Egy napon földrengés rázta meg a zen templomot. Néhány része össze is
dőlt, és néhány szerzetes nagyon megrémült. Amikor véget ért a földrengés, a
templomot vezető mester a következőket mondta:
- Ez kitűnő alkalom volt, hogy lássátok, hogyan viselkedik egy zen lelkületű ember válságos helyzetben. Láthattátok, hogy
nem vesztettem el a fejem, teljesen tudatában voltam, mi történik, és mit kell
tenni. Odavezettelek benneteket a konyhához, ami a templom legerősebb része.
Ez jó döntés volt, mivel láthatjátok, hogy mindenki megmeneküt. Mégis, dacára
önuralmamnak és higgadtságomnak, egy kicsit feszült voltam - amit
kikövetkeztethettetek abból, hogy megittam egy nagy pohár vizet, amit nem
teszek normál körülmények között.
Az egyik szerzetes elvigyorodott, de nem szólt semmit.
- Hát te meg min nevetsz? - kérdezte a mester.
- Azon, hogy az nem víz
volt, mester - így a szerzetes, - hanem egy nagy pohár szójaszósz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése