2018. október 3., szerda

Kalandok a vadonban 89.

Hát, még mindig nem sikerült megbarátkoznom a hideggel, meg a sötéttel, pedig én próbálkozom, esküszöm. Néha azért eszembe ötlik, hogy mi a fasznak is küzdök én ezen az éghajlaton, ebben az elbaszott országban, mikor élhetnék olyan helyen is, ahol mindig nyár van. És lehetne az a hely is elbaszott, de legalább meleg lenne, meg napsütés.

Eléggé szét vagyok hajszolva mostanában, de legalább odáig eljutottam, hogy a fát bepakoltam a fészerbe. Már csak a kertet kell rendbevágnom a télire, meg a lakást kitakarítani alaposan, mert kurva nagy már a kosz, én meg nem is emlékszem, mikor takarítottam utoljára.

Az alvással is le vagyok maradva, és tudod öcsém, hogy én azt nagyon utálom. De az a helyzet, hogy ha tökéletesre optimalizálom a napjaimat, sem tudok most többet kihozni az életemből. Nem, és ezért is érzem azt, hogy itt az ideje munkahelyet váltani. Mert azon kívül, hogy sok pénzért kizsigerel ez a munka, mást már nem ad.

Eldönteni ezt nem volt nehéz; de valóban belevágni, az már keményebb dolog. Szerencsére a csajom maximálisan támogat mindenben. A önéletrajzomat már el is kezdtük összerázni, mivel gyakorlatilag írhatok egy teljesen újat - az elmúlt éveket egy szakmában töltöttem, így a CV-m is teljesen erre van kihegyezve, máshová meg, ahol eddig dolgoztam, nem kellett CV. Ja, meg legyen már egy magyar nyelvű önéletrajzom is, a kurva életbe. Úgyhogy most ez a projekt, aztán ha megvagyok, elkezdhetem beadogatni ide-oda. Kinéztünk a csajommal pár érdekes helyet, ha másnak nem, az állásinterjú értékes tapasztalatnak jó lesz.

Izgalmas lesz a most következő időszak, az hétszentség. Ha rajtam múlik, pár hónapot pihenek a következő meló előtt, vagy legalábbis idén már nem fogok bele semmi újba, hanem majd csak az új évvel. Na majd meglátom.

A lényeg úgyis az, hogy itt a vadonban minden rendben van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése