Erő és keménység

Régen akartam már erről írni, mert állandóan szembesülök azzal, hogy a zembereknek halvány lila segédfogalma sincs arról, hogy miről is szól ez az erő dolog. Meg a nagy izmok. Meg a keménység.

Szóval múltkor elkezd tapogatni ez az idegesítő picsa, hogy te tényleg gyúrsz? Aha, de a pasimnak sokkal nagyobb a karja. Mert ő régen evezett és most terembe jár, és már a múltkor mondtam is neki, hogy bééébiiii, lassan szűk lesz karban az összes inged.

Aztán mutat nekem egy fényképet valami dagadt faszról. Hát gratulálok a pasidhoz bazdmeg. Elmondanám neki, hogy a pasijának mitől nagy a karja, és hogy ennek semmi köze sem az erőhöz, sem ahhoz, hogy valaki milyen kemény csávó, de mindig rájövök, hogy teljesen reménytelen ezeknek magyarázni.

Az Art of Manliness című oldalon (minden férfinek kötelező benne elmélyedni mellesleg) találtam egy kurva jó cikket arról, hogy mi is valójában ez a keménység dolog. A bejegyzés címe: Erős lehetsz, de vajon kemény is vagy?

Pontosan erről akarok ma írni.

Mert a helyzet az, hogy a testépítés nagyon is hamis képet ad erről az egészről. Az emberek látják ezeket a hatalmas monstrumokat, és arra gondolnak, hogy hú bazdmeg, ez aztán erős lehet. Ez aztán a kemény csávó. Ez aztán tutira kettéhasít egy farönköt az eres faszával. És persze minél nagyobb a bicepszed, annál erősebb vagy, ez alap.

Én magam is szembesültem ezzel a tévhittel, amikor még régen, gyúrós csávóként nem bírtam levinni egy mosógépet az első emeletről, a szíjas izmú melóspapesz meg felkapta, és egyetlen nyögés nélkül levitte. Ciki volt, finoman szólva. Akkor kezdett derengeni, hogy nem edzek én valami jól, ha csak ennyire vagyok képes, pedig az edzőteremben én voltam a májer.

Az edzőtermi edzés, legyünk őszinték, olyan mint egy laboratóriumi kísérlet. Minden ideális, minden zavaró tényező ki van küszöbölve, minden csak arról szól, hogy egy adott mozgásformában a lehető legnagyobb teljesítményt nyújtsd, már ami az izomnövekedést illeti, nem a maximális erőt. És az izmokat kurva nagyra lehet pumpálni a megfelelő gyakorlatokkal, meg a megfelelő kajával és táplálékkiegészítővel, meg elég pihenéssel. De ha valaki testépítő, az emellett le fogja szarni az erőt és a keménységet. Na most ha erről a fasziról leveszed az edzőcuccait, kesztyűt, övet, cipőt, és kizavarod a hóba, hogy húzzon odébb egy farönköt, hát, a nagyanyád előbb lesz rá képes, mint ő.

Mert azok, akik edzőteremben növesztették magukat baszott nagyra, azok csak ott tudnak jól teljesíteni, de ettől még nem lesznek automatikusan erősek, sem kemények. Én meg rájöttem már régen, hogy engem az erő és a keménység jobban érdekel, mint hogy mekkora a karom. Leszarom, hogy mekkora a karom bazdmeg; szerintem kurva gáz, ha egy százkilós, színizom ember akkora súllyal guggol, mint a csajom. Lehet kurva szép, meg lehet nagyon esztétikus, de ha emellett gyenge, és egy pofontól elsírja magát, akkor az én szememben nem ér szart sem.

És az erőt még könnyebb megszerezni, mert egyszerűen a megfelelő gyakorlatokkal kell edzeni, és nem testet építeni, hanem erőt. Az izmok akkor is jönni fognak, csak éppen nem úgy fogsz kinézni, mint egy felfújt gumimatrac, hanem úgy, mint aki valóban meghajlítja a vasbeton oszlopot fél kézzel.

A keménység megszerzése jóval nagyobb kihívás, és most azt érzem, nagyon rá kell hajtanom erre, mert keménység nélkül önmagában még az erő sem ér sokat. És rájöttem, hogy bár elég sokat teszek a saját keménységemért, nem teszek eleget. Elpuhult társadalomban élek én is sajnos, és keményen kell küzdenem azért, hogy én magam ne puhuljak el. A keménység elsősorban a nehezítő körülmények elviselését jelenti, és azt, hogy az ember a legszarabb helyzetben is képes optimálisan teljesíteni. Ha semmi nem tud megtörni, ha semmi nem tud a célodtól eltéríteni, vagy a haladásodban hátráltatni, akkor vagy kemény öcsém. A testet is lehet és kell keményíteni ahhoz, hogy bírja a gyűrődést (és ez egy laboratóriumi edzőteremben kurva nehéz dolog), de még inkább keményíteni kell a lelket tudatot, mert abból sokkal több erőt lehet meríteni, ha gebasz van.

Mindig is úgy hittem, hogy aki igazán kemény, az testileg és lelkileg is az, és nem csak az egyik, vagy a másik - hanem mind a kettő egyszerre. Nem is gondolom, hogy valaki egy puhány testben lehet igazán kemény jellem, vagy erős tudattal sokáig elviseli, hogy egy tohonya zsírgolyó. Nem, én abban hiszek, hogy aki valóban kemény, az testben és lélekben is az, és egész életében arra fog törekedni, hogy ez így is maradjon. Mert a keménység és az erő egy dologban nagyon is egyeznek: ha nem teszel érte minden egyes napon, elveszíted.

(Biztos vannak még ilyen dolgok az életben más területen is, de erről majd máskor.)

A keménység éppen úgy egy skill, mint az erő. El kell sajátítani, és gyakorolni kell, ezáltal fejlődik. Mind a lelki, mind a testi oldaláért kurva sokat lehet tenni. Nekem például a mániám, hogy télen-nyáron kint edzek. Nem szeretem az edzőtermeket, inkább köpködöm a havat fekvenyomás közben. Nem javíttatom meg a kertkaput, inkább télen-nyáron kiszállok a kocsiból és kinyitom kézzel. Ezek a dolgok fontosak; az életet nem kell minden áron a lehető legkényelmesebbé tenni, mert akkor az ember elveszíti a keménységét, elpuhul, és az rosszabb, mint a halál. Néha hideg vízben zuhanyzom. Gyűlölöm, de ettől érzem, hogy élek. Néha, nem állandóan, de néha, igenis hoznunk kell magunkat olyan helyzetbe, ami kényelmetlen. Csak hogy edzésben legyünk. Játéknak sem utolsó. Mindegy hogy mivel szivatod magad, csak szivasd. A lényeg, hogy nem szabad eltunyulni. Inkább a halál.

És tudom, hogy ezt nehéz megérteni, még nehezebb gyakorolni, de akkor is hiszem, hogy ez a helyes. Nem kell átesni persze a ló túloldalára sem, és aszkétának lenni, mert mi a fasznak jó az. Az élet mégiscsak azért van, hogy élvezzük.

Nagyon remélem, hogy ebben is meg fogom találni az arany középutat.

És most motiválódjatok, gecik: