De ez van, ez a dolgok rendje, jöjjön csak az ősz. Az elmúlt napokban kicsit felpörögtek a dolgok, aminek nagyon örülök, mert már éppen kezdtem volna aggódni. A kocsim elbaszódott, de némi kalamajka után már rendben van; viszont ez a kis epizód legalább megerősített abban, hogy a következő munkahelyemen céges kocsit fogok kérni. Amíg nem volt autóm, bringával intéztem mindent, ami a heti karton tejet leszámítva igazából nem volt akkora nagy probléma. Csak hát mégis olyan helyen lakom, ahonnan autó nélkül nehéz uralni az életet, így ez a pár nap kiesés azért kemény kihívás volt.
A tűzifám is megérkezett, sőt már be is pakoltam a fészerbe, mert egy állat vagyok. Ezzel gyakorlatilag én fel is készültem a télre, még alul egyszer levágom a füvet, meg feldarabolom azt az adag fát, ami tavaly túl nagy volt a kandallómba, és annyi. Minden mással sikerült végeznem, a többi csak apróság.
Ami a munkát illeti úgy néz ki, visszatérek a céges életbe, aminek éppen itt lesz már az ideje, mert ez az egyéni vállalkozás téma így első körben nem jött be. Lehet, hogy a későbbiekben fogok még vele próbálkozni, de egyelőre inkább keresek magamnak valami új kihívást azon a szakmán belül, amihez értek is. Ideje kilépnem a komfort zónámból újra. Remélem ez be fog jönni, mert jó megérzéseim vannak vele kapcsolatban, de majd meglátom.
A manócskának is elindult a suli, vagyis visszatértünk a nyári szünet előtti menetrendhez, amit őszintén szólva nem bánok - mert amikor egy hétig nem volt velem a kismanó, akkor nagyon hiányzott, amikor meg egész héten velem volt, akkor meg nagyon nehéz volt megoldani a dolgaimat, de már most látom azt, hogy jövőre ez már lényegesen egyszerűbb lesz. A manócska egyre nagyobb és okosabb, és bár a kedvenc elfoglaltsága továbbra is az, hogy apagyereésjátsszunk, akkor is egyre önállóbb, és egyre könnyebb mellette edzeni és dolgozni.
Én most ősszel nem is vágyom másra, mint elkezdeni az új melót, manózni, és edzeni - továbbra is kizárólag tömegnövelés, geci! - meg befejezni azt a pár elintéznivaló apróságot, ami maradt. Vannak itt még ezen kívül némi nagypénzes projektek, de azokkal úgy vagyok, hogy az csak extra, és ha nem számítok rá, annál jobban fog esni, ha mégis összejön, egyébként meg szarok bele.
Szerencsére egyáltalán nem estem szét az elmúlt hónapokban, gyakorlatilag azt érzem, hogy éppen ott tudom folytatni a melót, ahol abbahagytam. Nem volt annyira pihentető, meg egyáltalán nem volt annyira édes semmittevés, mint számítottam, de legalább tudom már, hogy milyen, és ez a legfontosabb. Meg hogy önmagam maradtam, sőt, fejlődni is tudtam ebben a csaknem egy évben, méghozzá mind külsőre, mind belsőre. Ja, pár új cuccot vennem kell most a melóhoz, cipőt, nadrágot, meg ilyeneket, mert egy kicsit sutyerák lettem itt a vadonban, de szerencsére egy alapos mosdás meg egy rendes öltözet ruha segít ezen is. A kurvázást befejeztem, úgyhogy az sem fogja elvonni a figyelmemet a melóról, de az edzésről sem. Needy, clingy gains goblin minden nő, és csak zavarják az embert...
Abban reménykedem, hogy szeptemberben nem nagyon kell még melóznom, és abban is, hogy a fűtést is ráérek csak novemberben elkezdeni, bár egyelőre eléggé hideg van - na de majd meglátom, meddig bírom a fagyoskodást. Végül is ha október végétől begyújtok, az már elég jó, úgysem leszek itthon minden nap, és akkor amúgy sem fűtök, meg annak igazából jelentősége is csak a manós hétvégéken van, mert a gyerekem ne fázzon már; én meg majd felöltözöm. Borzalmas lesz újra ruhában lenni itthon, de majd megszokom valahogy. És tegnap megfőztem az első bögre teát, vagyis a teaszezon is indul újra! Mézem még van annyi, mint a kurvaélet, na de elfogyasztom én gyorsan, ha minden nap megiszok egy kancsó teát.
Most ennyi az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése