ráadásul az erőedzés (és csak az erőedzés) bármilyen sporthoz jó kiegészítést ad, és nagyon nagy előnyt jelenthet annak, aki versenyez.

Én azt szeretem a legjobban az edzésben, hogy ez is egy módja önmagam megteremtésének. Sőt, talán számomra ez a legjobb módja. Nemrég volt egy megvilágosodott pillanatom, és rádöbbentem, hogy bazdmeg, én még mindig keresem magam, még mindig nem vagyok kész, még mindig nem találtam rá mindenre, aminek a keresésére elindultam. És ilyenkor nagyon jó belekapaszkodni valamibe, ami erőt ad, ami összetart - nekem ez az edzés. És ahogyan az edzésben fejlődök lassan, fokozatosan, kitartóan lépésről-lépésre, úgy teremtem meg a valódi önmagamat is lassan, fokozatosan. És a végén majd összeáll a kép; lehet, hogy csak a legvégén, de azt már leszarom. Nehéz a dolgom, mert nincs mintám, az edzéstervemet és önmagamat is csak én tudom összerakni, senki más. És nem tudom, milyen leszek akkor, amikor az leszek, aki lenni akartam. Még azt sem tudom, hogyan fogok akkor kinézni. Csak azt tudom, hogy érezni fogom, ha célba értem.

A vallás, az életfilozófia, az elvek, a meggyőződések és a különböző világképek szart sem érnek; de az edzésben benne van minden. Benne van az, hogy hogyan élsz, mit eszel, mennyit pihensz, mivel töltöd a napjaidat, hogyan szervezed a dolgaidat. Egy egész kibaszott életet lehet tervezni rá, és közben még egészséges is vagy, vidám és energikus, és kurva jól is nézel ki mindeközben. Erős vagy, testben és lélekben, és mindent megteszel azért, hogy hosszú és egészséges öregkorod legyen. Mondj nekem egy kibaszott vallást vagy bármilyen más hobbit, ami megadja ezt, mondj egyet és áttérek rá, a kurva életbe.
Az edzés erőt ad, hogy ha akarod, bedaráld az egész kurva világot, és megszerezz magadnak mindent; az edzés erőt ad, hogy ha akarod, meg tudod húzni magad szerényen, elégedetten, és nem fog hiányozni semmi, még egy üres szobában sem.

Az edzés így is, úgy is boldoggá tesz, ha akarod.

Az edzés összerak, nem csak testben, de lélekben is - megtanít összpontosítani, megtanít a kitartásra, a kétkezi munka örömére, a teljes tudatosságra, egy olyan életre, ahol mindennek értelme van, és minden a helyén lehet. Fekvenyomni jobb, mint ha meditálnál öcsém. Végülis ha meditáció közben elbambulsz, azzal csak az idődet pocsékolod, de ha fekvenyomás közben, akkor a súly lenyakaz. Mikor figyelsz jobban? Mikor vagy éberebb? Ha két mázsát készülsz a földről felhúzni, vagy ha heverészel a tóparton? Érted.

És nem elég tudni, kurvára kell hinned is önmagadban, mert másképpen nem megy. Istenben könnyű hinni; Isten mindenható. Te viszont ember vagy, és emberként kell egyre különbbé válnod, és fejlődnöd, többé, jobbá válnod. A lehető legerősebb önmagaddá. Istennek nincs hova fejlődnie; Isten tökéletes. Te viszont nem vagy az, de ki mondja meg, ki dönti el, hogy hol vannak a határaid, a korlátaid?

Ezért kell hinned magadban.