Kalandok a vadonban 88.

Már megint ősz van, legalábbis naptár szerint, valójában ez még a nyár, de legalábbis nyárutó, még egy jó hónapig, hálistennek. Manócskának hirtelen elkezdődött az iskola, legalábbis engem meglepetésszerűen ért, hogy már vége van az augusztusnak is. Most méltatlankodhatnék, hogy jajj, de gyorsan elröpült ez a nyár is, de kurvára igazságtalan volnék, mert talán életemben nem volt még annyira sűrű nyaram, mint idén.

Az idő is tökéletes volt végig, úgyhogy ezennel kijelenthetem - ez volt életem eddigi legkirályabb nyara. Látod, az emberek folyton azt hiszik, hogy ha tizenévesek, vagy huszonévesek elmúltak, már vége is az életüknek, és nem marad számukra más, csak az öregedés, ami valójában egyenlő a szemükben a lassú halállal. Ez egy oltári baromság; én legalábbis 39 évesen is ugyanolyan jól érzem magam, sőt - még sokkal jobban. Igen: soha nem éreztem még ilyen jól magam a bőrömben, és mondom, hiába lettem idén 39 ami hopp, már mindjárt 40, a korom még csak néha sem jut az eszembe, mert nincs miről eszembe jusson.

A kertben nem volt túl sok dolgom a nyáron, alig kellett füvet nyírni, más meló meg idén nem is volt. Most pár napja jött egy akkora vihar, ami szerintem azóta nem volt itt, mióta itt lakom, de sajnos személyesen nem lehettem tanúja, mert éppen Gödöllőn voltam, de a jelekből ítélve kemény lehetett a téma. Kicsit örülök is, hogy nem voltam itthon, valószínűleg összeszartam volna magam. Így csak a letört ágakat szedegethettem össze, meg a lehullott almákat, meg borzongva figyeltem a - minden bizonnyal - folyamszerűen hömpölygő vízmosások nyomait. Ha jól sejtem, a jövőben egyre több efféle vihar lesz, mert ahogyan telnek az évek, ez az éghajlat sem lesz barátságosabb velünk.

A tűzifát időközben megrendeltem, jön is majd szeptember közepén egy jó nagy adag, úgyhogy emiatt sem kell már aggódnom. Ha azt becuccoltam, és még egyszer lenyírtam alul meg fölül a füvet, tőlem már jöhet is a tél, szarok bele jó magasról, akkor már velem minden rendben lesz.

Addig is még kiélvezem az őszt, legalábbis igyekszem; jó sokat kirándulok, magamba szívok minél több napfényt, és örömködök azon a rengeteg élményen, ami a nyáron ért. Nem is bánom, hogy most egy lazább, csendesebb időszak jön. Azt a rengeteg élményt fel is kell dolgoznom, és én ebben sem szeretek félmunkát végezni. Illetve szeretnék én, de úgysem megy. Az a rohadt mélység, ami a lelkemben van. Hát most töltöttem bele jócskán - lássuk, mi lesz belőle, ha beérik.

Jövő tavaszra kiderül.