Kalandok a vadonban 17.

Nem tévedés, már megint kalandok a vadonban. Mert olyan kurva sok minden kezdett el történni hirtelen, hogy muszáj leírnom. Márciusban ennyi mindent sohasem csináltam még meg, pedig évek óta a vadonban lakom már. De mostantól ha törik ha szakad, ez lesz a trend - már a tavasz elején rendbevágni a kertet, hogy nyáron csak locsolni kelljen, gazolni, meg füvet nyírni. Meg persze nyaralni, baszod, mert csak ez ér valamit ebben a szaros életben.

Itt a március vége, és elmondom, hogy első körben mi mindent csináltUNK eddig (mert a pofátlan vörös ribancot nem lenne pofám kihagyni... ééérted): 1, az ex-feleségem random zöldségei kiszedve a faszba. 2, fű lenyírva mindenhol. 3, megmetszenivalók megmetszve. 4, veteményes rendberakva és televetve. 5, ültetnivalók elülteve mindenhol. ÉS 6, a fészer is rendberakva. Érted öcsém? A fészer. Évek óta készülök már rá, és most végre megvan. Kemény meló volt, eltartott két napig, egyedül talán kétszer annyi ideig is tartott volna. De mindenért kárpótol az a borzongató érzés, hogy pontosan tudom, hogy amit egyszer rendberaktam, az már rendben is marad, ameddig világ a világ...

Most hétvégén nagyon jó idő volt. Nálam, a trópusi déli fekvésű telken olyan volt, mintha nyár lett volna. Mászkáltam is volna fürdőgatyában, ha nem féltem volna a leégéstől. (Meg ha lenne menő vadiúj fürdőgatyám.) Mint utólag kiderült, okkal rettegtem a naptól, mert a fejem teteje leégett a salgó-polc összeszerelése közben, de a faszért kell nekem is délben becsavarni kétszáz csavart. Szerencse, hogy nem tudok napszúrást kapni.

És kurva jó volt ebédelni a teraszon, a tölgyfaasztalnál, amit még Orfűről hoztam magammal. Az is olyan érzés volt, mint nyáron. És akkor hol van még a nyár! Bár minden tavaszom így kezdődne, mint ez a mostani. Ennél én nem is vágyom többre.

Tudom, ez most olyan hobbitos hangulatú szövegelés (ja, miközben olvasod hallgasd ezt a zenét), de tényleg nagyon jól éreztem magam a hétvégén. Döbbenetes, hogy mennyit lehet haladni az életben, ha az ember megfelelően választja meg az útitársát. Van, akivel egyetlen nap alatt többet érsz el, mint mással évek alatt. Igen, azt kell megkeresni, aki mellett azt érzed, hogy a lehető legtöbbre vagy képes, és akivel valóban meg is tudod tenni azt, amit valaki más mellett csak tervezgetnél, csak nekikészülnél...

Nekem ezt most kurvára sikerült eltalálnom. Maradok is ennél a verziónál, úgy döntöttem, mert ami jó az jó.

És ami még fontos: eltenni azokat a pillanatokat, amik nagyon ott vannak. Régen, gyerekkoromban ez volt az egyik legkedvencebb szórakozásom, ideje újra megtanulni bevésni dolgokat. Hogy amikor öreg leszek, legyen mit elmesélni. Legyen mire emlékezni. Hogy lehessek úgy is boldog, hogy csak emlékezem. Hogy azt érezzem, hogy megérte. Megérte ez az egész.

És ehhez néha csak annyi kell, hogy az ember rendberakjon egy fészert.