Nem érdemes pluszenergiát fektetni a dolgokba; csakis annyit rakjunk mindenbe, amennyit még megfelelőnek érzünk, anélkül, hogy túlerőltetnénk magunkat, vagy feladnánk akár egy fikarcnyit is önmagunkból. Ez igaz a munkára, az emberi kapcsolatokra, meg az életünk minden területére úgy általában.
Senki sehol nem fogja feljegyezni a befektetett energiánk pontos mennyiségét, és soha senki sem fog megjutalmazni minket azért, ha erőnkön felül teljesítünk. Ha azt gondoljuk, hogy majd valami csoda folytán egyszer visszakapjuk azt, amit erőnkön felül másokba fektetünk, akkor kurva nagyot fogunk csalódni.
Ezért a legbiztosabb, ha keményen tartjuk önmagunkat, és nem válunk áldozatokká; semmiféle áldozatért nem jár jutalom ebben az életben.
Egyetlen dolog van viszont, ami mindig megtérül, méghozzá kamatostul: ez pedig a saját fejlődésünkbe fektetett energia. Azért sohasem kár, és abból sohasem lehet túl sok. Legyen akár testi, akár lelki fejlődés a cél, egyetlen csepp erő sem vész kárba, ha erre fordítjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése