Éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy fázom. Az igazi ősz sosem jön jókor, de most egy kicsit túl gyorsan lett túl hideg, és ez borzalmas tragédia. Ilyenkor az ember energiaszintje, életkedve, munkakedve, libidója mélyrepüléssel hasít a Föld kérge alá (pedig a munkakedvem alapból sem volt túl nagy, bezzeg a libidóm).
A fát még be sem hordtam teljesen a fészerbe, aztán már gyújthatok is be. Tudom, tudom, elvileg én szeptemberben nem szoktam begyújtani, de most szarok erre, ma úgy bedurrantok a kandallóba, mint a kurvaélet. És közvetlenül az udvarról hordom ehhez a fát, életemben először.
Talán majd a harminc fokos meleg a házban visszahozza az életkedvemet, bár az nem csak ezen múlik, de ez is egy fontos szempont. Sőt, a megfelelő hőmérséklet az egyik legfontosabb szempont.
Egyébként meg az én kurva anyámat, mert semmi más sirámom nem lehet, csak az, hogy véget ért egy fantasztikus nyár, és kezdődik az ősz – ami persze ugyanúgy fantasztikus lesz, ez tuti, úgyhogy inkább be is kussolok, és megyek befűteni, meg gyúrni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése