Egy meleg hangulatú hétvége Bécsben

(Megj.: most kivételesen egy hagyományos blogbejegyzés következik)

Csak hogy felvágjak, nekem is vannak néha egzotikus útjaim; ráadásul remélem a jövőben még több is lesz, mert utazni jó, főleg ha eleget alhatok közben.

Mert most hétvégén például Bécsben voltam, és egy meleg párnál aludtam a csajommal együtt, aki láthatóan nyugodtabban érezte magát, mint én, de ez azt hiszem nem meglepő, tekintve az análintrúdert a zongora alatt körülményeket. A pár egyik tagja zenész, de sajnos nem zenélt nekünk. (Bár azt mesélték róla, szeret meztelenül zongorázni, úgyhogy nem is tudom, hogy akartam-e, hogy zenéljen.) A többi tevékenységükre meg nem is voltunk kíváncsiak - figyelj, olyan képek voltak a falon, hogy húbazdmeg, és ilyenkor nem akarsz semmi többet tudni - , ezért aztán inkább várost néztünk egész nap. Meg másnap is. Jött még velünk az egy kollegából két haverrá avanzsált házaspár gyerekeiket együtt nevelő, egy vagyoni és élettársi közösségben élő csávó és csaj, (mennyivel egyszerűbb is a házasság, istenem, azt nem kell ennyit magyarázni) akiket eléggé kedveltünk ahhoz, hogy bepróbálkozzunk egy ilyen közös úttal. És azt hiszem, lesz is még ilyen, mert ezek jó arcok.

Persze két kocsival mentünk, mert annyira azért még nem szeretjük ismerjük egymást. De így is tökéletes volt az út, azt leszámítva hogy abban a kurva nagyvárosban sem lehet parkolni, és ha végre találsz egy helyet, könnyes szemmel rebegsz hálát az úristennek, és már előre rettegsz attól, amikor majd el kell állnod onnan a kocsiddal, mert jól tudod, hogy egy újabb bazmegelős félóra vár rád, amikor majd visszaérkezel.

Természetesen Bécs melegnegyedében (mert ott ilyen is van bazdmeg) volt az ideiglenes szállásunk, de erre a falfestmények alapján (Mozart, seggében a varázsfuvolával, illetve egy vadul smároló rendőrpár adták többek között a hely hangulatát) magunk is hamar rájöttünk.

Egyébként én, mint suttyó vadonjáró megint megállapítottam, hogy Bécs éppen olyan, mint Budapest, csak néhol nagyobbak a terek, mindenhol tisztábbak az épületek, és újabbak az autók. (Ja és persze ott kimaradt a kommunizmus, ezért több a kultúra, meg a kultúrált ember.) De egyébként mintha Budapestet jártunk volna be rohamtempóban két nap alatt, mert a meleg ikrek (eléggé hasonlítanak egymásra a srácok ugyanis, és még ugyanúgy is öltöznek) olyan tempót diktáltak, hogy én néha csak elsuhanó tájként érzékeltem a város utcáit.

A gyaloglás egyébként kurva jól esett, és ezt most érzem igazán, amikor már itthon vagyok, és végre leültem. Többet kéne gyalogolnom. (Ne izgulj, erről majd értekezek még az edzésnaplómban is. Alaposan, mert tudom, hogy azt szereted.) Ja, és csak hogy tudd, részt vettünk a bécsi városi maratonon is, öcsém. (Na jó, azért vegyültünk el a futókkal, hogy átjussunk a főút túloldalára, de milyen jól hangzik már.)

Első nap szép időnk volt, a második napon kevésbé, de akkor meg már nem is zavart. Na most én le nem írom, hogy merre jártunk és miket láttunk, mert egyrészt nem jegyeztem meg, másrészt meg mert nekem (és a csajomnak) a hangulat volt a lényeg, meg az emberek, meg az atmoszféra, meg a bioszféra. Meg a sör és a fagyi.

Este elmentünk egy buzibárba étterembe, és ettünk kurva nagy bécsi szeletet (mi mást ugye) krumplisalátával, meg ittunk hozzá sört, és úrnak éreztük magunkat. Bécs egyébként nem egy drága hely, még a belvárosban sem kaptam frászt az áraktól, mondjuk az is igaz, hogy a Louis Vuitton-ba nem engedtem be a csajomat. (Aki egyébként egész úton hurcolászta a pénztárcámat. Tudom, ne is mondd, szeretek veszélyesen élni.)

A hazaúton izgalmas volt, hogy a kurva dzsípíesz sehogysem akart jelet fogni, pedig odafelé szépen házig vitt minket; érzésből kellett kitalálnunk abból az elbaszott városból, ami bravúros csapatmunkával sikerült is. Vagyis mázlink volt. Megfogadtuk, hogy ezentúl autóval kizárólag akkor indulunk útnak, ha van papírtérképünk a helyről. Az se baj, ha középkori, csak legalább valami legyen.

Úgy érzem, gyorsan elröpült a hétvége basszus, éppen olyan gyorsan, mint a tempó, amivel gyalogoltunk. Tudom jól, hogy néhány nap, és máris csak néhány kósza emlék marad az egészből, de kezdetnek ez egyáltalán nem volt rossz. Ilyen ez a túristáskodás, öcsém. Megbeszéltük a csajommal, hogy ezt a témát még elővesszük párszor, és nem csak Bécsbe jövünk el néha, hanem Párizsba, Londonba, és persze Phuket-be is. (Megjegyeztem ám, ribanc.) Kurva jó lesz.

(Csak tudjak eleget pihenni is bazdmeg, mert különben hisztis leszek.)