Még jó érzés kimászni reggelente a sufniba edzeni, de lassan azért sapkát is kell vennem, mert befagy a fejem. Ha hideg van, akkor több akaraterő kell ugyan az edzéshez, de jobb érzés is edzeni, ha már bemelegedtél. Csak elkezdeni nehezebb, de nekem, akinek a reggeli edzés már az életritmus természetes részévé vált, sosem annyira nehéz.
Remélem ezt a dolgot meg tudom tartani ameddig csak élek, mert ennél jobb kezdést el sem tudnék képzelni a napjaimnak
Újra heti négy napos edzéstervet tolok, mert az öt nap nagyon természetes volt ugyan (minden hétköznap reggel irány ki gyúrni öcsém), de egyrészt így többet tudok kardiózni, ami kell a súlyom normalizálásához, másrészt jobban rá tudok pihenni a nagy gyakorlatokra; és most életemben először végre tényleg csak a nagy gyakorlatokat csinálom, semmi bicepsz meg vádli meg kisfaszom. Merész dolog ez, barátaim, de eltökéltem magam: muszáj hinnem magamban és a módszeremben, muszáj hinnem a minimalizmusban, és muszáj hinnem abban is, hogy a húzódzkodástól meg a deadlifttől éppen elég nagy lesz a bicepszem.
A taposást kitartóan nyomom, és tapasztalatból mondom, hogy jobb, mint gyalogolni (leszámítva azt az érzést hogy lépkedsz de nem haladsz sehová), mert sokkal kevésbé érzem a derekamban. Ezért nem erőltetem egyébként a futás témát sem; majdnem elmentem futócipőt venni valamelyik nap, aztán megembereltem magam, és továbbra is kitartok: nincs értelme futni, a gyaloglás meg a taposás éppen elég kell hogy legyen heti két deadlift és heti két guggolás mellett. Taposni egyébként taposok mindennap, valami már látszik is tőle, mondjuk mellette még mindig túl sokat zabálok, de az meg asszem a szeretethiányom miatt van, erre éppen nemrég döbbentem rá. Úgyhogy muszáj lesz bekeményítenem, és muszáj lesz elkezdenem magamnak főzni, mert különben sosem fogok leengedni az úszógumiból. Párolt zöldség és csirkemell öcsém.
A guggolásból elkezdtem kipróbálni egy új módszert, az 1 x 20 stílust, ha érdekel, olvass utána, annyi a lényeg, hogy kiválasztod azt a súlyt, amiből kábé 12 ismétlésre lennél képes, és kipréselsz magadból pontosan 20 ismétlést, akkor is ha beszarsz. De az egész ennyi is, egyetlen sorozatot csinálsz, azt is csak heti egyszer, max kétszer. És ezt csinálod hat hétig, és akkor utána neked kurva jó lesz. Egy próbát megér, bár az utolsó pár ismétlés nagyon durva baszki. Valaki írta egy fórumon, hogy a tizennyolcadik ismétlés környékén megjelent előtte Jézus, hát én hiszek neki. Ez a gyakorlat tényleg olyan.
Még jön a szokásos rinyálás arról, hogy hiányzik a bunyó; tudom hogy unalmas már, de muszáj leírnom, mert tényleg hiányzik. Arról van szó, hogy azt hiszem az önbizalmamnak kell ez a dolog, és nem arra vágyom, hogy ellébecoljak a tatamin pár dagadt fehér pizsamás harcművésszel, vagy chi-labdákat dobáljak pár nyugger nyanya között; szóval hogy úgy tegyek, mintha. Nem, nekem tényleg a kőkemény verekedés kell, mert csak attól érzem igazán férfinak magam. Na ezt is kimondtam. Ezen még majd agyalnom kell egyébként. Viszont rájöttem, hogy kizárt dolog, hogy legyen elég időm és energiám arra, hogy mondjuk heti háromszor bunyózni járjak. Jobban belegondolva nem is értem, hogyan képes valaki munka és család mellett még komolyan tolni valami ilyesmit, az edzőtáborokról és versenyekre mászkálásról nem is beszélve. Asszem ehhez valami olyan küldetéstudat kell
Ehhez képest elváltam, és egyedül maradtam a házammal meg a fekvepadommal; de legalább a szándék megvolt.
Szóval ezzel a bunyóval még kezdenem kell valamit, de úgyis megoldom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése