41. zen történet

- Üres kézzel jöttem - szabadkozott egy új szerzetes, amikor a mester elé járult.
- Tedd csak le nyugodtan - mondta a mester.
- De mit tegyek le, ha egyszer nem hoztam semmit? - csodálkozott a tanítvány.
- Bánom is én, akkor cipeld tovább - sóhajtott a mester.

Kalandok a vadonban 13.

Na a tél meg úgy döntött, hogy megérkezik ezerrel. Kint szakad a hó, sőt, kibaszott hóvihar van, és ezt nagyon fontos feljegyeznem (nem röhög) mert minden évben feljegyzem, hogy mikor esett először a hó.

Ez ilyen vadonbéli dolog, a faszarcú városiaknak ez legfeljebb kellemetlenség, nekem fontos esemény.

Egyébként durván taknyos vagyok, sikerült ma bokáig lépnem egy aljas pocsolyába, kiesett az aranytömés a fogamból, és még csak délelőtt van; tudom, ne is mondd, az ilyen napokon nem szabad sehová sem menni, otthon kell dögleni a kanapén, jól befűteni és forró teát szürcsölgetni.

Ezt is teszem, méghozzá munkaidőben, úgyhogy nekem kurva jó; más kérdés, hogy drágán megfizetek ezért én még valamikor. Vagy nem, ez még kiderül.

Szóval hideg van, de én mégsem fázom; jó hogy rajtam van ez a zsíros vadkan irha, és éppen ez az oka annak, hogy most ősszel már kétszer is megfáztam, pedig egyébként csak egyszer szoktam. Már nem az extra zsír miatt, hanem amiatt, hogy nem érzem a hideget, és nem öltözöm föl eléggé a kinti edzésekhez, meg ki-be rohangálok edzés közben, és télen ilyet már nem lehet. Nem bazdmeg; télen ha kimész edzeni kint is maradsz amíg be nem fejezed. Ez van.

Egyébként bágyadt mosollyal figyelem, ahogyan hullik a hó. Eshet nyugodtan, mert a kertet elrendeztem, minden szart elpakoltam, és igaz, hogy már mindjárt december van, de megnyugtat a tudat, hogy jövőre még ennél is könnyebb lesz, mert addigra a fészert is rendbevágom teljesen. Meg egyáltalán, még ennél is kevesebb szarság lesz elől, amit pakolgatnom kell.

A karácsonyi díszítgetéssel egy kicsit bajban vagyok, mert én szívem szerint basznék rá, de a csajom mindig ilyen párás szemekkel emlegeti a karácsonyt, úgyhogy a kedvéért azért elhelyezek pár izzót meg fenyőágat meg néhány baszt itt-ott a lakásban, de ebben is minimalizmusra fogok törekedni. Jézus bazdmeg egy istállóban született, és szerintem ott egyetlen pucér seggű vigyorgó angyalka sem lógott aranyzsinóron a gerendáról, a girlandokról és az égősorokról nem is beszélve. De mindenki másképpen képzeli el ezt a dolgot, ugye. Meg lehet azt mondani, hogy na igen apám, de aztán megjöttek a dúsgazdag három királyok, és azok aztán úgy telebaszták csicsákkal azt az istállót, hogy annak a fénye meg a csillogása még Heródes király palotáját is elszürkítette; lehet erre rágott be az a csóka.

Na, a lényeg hogy díszítek, de csak finoman. Karácsonyfát akarok, és talp már van is hozzá. Díszeket meg majd veszek, ha eljön az ideje. Nem, nem huszonnegyedikén délelőtt, én nem vagyok olyan. Az valaki más.

Ja és eldöntöttem, hogy kurva jó lesz itt a vadonban a karácsony, jobb, mint eddig bármikor. Majd elmesélem, hogy miért.

Közben elállt a hóesés, és persze nem maradt meg egy szem hó sem, de sebaj. Fog még esni.

Most pedig megyek és alszom egyet, mert szerdáig legkésőbb meg kell gyógyulnom, akkor már meló van.

Úgyhogy immunrendszer bekapcs, és pihenek, ti meg, drága fehérvérsejtjeim, gyakjátok a kis geci vírusokat és bakeszokat.

Ha felébredtem, jelentést kérek.

Álmoskönyv 13.

Volt egy kemény rémálmom nemrég. Le is akarom írni, mielőtt teljesen elfelejtem, mert valami azt súgja, nem először álmodom ezt. Amikor felébredtem, tiszta izzadt voltam, és még jó ideig borzongtam utána; ez nem jellemző rám. Azonkívül azt is éreztem, hogy régebben mindez megtörtént, sőt, egészen hosszú ideig éltem iszonyatban, de mintha nem ebben az életemben történt volna, már ha érted, mire gondolok. Az, hogy ébredés után konkrétan rettegtem, mint a szar, az azért mond valamit. Van itt valami a mélyben öcsém, valami durva. Érdekelne nagyon, hogy mi lehet az, mert a felszínről nem látszik egyáltalán.

Meséltem már, hogy rendszerint jókat szoktam álmodni; felemelő, motiváló, vidám történeteket, amik után úgy ébredek, hogy most aztán meg tudnám baszni le tudnám zúzni az egész világot.

Aztán vannak a rossz álmok, és az az érdekes, hogy a rossz álmaimnak lényegében egyetlen fajtája van. Most is ez volt. Na de elmesélem.

A nagymamám lakásában voltam, persze nem egészen úgy nézett ki, mint valójában, például a nagy kőmedencére nem emlékszem hogy valaha ott lett volna; meg egyáltalán az egész hely hasonlított inkább egy lovecrafti kastélyra, mint lakásra egy házban, de ezen álmomban viszonylag hamar túltettem magam.
Be is hevertem a medencébe, hogy fürödjek; a víz kellemesen meleg volt, a szobát hamar belengte a gőz, én meg boldogan áztattam magam. Aztán mikor elegem lett, kimásztam a vízből és a tükörhöz léptem, hogy letöröljem róla a párát.

Nézegettem az arcomat a tükörben, és az arcom egy pillanatra megrebbent. Aztán elkezdett nekem pofákat vágni, és akkor már nem is az én arcom volt, hanem valami más, és én nem tudtam, hogy most én vesztettem el az uralmat az arcizmaim fölött, vagy a tükör nem a valóságot mutatja. Nem tudom ennél jobban elmondani, de ez valamiért iszonyatos élmény volt. (Ébredésem után egy darabig képtelen is voltam belenézni a tükörbe a fürdőszobámban, mert annyira rettegtem attól, hogyha az arcom ott is azt csinálja, mint álmomban, akkor azonnal szörnyethalok a félelemtől.)

Én az első ijedtség után még bele is mentem a játékba, és próbáltam utánozni a tükörben látott arcot, hogy így nyerjem vissza az uralmat az események fölött, de egy idő után képtelen voltam rá. Én magamtól nem voltam képes olyan arcokat vágni. Nagy nehezen elszakítottam a tekintetemet a tükörtől, és kisiettem a fürdőszobából. Az arc a tükörben gúnyosan röhögött rajtam.

Egy folyosóra léptem ki a fürdőszobából. És akkor megéreztem a jelenlétet.

Egy szellem lehetett, egy poltergeist, az a fajta, amelyiknek nincs teste, csak érezni lehet, hogy ott van, és amelyiknek az égvilágon semmi célja és értelme nincs azon kívül, hogy halálra rémisszen. Éreztem, hogy egy nagyon gonosz jelenlét azt akarja, hogy meghaljak, de nem a testemet akarta megölni, hanem a lelkemet, el akarta venni az ép eszemet, hogy teljesen elveszítsem magam; és én tudtam, hogyha ezt el tudja érni, akkor vége a játéknak, akkor ő nyert, és ha testben nem is halok meg, utána már soha többé nem leszek önmagam.
Emlékszem hogy menekülni kezdtem előle mert megijedtem az erejétől, de akárhová mentem ő már ott volt, és mindig újabb iszonyattal fogadott, amikre szerencsére már nem is emlékszem.

Viszont ekkor történt egy nagyon érdekes dolog. Az álmomnak ennél a részénél hirtelen emlékezni kezdtem; emlékezni kezdtem arra, hogy egyszer már volt ilyen, egyszer már éltem így, akkor Orfűn voltam a faházban, és ráadásul egészen hosszú ideig voltam ott, és hetekig éltem ilyen rettegésben, egyedül ezzel a szellemmel, és fogalmam sincs arról, (még most, ébredés után sem) hogy ez most tényleg megtörtént, vagy csak egy emlék volt az álomban, aminek semmi valóságalapja sincsen.

És ennyi az álom, mert utána valamiért felébredtem, és már reggel volt, bár kint még nem volt világos, és én csak feküdtem és borzongtam. A fürdőszobába nem mertem kimenni, igazából mozdulni sem mertem egy darabig, aztán persze ahogyan fokozatosan teljesen felébredtem, már újra önmagam voltam, aki nem fél semmitől. Emlékszem, mennyi időbe telt lebirkózni a félelmemet és csak állni és nézni a tükörképemet a fürdőben. Nevetséges, mi?

Mindenkinek mást jelentenek a rémálmok, és mindenki mástól fél. Én ki akarom deríteni, hogy mi ez a valami, mert le akarom győzni a félelmemet, és valami azt súgja, hogy az eddigi küzdelmeim közül ez lesz a legkeményebb.

Mert ezúttal önmagammal kell megküzdenem.

Először a fontosat!

Csak hogy tudd, ez egy könyv címe, amit elolvastam még régebben (pedig alapvetően bizalmatlan vagyok az ilyen önsegítő szarságokkal kapcsolatban) és tetszett. Meg is vettem, pedig nekem aztán nem sok ilyen könyvem van. De ez annyira tetszett, hogy alkalmaztam is belőle pár dolgot. Tudom, régebben írtam már erről a témáról (optimalizáció, meg legyél már hasznosabb te fasz, meg ilyenek) többször is, de ma vezetés közben sikerült olyan jól összeszednem a gondolataimat, hogy muszáj leírnom őket, különben.

Szóval ahonnan kiindulunk, az a nincs-rá-időm szöveg, amit annyira szeretünk mondani. Még én is.

Jaj, én annyira szeretném, de nincs időm erre a dologra/erre az emberre, pedig én tényleg annyira de annyira szeretném!

Hazudsz bazdmeg. És a hazugsággal alapvetően nincs bajom, de az ember sose hazudjon önmagának, ez pedig csakis arról szól.

Akkor mondjuk azt, hogy valamire nincs időnk, pedig szeretnénk, ha pontosan tudjuk, hogy az adott dolog fontos lenne, de így akarjuk elaltatni a bűntudatunkat. Mert ha nincs időnk, akkor mi nem is vagyunk hibásak, igaz? Mi szerettük volna, de hát az idő az egy objektív dolog, és ha elfogy elfogy, igaz?

Nem igaz.

A lustasággal és a passzivitással küzdeni kurva nehéz dolog, ezt tudom, de az egyik legelső dolog, amit egy felnőtt embernek meg kell tanulnia, az az, hogy arra szánja az idejét, amire akarja, és semmi másra. Magyarán, hogy tökéletesen ura minden napjának, minden órájának és minden egyes kibaszott percének, és ezeket úgy osztja be, ahogyan az neki tetszik. Mert egy érett, felnőtt emberrel nem megtörténik az idő, nem elszalad mellette - egy valóban felnőtt ember az időben él, még akkor is, ha csak ül és bámul maga elé. Mert ha akkor éppen úgy döntött, hogy időt szán arra, hogy üljön és bambuljon, akkor abban a néhány percben vagy akár órában az a feladata. De azért van így, mert ő úgy döntött.

És ezt ne keverjük össze a lustasággal vagy a passzivitással, még ha ezek a dolgok külsőségekben meg is egyezhetnek néha. Egészen más célzottan pihenni, mint csak úgy baszni a rezet.

Szóval egy felnőtt ember arra szán időt, amire csak akar, és ebben benne van az is, hogy egy felnőtt ember mindenre talál időt, amit tenni akar. És igen, tudom hogy ezt meg kell tanulni, és nem csak megtanulni, de folyamatosan tenni is kell azért, hogy ez így legyen, de a kurva életbe, ezért érdemes kepeszteni, nem?

Hogy az ember elmondhassa, hogy azért tesz valamit, mert az neki valóban fontos, nem pedig azért, mert éppen úgy alakultak számára a körülmények.

És nem akarlak elkeseríteni, de ez még csak a dolog első része. A második rész a prioritásainkról szól.

Mert onnantól fogva, hogy urai vagyunk az időnknek, onnantól fogva felelősek is vagyunk azért, amivel az időnket töltjük. Azt pedig mi választjuk meg, hogy mivel töltjük az időnket, vagyis priorizálunk. És erről a priorizálásról szól az elején említett könyv. Azt írja (dióhéjban) hogy egy ember legfeljebb öt dologgal tud érdemben foglalkozni egyszerre az életben. Ha ennél több dolgot vállal, (és nem szupermen), akkor szarul fognak menni a dolgai. Csak hogy tudd, nekem jelenleg mindössze három dolog fér az életembe, amivel folyamatosan érdemben tudok foglalkozni (család, súlyemelés, munka), ennél több dologgal képtelen lennék normálisan ellenni, pedig tudnék találni még tennivalót, ne izgulj. (Őszinte csodálatom azoknak, akiknek több hobbijuk is van. Biztos jó lehet velük élni.)

A prioritásainkat nyilván nekünk kell meghatároznunk, és ez az a dolog, amiben kíméletlenül őszintének kell lennünk önmagunkkal. Mert az igazság az, hogy nem azok a prioritásaink, amikről azt mondjuk, hogy azok, hanem azok, amikért teszünk is. Tapasztalatom szerint a legtöbb ember kurvára nincs tisztában a saját valódi prioritásaival, mert egész egyszerűen nem ismeri saját magát. És akkor jönnek azok a szövegek, hogy nagyon szeretnék már végre lejárni gyúrni, de egyszerűen nincs rá időm. Hát persze, hogy nincs rá időd bazdmeg. Mert inkább ma is kivered a gép előtt, igaz?

Kurvára legyél magaddal kíméletlen, és tisztázd le, hogy mik számodra a fontos dolgok. Kik számodra a fontos emberek. És mi az, amire tudsz elég időt szánni. És nem csak úgy kutyafuttában, hanem tényleg. És ha nem vagy biztos valamiben, inkább próbáld ki, ez nem verseny és nem vizsga. Ez az élet. A cél még mindig az, hogy boldog legyél, és elárulom, a boldogságod egyik legmarkánsabb része éppen az, hogy ura vagy a saját életednek. Passzívan nem érdemes még boldognak sem lenni, csakis aktívan. A passzív boldogságot el lehet veszíteni; az aktív boldogság mindaddig megmarad, amíg akarod.

Szedd össze te is azt az öt dolgot, amivel foglalkozni szeretnél, amik a te prioritásaid, és kezdd el figyelni magad, hogy tényleg ennek az öt pontnak megfelelően osztod-e be az idődet, és az életedet. A tapasztalat majd helyrerak mindent, meglátod. És ne félj attól, hogy csalódni fogsz magadban. Legalább lehetőséged lesz fejlődni és változni. A cél az, hogy az elképzeléseid és a valóságod összhangba kerüljenek. Lehet, hogy hosszú és kemény menet lesz, mire sikerül, de basszál rá. Csak csináld végig. Különben elbaszod a saját életedet, és mindenki másét is, aki körülötted él.

Kemény vagyok, tudom. De nézd, ha azt várod, hogy én most itt megmondom neked, hogy hogyan csináld, akkor csalódni fogsz. Nem fogom megmondani. Neked kell kitalálni, hogy mit akarsz. Csak azt tartsd észben, hogy a komoly, valamit is érő embereket nem az fogja érdekelni, hogy mit pofázol, hanem hogy mit teszel. És nagyon jól fogják látni, hogy mit teszel, és az alapján fognak megítélni, nem az alapján, amit mondasz.

Hidd el, megéri elindulni azon az úton, ami önmagad gatyába rázásához vezet. És hidd el, hogy önmagunknak nem érdemes hazudni. Másoknak lehet, az le van szarva, de önmagunknak soha. Tudod miért? Azért mert senki más nem tehet értünk annyit, mint önmagunk, ezért önmagunkkal a lehető legjobban kell lenni. Szeretni, tisztelni, becsülni kell önmagunkat, és bíznunk kell magunkban. És erre lehet büszkének lenni. Amíg ez nincs meg, addig mindenki más le van szarva. Nem szabad, hogy bárki olyan fontos legyen, mint önmagunk, amíg fel nem építettük azt, akik lenni szeretnénk. Utána lehet Teréz anyát játszani, de addig tilos.

Ugye milyen jól meg tudom mondani a frankót? Néha még én is elámulok magamon. Mindegy, ezeket a dolgokat azért gondold egyszer végig.

Hidd el, megéri.

Használati utasítás a csávódhoz

Ezer éve lógok már magamnak ezzel a cuccal; elég régen megírtam már, mikor egyszer kurvára be voltam pöccenve a világra, eléggé ahhoz, hogy dühömben őszinte legyek. Most végre kirakom ide is. Ja, és leszarom hogy tetszik, vagy nem - ez én vagyok, és ennyi.

"na idehallgass ribanc.

először is ha zavar, hogy ribancnak szólítalak, menj a kurva anyádba. nem attól leszek jó pasi, hogy kutyuskámnak, meg mókuskámnak meg virágszálamnak hívlak. egy bunkó köcsög macsó vagyok a felszínen, és ezt élvezem így. azt is élvezem, hogy mélyen pedig egyáltalán nem vagyok ilyen, hanem érzékeny, gondoskodó, önfeláldozó, becsületes, kedves, és kurvára tudok szeretni. és igenis hívlak virágszálamnak is, de csak akkor, ha megérdemled te büdös kurva.

velem nagyon könnyű dolgod lesz, mert engem kurva könnyű boldoggá tenni. nekem nem rabszolgának kellesz, nem kell hogy meggebedj a boldogságomért, én sem fogok meggebedni a tiedért. nem szedem el a pénzedet, de én sem foglak kitömni lóvéval a társaságodért cserébe. ha így képzelted el az életed, gratulálok, keress magadnak egy papucsszaggató kisherceget, és menj is hozzá a kurva anyádba, ne félj, találsz belőlük eleget ebben az elbaszott országban.

szóval, a boldogságomnál tartottunk. először is heti minimum egyszer, de leginkább kétszer baszunk. egyrészt azért ezt vettem előre, mert ez tud a legjobban hiányozni, ha nincs, másrészt meg azért ezt vettem előre, mert ha a szex rendben van, nálam minden más másodlagos, és kurvára könnyű lesz engem kezelni minden helyzetben.

nem akarok mindennap dugni, nem így vagyok szexmániás, de ha te igen, rá fogsz tudni venni, nyugi, csak tudd, hogy én heti kettővel már teljesen boldog vagyok. azért csak heti kettő, mert én nem zavarom le tíz perc alatt, én legalább egy órát akarok dugni, ha már elkezdtük, és nem akarok gyorsan túllenni rajta. imádom a szexet, nagyon tudom élvezni, és velem is kurva nagyokat lehet élvezni, csak sajnos elég kevés nő van, aki bírja a maratoni meneteket, vagy az igazi szexet általában, mert kisfarkú, kettőt-töcskölő-majd-elsülő, nulla szexuális kultúrájú hímsoviniszta faszkalapokra vannak szocializálva, ezt tapasztalatból mondom.

a farkam nagy - nem akkora mint egy lóé, de nagy - de majd kitágulsz hozzá. ahol egy gyerek kifér, ott én is beférek. majd én ellazítalak, nyugi, ott is vannak váladékmirigyeid, ahol eddig nem is sejtetted volna, hogy lehetnek. imádok nyalni, és nekem kurvára nem áldozat fél óráig nyalni egy csajt, hanem élvezet, úgyhogy ne kérdezgesd, hogy nem unom-e még. nem unom, bazdmeg. ja és ha utálod, hogy kinyalnak akkor még nem nyaltak ki rendesen, úgyhogy dőlj hátra, terpessz be és fogd be a pofádat. most én jövök.

a faszt kesztyű nélkül fogjuk meg, gyakran megfogjuk, és amennyire mélyen lehet a szánkba vesszük, gyakran és bárhol. Kocsiban, moziban, vonaton, templomban, erdő közepén. cserébe én is bárhol kinyallak/megduglak, úgyis te leszel a szégyenlősebb, de versenyezhetünk, én benne vagyok.

a lényeg, hogy leszopsz ribanc, és lenyeled vagy kiköpöd, éppen amilyen kedved van, nekem mindegy. a seggbedugás nálam nem alapkövetelmény, de eddig még senki sem bánta meg, akit rávettem, hogy próbáljuk ki. kurva jó szerető vagyok, ha még nem próbáltad, inkább velem, mint valami suttyó köcsöggel, aki szárazon sóderrel akar seggbe rakni, mert az szerinte úgy férfias.

perverzióm nincs sok, imádok a csajok testére élvezni, a mellükre, az arcukra. igen, néha ki kell bírnod ezt is velem, de legalább más titkos vágyam nincs amit ne mernék elmondani neked, érted.

ha nem érted, hogy ez milyen kurva fontos, kívánom hogy hozzon össze az élet valami igazán beteg fasszal aki jól az ágyhoz kötöz, aztán megeteti veled a saját szarodat, miközben kiveri a farkát arra, ahogyan összehányod magad.

ja egyébként semmi sem perverz amit két ember egyetértésben csinál egymással a saját házában, csak mondom. és nyugi, én is végighallgatom, hogy te mit és hogyan szeretsz csinálni. emellett magamtól is hamar kitanulom a testedet. el is várom, hogy elmondd, mit hogyan szeretsz, amit meg nem tudsz, arra rájövünk együtt. ráérünk. mondom, imádom a szexet, és ezt várom el a csajomtól is. vibrátorod tőlem lehet, nem vagyok rá féltékeny, tudom milyen jó vagyok.

mindezért cserébe megígérhetem, hogy kibaszottul sokszor fogsz elélvezni, többször, mint eddig bárkivel életedben. control freak vagyok, ezt vésd jól az eszedbe, én baszlak meg téged, és ezt így élvezem, és addig nem nyugszom amíg legalább egyszer el nem élvezel előttem, és egyszer utánam. egy nőnek elélvezni alkati dolog, tudom, de találkoztam már mindenféle csajjal, és (a férfi közhiedelemmel ellentétben) sosem láttam olyan nőt, aki ne tudott volna kurva nagyot élvezni, akár egymás után többször is. ja, hüvelyi orgazmus van, g-pont van, csiklóizgatástól orgazmus van. az, hogy az eddigi férjed/pasid miket pofázott össze, nem érdekel, leszarom, fingja nincs a szexről, soha nem is lesz, mert egy ostoba tahó paraszt (ráadásul bármibe lefogadom hogy látens buzi). ja, és engem nem érdekelnek a különböző elméletek sem, amiket a neten olvastál össze, jobb ha tőlem tudod meg, hogy nem szenvedsz semmiféle ritka betegségben, amitől sosem lehet orgazmusod.

én baszlak, te élvezel, az eddigiekből elég ha ennyit megjegyzel, ha túl hülye vagy ahhoz hogy megértsd, amiket eddig írtam.

ja, és engem vissza lehet utasítani, ha nincs kedved, nem sértődöm meg, nem gondolom azt, hogy nekem az jár. én is meg fogom mondani, ha fáradt vagyok, ötperces lagymatag kufirc nálam nem játszik. ha baszás, akkor reped az ágy. viszont, hacsak nincs világvége, a heti minimum egy az akkor is alap. és jobb ha tudod, hogy ha meg tényleg itt a világvége, a legutolsó dolog amit megteszek veled, az az lesz, hogy jól megbaszlak.

szeretem, ha hangos vagy szex közben. nekem sosem lehetsz túl hangos, (szomszédok meg amúgy sem nagyon vannak nálam), de ha a rohamrendőrök ránk törik az ajtót, mert azt hiszik hogy bent ölnek valakit, kifizeted a kárt bazmeg. leszarom, hogy éppen menstruálsz. hacsak nem dől belőled a vér, ha kedved van, dugunk. egyáltalán, készülj fel rá, hogy nekem mindig lesz kedvem, csak energiám nem mindig.

na, szex téma lezárva. ha ez megvan, egyből 90%-on vagyok. A többi már kurvára csak apróság ehhez képest.

csak hogy tudd, éppen elváltam, úgyhogy nem akarok veled azonnal összeköltözni. otthonülő típus vagyok, mert kurva jó helyen lakom, jöhetsz te is, amikor csak kedved van, és ezt komolyan is gondolom. hideg sör mindig van a frigóban, a cipődet vedd le az ajtóban, egyébként azt csinálsz amit akarsz. az életritmusom elég egyszerű, nincs hétmillió hobbim, nincsenek extra igényeim és nyűgjeim, szokásaim és tickjeim, tényleg kurva könnyű velem élni. 

DE

minden reggel hatkor felkelek és súlyzózok egy órát. MINDEN HÉTKÖZNAP. ez az alap. más fix programom nincs, kivéve, hogy minden vasárnap este kiviszem a szemetet. én ettől élek, engem az edzés hajt, ettől érzem jól magam. ne kérdezd, hogy miért csinálom, és miért szeretem, kell és kész. jelenleg ez a legfontosabb dolog az életemben. ha nem szeretsz edzeni, hagyjál békén. ha nem szereted, hogy edzek, mert nem tetszenek a tényleg erős, kemény, kigyúrt pasik, menj a kurva anyádba. ha nem szereted, hogy néha bunyózni járok, mert szerinted az durva, vagy mert féltesz, menj a kurva anyádba. ne akarj az anyám lenni. semmiben sem. és ha már itt tartunk.

nem kell, hogy főzzél rám. ha mégis megteszed, és szarul főzöl, nem eszem meg. ha jól főzöl, életed végéig agyondícsérlek érte, mert enni is imádok.

ne takarítsál rám. képzeld, ki tudom takarítani a saját házamat. tisztaság- és rendmániás vagyok, ha te nem, leszarom, de nálam odafigyelsz magadra, vagy kibaszlak a mezőre.

ne vasalj rám. az ingjeimet megtanulom kivasalni, mást meg nem vasalok, és leszarom, ha szerinted kéne.

ne mossál rám. el tudom indítani a mosógépet, és nem rakom egybe a pirosat a fehérrel meg a feketével. teregetni is tudok, képzeld, és ha nem tetszik a módszerem, akkor bazd meg.

ne mosogassál el. van mosogatógépem, kiveri a szemed, és sokkal kevesebb vizet használ mint te, ráadásul azért van, veled ellentétben.

ne pakolj utánam, az a cucc azért van ott, mert ott a helye.

ne akarj gondoskodni rólam, ha beteg vagyok, vagy meg vagyok zuhanva. inkább hagyjál békén. majd rendbejövök magamtól, egyedül sokkal könnyebben összeszedem magam. ritkán vagyok beteg és akkor is kurva gyorsan gyógyulok. ja, és képes vagyok teát főzni magamnak, kösz.

ha te beteg vagy, akkor viszont ne akarj elküldeni, mert egyrészt szeretek gondoskodni rólad, másrészt meg gyorsabban meggyógyulsz, ha veled vagyok és ápollak. elvégre betegen mégsem dughatlak meg, annyira önző nem vagyok.

mint mondtam elváltam, és van egy hatéves gyerekem, aki sokat van nálam. ne akarj az anyja lenni, mert anyja van neki. barátkozz össze vele, ha akarsz, de ne akarja nála jópofáskodva bevágódni, mert kibaszlak a mezőre. a csajom vagy bazdmeg, nem bébiszitter. sosem kell csak pár órára vigyáznod rá, nem erre akarlak használni. ha mégis megszereted, önmagáért, az más tészta. akkor meg úgyis az anyja mellett is az anyja leszel, és nem lesz mit megdumálni rajta.

azt se akard, hogy én neveljem a te gyerekedet. nem vagyok az apja, gondolom van neki, csak baszik rá. ha nem baszik rá, kurva jó, szívesen leszek a gyereked barátja. ha pedig nincs apja, nagyon sajnálom, megszakad érte a szívem, de tényleg, és most menj a picsába, és keress egy aranyos srácot, jó?

ne akard átrendezni a házamat/kertemet/íróasztalomat, mert kibaszlak a mezőre. ha van javaslatod, meghallgatom, és képzeld, ha tetszik, meg is fogadom. meg fogsz döbbenni, hányszor.

szeretek élni, és azon kevesek közé tartozom, akik tudnak is. ezt jobb lesz ha megtanulod mellettem te is, ribanc. ha nálam vagy, lazulsz. ha nem tudsz lazulni, ha nem tudsz nálam a jacuzziban/nyugágyban/függőágyban egy sörrel a kezedben csak úgy lenni, nézegetni a felhőket és baszni a világra, nem törődni semmi mással csak önmagaddal, velem és azzal a tudattal, hogy legalább a világnak ebben a kis rojtosra baszott szegletében minden kurvára rendben van, akkor menj a kurva anyádba, nem fogunk tudni egymással mit kezdeni, és baszottul nem fogsz tudni engem boldoggá tenni, még ha egyébként meggebedsz is bele. azt meg már megmondtam, hogy meggebedős mártírcsajok nem játszanak, úgyhogy azt hiszem, tudod mi jön most. úgy van, kibaszlak a mezőre.

mindig meghallgatom a problémáidat, és néha fogok én is nyafogni neked. ha nem zavar, hogy panaszkodsz nekem, téged se zavarjon, ha én is picsogok néha. nekem nem tudsz túl sokat beszélni, de ne baszd föl magad, ha van hogy nem figyelek oda.

mindig számíthatsz rám. hadd ne kelljen ezt bizonygatni. ha hajnali kettőkor kell érted mennem az isten bal heréje mögé, és éppen nincs nálam a gyerekem, akkor felöltözöm és elindulok szó nélkül. mindig. és ez nem szívesség, ez alap. ja, és nem várom el, sőt, gyűlölöm, ha nekem tesznek szívességet. ezzel a kettősséggel meg kell küzdened, sok szerencsét hozzá.

kurvára figyelek rá, hogy amit megígértem, azt be is tartsam. tőled is kurvára számítok erre. ha mégsem jön össze, mindig bocsánatot kérek. amúgyis mindig bocsánatot kérek, a csajok ezen mindig megdöbbennek, úgy látszik ez ritka tulajdonság egy férfiban. tőled is számítok arra, hogy bocsánatot kérsz, ha úgy érzed, okod van rá. ha nem tudsz bocsánatot kérni, menj a kurva anyádba te arrogáns, öntelt picsa. keress egy lúzert, mint már mondtam, van elég.

meg tudok bízni benned, és tudok hinni is benned. csak ne viselkedj, ne tedd magad, ne legyenek felesleges elvárásaid se velem, se magaddal szemben. ha önmagad vagy, őszintén, azzal tudok kezdeni valamit. ha meg nem illünk össze, derüljön ki már az elején, ne fussunk felesleges köröket. ha mind a ketten magunkat adjuk, elég gyorsan kiderül, aminek ki kell derülnie. tőlem baszhatsz akár az egész világra is nyugodtan, mindenkinek úgyis lehetetlenség megfelelni, aki meg szeret az olyannak szeret amilyen vagy, nem igaz? de. aki meg utál, mindig is utálni fog.

nem vagyok féltékeny típus, tőlem flörtölhetsz amennyit akarsz, ha ettől érzed nőnek magad (téged minősít bazmeg nem engem), meg aztán kurvára nem akarnám, hogy az én csajomra ne hajtson senki, hajtsanak csak, azért jó nő. maximum eltöröm a karját annak, aki túl sokat akar tapogatni. meglepő, de monogám vagyok, egyszerre csak egyvalakihez tudok kötődni. ha te nem vagy ilyen típus, akkor buktál engem alapból. megpróbálhatsz ugyan átbaszni, mert naivnak látszom, de elég eszem van hozzá hogy rájöjjek, ha átbaszol, és akkor röpülsz a mezőre törött gerinccel hülye kurva, meg a csávód is. nekem egy ember egyszer töri össze a szívemet, többször nem. cserébe lesz bennem annyi tartás, hogy én sem várok tőled bocsánatot, és nem fogom visszakönyörögni magam a szívedbe, ha egyszer kikúrtam magam onnan. az ember vállalja a felelősséget a döntéseiért és a következményekért a kurva életbe.

ne akard, hogy vásárolni menjek veled. azt meg tudom mondani, hogy egy ruha jól áll-e neked, mert ízlésem az van, ráadásul azt akarom, hogy kurva jól nézzél ki mellettem, de hamar elegem lesz belőle. én nagyjából öt perc alatt vásárolok: előre tudom, mit akarok, bemegyek, leveszem a polcról, kifizetem, zúzok haza. hetero vagyok, bocs, majd a buzi barátoddal és a barátnőiddel vásárolgathatsz, nem fogok beszólni.

mert oda mész és azzal, akivel és amikor csak akarsz. nem kell magyarázkodnod soha, senki miatt. magamért akarj velem lenni, ne azért mert kell, vagy illik, és ne akarj mindenhová elcipelni magaddal, nem vagyok fotogén, ronda vagyok, bunkó és nem mindig szalonképes. mászkálj csak bazmeg, szabad ember vagy, csak ne felejtsd el a heti egy-két szexet a nagy mászkálásban, mert tudod, röpülsz a mezőre.

én nem fogok sokat egyedül eljárni (őszintén szólva szerintem szökőévente egyszer), de vannak azok a társaságok, ahová nem foglak elvinni. ha megsértődsz, sajnálom, de magasról leszarom. cserébe lásd az előző bekezdést.

részegen táncolni jó; ha szerinted nem, menj a kurva anyádba, nem tudsz élni. józanul meg csak a buzik táncolnak.

ja, nem iszom, nem dohányzom, de nagynéha imádok mocskosul bebaszni. nem bírom a piát, csak nagydarab vagyok, és jók az enzimjeim, ezért kell sokat innom. tőlem te is annyit iszol, amennyit csak akarsz, ezért sem fogok beszólni.

lóvé téma. én megkeresem a magamét, tőled is elvárom ugyanezt. csak hogy tudd, agyon foglak kényeztetni, ha szeretlek. magamra nem sokat költök, azokra, akiket szeretek viszont mindent, amim csak van. kurvára nem fogok megtagadni tőled semmit, te se tagadd meg magadtól. egyrészt, ha szeretlek, kurvára szeretlek, másrészt meg egyszer élünk, nincs miért tartogatnunk sem a pénzt, sem a boldogságot, sem bármilyen örömet. ne egyél olcsó szart, ne öltözz olcsó szar ruhákba, és ne igyál olcsó szart, kivéve ha ez örömet okoz, mert van ilyen. jóvan, én is ilyen vagyok, de ha te pármai sonkát akarsz reggelizni, bazmeg én szó nélkül ágyba viszem neked.

na, ez vagyok én. asszem mindent leírtam ami a boldogságomhoz kell, a többi az tényleg nem lényeg és csak akkor lesz issue, ha a szex nincs rendben. de miken is szoktak még az emberek baszarogni egymással?

ja igen, tőlem abban hiszel, amiben akarsz, olyan templomba jársz, amilyenbe akarsz, még én is elmegyek veled, ha akarod, de nem térek meg. cserébe én sem térítgetlek semmire. ha bármilyen vallást fanatikusan követsz, menj a kurva anyádba, és keress magadnak párt a gyüliből, te gyökér faszkalap.

politika dettó, asszem nincs is mit hozzátenni az előző bekezdéshez. keress magadnak párt a pártból (höhö) és nem, nem megyek ki veled a Kossuth térre, vagy bárhová, inkább otthon sörözök a jacuzziban, mert alapvetően szarok a farmra.

nőideálom kurvára nincs, a ronda csajokat már évek óta nem dugom meg, de nem tudok mit kezdeni egy fotómodellel sem, akiben viszont nincs semmi élet. kurva jó csávó vagyok, és kurva jó vagyok az ágyban, pénzem is van elég, úgyhogy most rögtön tisztázzuk: azt a nőt szedem össze, akit csak akarok ezen a kurva bolygón. ha te kellesz, akkor nem azért kellesz, mert ez a ribanc vagy az a ribanc nem jött össze. ha te kellesz, akkor TE kellesz. ezt kurvára vésd az eszedbe, és becsüld meg magad, mert röpülsz. csak szánalomból nem jönnék össze veled, csak hogy tudd. ha nem tudod ezt idővel sem helyrerakni magadban (és tudod, kurva sok nő nem tudja, mert az önbecsülésük a béka segge alatt van a köcsög exférjeik/excsávóik miatt), akkor előbb-utóbb sajnos röpülsz. igen, vérző szívvel, de kibaszlak a mezőre és a rókákkal zabáltatom föl a hulládat.

mosolyogj sokat, mert másképpen nem érdemes élni. ha nincs miért vigyorognod, találj magadnak valamit, aminek lehet örülni. ebben az országban és ebben a korban ez nehéz, tudom, de ha már röhögni se tudsz inkább halj meg. ha néha megborulsz, ne izgulj, veled vagyok és megtartalak, de nem foglak átcipelni az életen. ha nincs elég erőd ahhoz, hogy egyedül végigcsináld úgy, hogy közben még boldog is tudsz lenni, magadtól, keress mást. cserébe én sem tukmálom rád azt az érzést, hogy te vagy a felelős az én boldogságomért. kurva erős vagyok, hidd el, még egyedül is, és nem tud megtörni semmi. megölni igen, de megtörni nem. és magamat is kiröhögöm, bármikor.

akarjál boldog lenni. másod úgysem lesz ebben a szaros életben, ami ér is valamit. akarjál boldog lenni most, mert a holnapra kár várni. ne hidd azt, hogy ha te nem vagy boldog, de a gyerekeidet annak neveled, az elég. ne akarj mártír lenni, a legrosszabb dolog, amit tehetsz magaddal és mindenki mással, aki csak körülötted él. kurvára nem lesznek boldog gyerekeid, ha te nem vagy boldog. sőt, a gyerekeidnek sem lesznek boldog gyerekei, ha te itt és most nem vagy boldog. ha nem akarsz boldog lenni, menj a kurva anyádba és szenvedj ott, ostoba, hülye picsa.

legyél mozgékony. elvégre sokat kell velem dugnod, emlékszel? és tudod már, mennyit edzek. ha nem szeretsz mozogni, úgyis elkopsz mellőlem, te lusta, hájas szajha.

ne legyél hülye, mint a seggem. mondjuk nem kell nekem IQ titán csaj sem, abból mindig csak a baj van. azt dolgozol, amit akarsz, ha jól csinálod úgyis büszke leszek rád. csak dolgozzál valamit, ne a rezet baszd.

ha álmaid vannak, számíthatsz rám, segítek őket valóra váltani, bármekkora őrültség legyen is némelyik. halott álmok dédelgetésében nem vagyok partner, ha egy álom valóra váltásán nem dolgozol most, akkor inkább engedd el a picsába, mert a kesergésedre kurvára nem vagyok kíváncsi. cserébe én se mondogatom neked, hogy mi minden lehettem volna, ha.

ja, és ha akarsz valamit, bármit csinálni, csináld most. ne kelljen átbeszélni nyolcvanszor, csináld bazmeg. ne várj arra, hogy ideálisak legyenek a körülmények, sosem lesznek azok, csak mondom. ha nem hiszed, várhatsz tovább, de nélkülem.

na.

és az a durva, hogy minden más már tényleg kurvára mindegy nekem, mert az összképre megyek. leszarom, hogy magas vagy vagy alacsony, vékony vagy hájas, bár a dagadt csajokról asszem teljesen leszoktam, most már inkább a vékonyak felé vonzódom. hajszín, szemszín tökmindegy, a szájra tudok gerjedni, de nem egy bizonyosra, egyszerűen csak ezt mindig megnézem. rájöttem, hogy a rövid haj jobban bejön, de igazából ez is tökmindegy, csak nemrég feltűnt, hogy nekem egy szép tarkó az kurva szexi. a lábhosszod kurvára nem érdekel, az sem, hogy milyenek a körmeid. szőrös ne legyél azért bazdmeg, de hogy milyen fazonra vágod a pinádat, az már nem érdekel. machetével nem indulok nyalni, érted.

na jó, tudod mit, nem magyarázok itt tovább. ez van, és ennél többet már tényleg nem tudok mit mondani.

csá geci."

Edzésnapló 23.

Tolom az edzést gyerekek, keményen és kitartóan, mert ez az út vezet a csúcsra, nem más.

Még jó érzés kimászni reggelente a sufniba edzeni, de lassan azért sapkát is kell vennem, mert befagy a fejem. Ha hideg van, akkor több akaraterő kell ugyan az edzéshez, de jobb érzés is edzeni, ha már bemelegedtél. Csak elkezdeni nehezebb, de nekem, akinek a reggeli edzés már az életritmus természetes részévé vált, sosem annyira nehéz.

Remélem ezt a dolgot meg tudom tartani ameddig csak élek, mert ennél jobb kezdést el sem tudnék képzelni a napjaimnak na jó a szex az azért jobb lenne, bár valami durva bunyós edzésre sem rossz dolog felébredni. Tudod: kávé, mackónaci, balegyenes.

Újra heti négy napos edzéstervet tolok, mert az öt nap nagyon természetes volt ugyan (minden hétköznap reggel irány ki gyúrni öcsém), de egyrészt így többet tudok kardiózni, ami kell a súlyom normalizálásához, másrészt jobban rá tudok pihenni a nagy gyakorlatokra; és most életemben először végre tényleg csak a nagy gyakorlatokat csinálom, semmi bicepsz meg vádli meg kisfaszom. Merész dolog ez, barátaim, de eltökéltem magam: muszáj hinnem magamban és a módszeremben, muszáj hinnem a minimalizmusban, és muszáj hinnem abban is, hogy a húzódzkodástól meg a deadlifttől éppen elég nagy lesz a bicepszem.

A taposást kitartóan nyomom, és tapasztalatból mondom, hogy jobb, mint gyalogolni (leszámítva azt az érzést hogy lépkedsz de nem haladsz sehová), mert sokkal kevésbé érzem a derekamban. Ezért nem erőltetem egyébként a futás témát sem; majdnem elmentem futócipőt venni valamelyik nap, aztán megembereltem magam, és továbbra is kitartok: nincs értelme futni, a gyaloglás meg a taposás éppen elég kell hogy legyen heti két deadlift és heti két guggolás mellett. Taposni egyébként taposok mindennap, valami már látszik is tőle, mondjuk mellette még mindig túl sokat zabálok, de az meg asszem a szeretethiányom miatt van, erre éppen nemrég döbbentem rá. Úgyhogy muszáj lesz bekeményítenem, és muszáj lesz elkezdenem magamnak főzni, mert különben sosem fogok leengedni az úszógumiból. Párolt zöldség és csirkemell öcsém.

A guggolásból elkezdtem kipróbálni egy új módszert, az 1 x 20 stílust, ha érdekel, olvass utána, annyi a lényeg, hogy kiválasztod azt a súlyt, amiből kábé 12 ismétlésre lennél képes, és kipréselsz magadból pontosan 20 ismétlést, akkor is ha beszarsz. De az egész ennyi is, egyetlen sorozatot csinálsz, azt is csak heti egyszer, max kétszer. És ezt csinálod hat hétig, és akkor utána neked kurva jó lesz. Egy próbát megér, bár az utolsó pár ismétlés nagyon durva baszki. Valaki írta egy fórumon, hogy a tizennyolcadik ismétlés környékén megjelent előtte Jézus, hát én hiszek neki. Ez a gyakorlat tényleg olyan.

Még jön a szokásos rinyálás arról, hogy hiányzik a bunyó; tudom hogy unalmas már, de muszáj leírnom, mert tényleg hiányzik. Arról van szó, hogy azt hiszem az önbizalmamnak kell ez a dolog, és nem arra vágyom, hogy ellébecoljak a tatamin pár dagadt fehér pizsamás harcművésszel, vagy chi-labdákat dobáljak pár nyugger nyanya között; szóval hogy úgy tegyek, mintha. Nem, nekem tényleg a kőkemény verekedés kell, mert csak attól érzem igazán férfinak magam. Na ezt is kimondtam. Ezen még majd agyalnom kell egyébként. Viszont rájöttem, hogy kizárt dolog, hogy legyen elég időm és energiám arra, hogy mondjuk heti háromszor bunyózni járjak. Jobban belegondolva nem is értem, hogyan képes valaki munka és család mellett még komolyan tolni valami ilyesmit, az edzőtáborokról és versenyekre mászkálásról nem is beszélve. Asszem ehhez valami olyan küldetéstudat kell meg önzés, ami bennem nincs meg. Én még családi házba is azért költöztem, hogy tudjak otthon edzeni a saját edzőkuckómban, és ne kelljen eljárnom otthonról, és annál többet tudjak a családommal lenni.

Ehhez képest elváltam, és egyedül maradtam a házammal meg a fekvepadommal; de legalább a szándék megvolt.

Szóval ezzel a bunyóval még kezdenem kell valamit, de úgyis megoldom.

Az én helyem

Van ez a hely, nem messze onnan, ahol most lakom.

Van ott egy tó is, Kerektónak hívják, és tényleg kerek, nem szögletes. Már kisgyerekkoromban ott gyúrtam az etetőanyagot apámnak meg a nagybátyámnak, akik rendszeresen ott horgásztak, és nemrégen megtaláltam a fényképet, amivel ezt alá is tudom támasztani; nem csak kitaláltam ezt az egészet.

Amióta az eszemet tudom, imádom azt a helyet. Azt nem tudom pontosan elmondani, hogy miért. Egyrészt ott vannak az emlékek - kizárólag szünidőben jártam ide évekig, és a szünidőt mindig szerettem, azok voltak éveken át életem legszebb, legvarázslatosabb napjai. Most is azok, egyébként, ha belegondolok, ez a dolog sem változott.

A tavakat mindig szerettem, de ebben a tóban még ezen felül is van valami különleges. Meg nem mondom mi az. A nagyapámmal is sokat kirándultunk erre, sőt, ha megkérdezte, merre akarok menni, én mindig azt mondtam neki, hogy a Kerektóhoz.

Szóval azt akartam mesélni, hogy van ott a tónál egy parkoló. Soha nem használta senki, mert a tónak annál a csücskénél nincsenek jó horgászhelyek, ezért senki nem áll meg ott; vidéki ember meg nem gyalogol öt percet, mert vidéken az már messzi van. Kirándulók meg nem járnak arra, mert... na, ezt nem tudom miért, pedig gyönyörű arrafelé az erdő, de ezt mindig is nagyon szerettem abban a vidékben, ahol lakom, hogy viszonylag kevesen kujtorognak arra csak úgy. Engem leszámítva, mert velem arrafelé a legmeglepőbb időpontokban lehet összeakadni. Kirándultam én már éjszaka is, ha olyanom volt.

Nem tudom, mikor kezdtem el azt, hogy valahányszor szünidőben eljutottam a kisvárosba, azonnal kitekertem bringával abba a pakolóba, leültem egy bizonyos helyre (mindig ugyanoda), és végiggondoltam, hogy mi is történt velem azóta, hogy legutóbb erre jártam. Erre úgy rászoktam, hogy sokszor már otthon azt fogalmazgattam magamban, hogy mit fogok majd elmesélni a parkolóban, ha végre odajutok. Ne is mondd, különös egy dolog ez. Nem tudom, kinek mesélek ilyenkor. Nem tudom ki az, akivel csakis ott tudok beszélni, máshol nem. De ami fontos, hogy azért szeretek ott lenni és ott mesélni, mert amikor ott vagyok, akkor jó. A legjobb a világon, és olyankor semmi rossz sem történhet velem. Talán a szünidő miatt érzem ezt. Nem tudom.

Nemrég arra sétáltam, és eszembe jutott, hogy valaha milyen fontos volt nekem ez a hely, és még mindig milyen jó érzés, hogy idejöttem. Most már évek óta itt lakom, mégis ritkábban járok ide. Miért? Leültem a szokásos helyemre, és azt kérdeztem magamtól: hol voltál az elmúlt években?

Tényleg, hol voltam?

Mindegy is, a lényeg hogy újra itt vagyok. És nagyon boldog vagyok, hogy újra itt lehetek.

A helyemen.

Éppen időben

November közepe van lassan, és még mindig jó idő. Még mindig csak passzióból kell fűteni, nem muszájból, és ezt nagyon élvezem. Ennyi haladékot kaptam az anyatermészettől, nem többet. Nagyon pofátlan lennék, ha nem élnék ezzel a haladékkal, úgyhogy most hétvégén befejezem az őszi kertrendezést (végre, életemben először), és akkor a kandalló előtt kedélyesen teázgatva várhatom a telet és azután a tavaszt; a fahordáson kívül nem lesz más dolgom odakint a zimankóban. Leszámítva persze az edzést, de az meg mindig van.

Mindig mindent szeretnék időben megcsinálni, ez egy alapvető vágyam és késztetésem. Mindent a megfelelő időben, és mindehhez mindent könnyedén, görcsösségtől és kapkodástól mentesen, valódi önmagammal és a természettel is összhangban (ha már a vadonban lakom).

Ez sokszor kurva nehéz, viszont azt érzem, hogy nincs lényegesebb és alapvetőbb dolog, mint egy ilyen életre törekedni. Ahol mindig minden pillanatban minden a helyén van, és minden a megfelelő időben történik. Ez kívülről szemlélve lehet, hogy nagyon gépiesnek látszik, ezért fontos a nyugodt derű és az a fajta keleties, gondtalan könnyedség, amiben az ember mindeközben időzik. És ezt a részét nehéz megtanulni; ezt a részét nagyon sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy természetes legyen.

Mert úgy élni, mint egy gép, az kurva könnyű. Már nekem legalábbis. Listák, feladatsorok, a percek optimális beosztása a leghatékonyabb teljesítmény érdekében, ez nekem nagyon megy. Edzéstervek, diéta, regenerációs idő meghatározása, mindez azért, hogy a lehető legjobban, leghasznosabban funkcionáljak, ez nekem még örömet is okoz.

És mérhetetlen szenvedést is.

Mert sokszor úgy érzem, hogy be vagyok zárva a saját magam készítette listákba és ütemtervekbe, hogy semmi mozgásterem nincsen (pedig magam vagyok), mert minden egyes percem be van osztva, és persze egyetlen pillanatot sem pocsékolok el, mert az megbocsáthatatlan volna.

Néha mérhetetlenül vágyom egy ősibb, primitívebb (jó értelemben), primordiálisabb élet után, ahol nincs civilizáció, nincs társadalom, nincs erkölcs, és nincsenek listák és nincs semmi, amit meg kellene tenni, csupán azért, mert úgy szokták. Ahol az élet a maga természetes ritmusában zajlik, az ember minden pillanatban a helyén érzi magát, és létezésének minden pillanatát áthatja a természet, és a természetfeletti egyaránt.

Tudtad hogy a régi, halászó-vadászó törzsekben átlagban napi négy órát foglalkoztak az emberek azzal, amit ma munkának neveznénk? Az összes többi idő együttélés, vagy inkább együtt létezés volt, és az ember soha nem érezte úgy (azt képzelem), hogy kimarad bármiből is, mert mindig mindenki mindenben benne volt.

Ez a benne-voltság érzés hiányzik nekem sokszor manapság.

És tudom, hogy valójában nem a listákkal van a bajom, meg nem az elvégzendő feladatokkal; szabad ember vagyok, azt csinálom, ami örömet okoz, és értelmesen élek - ki merem mondani, hogy boldog vagyok. Jól érzem magam a bőrömben. A tudatommal azonban van még dolgoznivalóm meg a hasammal is, hogy minden egyes pillanatomat úgy tudjam élvezni, mintha én is akkor, és ott élnék, ahol még minden egyszerű volt, tiszta és mindent betöltött a természetfeletti jelenléte.

Hiszek abban, amit a zen buddhizmus tanít - hogy az egyszerű, hétköznapi élet az út, nincs semmi más ezen kívül. Ezt az egyszerű, hétköznapi életet kell megtölteni azzal a tudattal, azzal a hozzáállással, ami az egyszerűséget és a hétköznapiságot felemeli a lehető legmagasabb szintre. Oda, ahol a szent és a profán eggyé válnak, és minden egyes tett, szó, vagy cselekedet a lehető legtökéletesebb az adott pillanatban.

Hú, de kurva emelkedett vagyok ma. Abba is hagyom mielőtt még valami bajom esik.

A lényeg, hogy ma befejezem a kerti munkát végre, és megpróbálom élvezni is, hogy ne csak egy kihúzandó feladat legyen a listámon, hanem a feladat, és igenis élvezni fogom. Élvezni fogom, mert az én kertem, az én életem, az én dolgom. És minden a helyén van.

Most már csak meg kell tanulnom azt, hogy a világon mindennel így legyek, és kérvényezni fogom a szentté avatásomat, vagy mit.

Bár ahhoz előbb asszem meg kell halnom. Basszameg.

40. zen történet

A tanítvány egy napon így szólt a mesteréhez:

- Kérlek segíts nekem, hogy lenyugtassam az elmémet!

A mester így felelt:

- Hozd el nekem az elmédet, és akkor majd lenyugtatom. - Azzal a mester elbocsátotta a tanítványt. 

A tanítvány néhány nap múlva visszatért.

- Sehol sem találom az elmémet - felelte szomorúan.

- Látod, már le is nyugtattam - válaszolta a mester.

Mental note 2.

Nem érdemes pluszenergiát fektetni a dolgokba; csakis annyit rakjunk mindenbe, amennyit még megfelelőnek érzünk, anélkül, hogy túlerőltetnénk magunkat, vagy feladnánk akár egy fikarcnyit is önmagunkból. Ez igaz a munkára, az emberi kapcsolatokra, meg az életünk minden területére úgy általában.

Senki sehol nem fogja feljegyezni a befektetett energiánk pontos mennyiségét, és soha senki sem fog megjutalmazni minket azért, ha erőnkön felül teljesítünk. Ha azt gondoljuk, hogy majd valami csoda folytán egyszer visszakapjuk azt, amit erőnkön felül másokba fektetünk, akkor kurva nagyot fogunk csalódni.

Ezért a legbiztosabb, ha keményen tartjuk önmagunkat, és nem válunk áldozatokká; semmiféle áldozatért nem jár jutalom ebben az életben.

Egyetlen dolog van viszont, ami mindig megtérül, méghozzá kamatostul: ez pedig a saját fejlődésünkbe fektetett energia. Azért sohasem kár, és abból sohasem lehet túl sok. Legyen akár testi, akár lelki fejlődés a cél, egyetlen csepp erő sem vész kárba, ha erre fordítjuk.

Erő és keménység

Régen akartam már erről írni, mert állandóan szembesülök azzal, hogy a zembereknek halvány lila segédfogalma sincs arról, hogy miről is szól ez az erő dolog. Meg a nagy izmok. Meg a keménység.

Szóval múltkor elkezd tapogatni ez az idegesítő picsa, hogy te tényleg gyúrsz? Aha, de a pasimnak sokkal nagyobb a karja. Mert ő régen evezett és most terembe jár, és már a múltkor mondtam is neki, hogy bééébiiii, lassan szűk lesz karban az összes inged.

Aztán mutat nekem egy fényképet valami dagadt faszról. Hát gratulálok a pasidhoz bazdmeg. Elmondanám neki, hogy a pasijának mitől nagy a karja, és hogy ennek semmi köze sem az erőhöz, sem ahhoz, hogy valaki milyen kemény csávó, de mindig rájövök, hogy teljesen reménytelen ezeknek magyarázni.

Az Art of Manliness című oldalon (minden férfinek kötelező benne elmélyedni mellesleg) találtam egy kurva jó cikket arról, hogy mi is valójában ez a keménység dolog. A bejegyzés címe: Erős lehetsz, de vajon kemény is vagy?

Pontosan erről akarok ma írni.

Mert a helyzet az, hogy a testépítés nagyon is hamis képet ad erről az egészről. Az emberek látják ezeket a hatalmas monstrumokat, és arra gondolnak, hogy hú bazdmeg, ez aztán erős lehet. Ez aztán a kemény csávó. Ez aztán tutira kettéhasít egy farönköt az eres faszával. És persze minél nagyobb a bicepszed, annál erősebb vagy, ez alap.

Én magam is szembesültem ezzel a tévhittel, amikor még régen, gyúrós csávóként nem bírtam levinni egy mosógépet az első emeletről, a szíjas izmú melóspapesz meg felkapta, és egyetlen nyögés nélkül levitte. Ciki volt, finoman szólva. Akkor kezdett derengeni, hogy nem edzek én valami jól, ha csak ennyire vagyok képes, pedig az edzőteremben én voltam a májer.

Az edzőtermi edzés, legyünk őszinték, olyan mint egy laboratóriumi kísérlet. Minden ideális, minden zavaró tényező ki van küszöbölve, minden csak arról szól, hogy egy adott mozgásformában a lehető legnagyobb teljesítményt nyújtsd, már ami az izomnövekedést illeti, nem a maximális erőt. És az izmokat kurva nagyra lehet pumpálni a megfelelő gyakorlatokkal, meg a megfelelő kajával és táplálékkiegészítővel, meg elég pihenéssel. De ha valaki testépítő, az emellett le fogja szarni az erőt és a keménységet. Na most ha erről a fasziról leveszed az edzőcuccait, kesztyűt, övet, cipőt, és kizavarod a hóba, hogy húzzon odébb egy farönköt, hát, a nagyanyád előbb lesz rá képes, mint ő.

Mert azok, akik edzőteremben növesztették magukat baszott nagyra, azok csak ott tudnak jól teljesíteni, de ettől még nem lesznek automatikusan erősek, sem kemények. Én meg rájöttem már régen, hogy engem az erő és a keménység jobban érdekel, mint hogy mekkora a karom. Leszarom, hogy mekkora a karom bazdmeg; szerintem kurva gáz, ha egy százkilós, színizom ember akkora súllyal guggol, mint a csajom. Lehet kurva szép, meg lehet nagyon esztétikus, de ha emellett gyenge, és egy pofontól elsírja magát, akkor az én szememben nem ér szart sem.

És az erőt még könnyebb megszerezni, mert egyszerűen a megfelelő gyakorlatokkal kell edzeni, és nem testet építeni, hanem erőt. Az izmok akkor is jönni fognak, csak éppen nem úgy fogsz kinézni, mint egy felfújt gumimatrac, hanem úgy, mint aki valóban meghajlítja a vasbeton oszlopot fél kézzel.

A keménység megszerzése jóval nagyobb kihívás, és most azt érzem, nagyon rá kell hajtanom erre, mert keménység nélkül önmagában még az erő sem ér sokat. És rájöttem, hogy bár elég sokat teszek a saját keménységemért, nem teszek eleget. Elpuhult társadalomban élek én is sajnos, és keményen kell küzdenem azért, hogy én magam ne puhuljak el. A keménység elsősorban a nehezítő körülmények elviselését jelenti, és azt, hogy az ember a legszarabb helyzetben is képes optimálisan teljesíteni. Ha semmi nem tud megtörni, ha semmi nem tud a célodtól eltéríteni, vagy a haladásodban hátráltatni, akkor vagy kemény öcsém. A testet is lehet és kell keményíteni ahhoz, hogy bírja a gyűrődést (és ez egy laboratóriumi edzőteremben kurva nehéz dolog), de még inkább keményíteni kell a lelket tudatot, mert abból sokkal több erőt lehet meríteni, ha gebasz van.

Mindig is úgy hittem, hogy aki igazán kemény, az testileg és lelkileg is az, és nem csak az egyik, vagy a másik - hanem mind a kettő egyszerre. Nem is gondolom, hogy valaki egy puhány testben lehet igazán kemény jellem, vagy erős tudattal sokáig elviseli, hogy egy tohonya zsírgolyó. Nem, én abban hiszek, hogy aki valóban kemény, az testben és lélekben is az, és egész életében arra fog törekedni, hogy ez így is maradjon. Mert a keménység és az erő egy dologban nagyon is egyeznek: ha nem teszel érte minden egyes napon, elveszíted.

(Biztos vannak még ilyen dolgok az életben más területen is, de erről majd máskor.)

A keménység éppen úgy egy skill, mint az erő. El kell sajátítani, és gyakorolni kell, ezáltal fejlődik. Mind a lelki, mind a testi oldaláért kurva sokat lehet tenni. Nekem például a mániám, hogy télen-nyáron kint edzek. Nem szeretem az edzőtermeket, inkább köpködöm a havat fekvenyomás közben. Nem javíttatom meg a kertkaput, inkább télen-nyáron kiszállok a kocsiból és kinyitom kézzel. Ezek a dolgok fontosak; az életet nem kell minden áron a lehető legkényelmesebbé tenni, mert akkor az ember elveszíti a keménységét, elpuhul, és az rosszabb, mint a halál. Néha hideg vízben zuhanyzom. Gyűlölöm, de ettől érzem, hogy élek. Néha, nem állandóan, de néha, igenis hoznunk kell magunkat olyan helyzetbe, ami kényelmetlen. Csak hogy edzésben legyünk. Játéknak sem utolsó. Mindegy hogy mivel szivatod magad, csak szivasd. A lényeg, hogy nem szabad eltunyulni. Inkább a halál.

És tudom, hogy ezt nehéz megérteni, még nehezebb gyakorolni, de akkor is hiszem, hogy ez a helyes. Nem kell átesni persze a ló túloldalára sem, és aszkétának lenni, mert mi a fasznak jó az. Az élet mégiscsak azért van, hogy élvezzük.

Nagyon remélem, hogy ebben is meg fogom találni az arany középutat.

És most motiválódjatok, gecik: