Azt vettem észre tegnap este, hogy meglepően hideg van, és egészen addig kellett agyalnom ezen a döbbenetes jelenségen, amíg rá nem jöttem, hogy ja, hát hiszen már elmúlt augusztus huszadika. És ez után a varázslatos dátum után mindig jön pár hűvösebb nap, bár az is igaz, hogy a szeptember viszont végig nagyon meleg szokott lenni, sőt még az októberből is csurran-cseppen pár órányi napsugár. (Na, ezt jól megaszondtam.)
Ja, egyébként én voltam az a vadonjáró türhő paraszt, aki nagy lelkesen beparkolt a Lidl elé augusztus huszadikán, hogy jaj, de jó, nincs itt senki, végre nyugodtan be tudok vásárolni. Aztán röhögtem egy jót magamon, és inkább megtankoltam, mert a benzinkút legalább nyitva volt.
Ez az utolsó manócskás hetem a nyáron, és előreláthatólag ez az utolsó olyan nyaram is, mikor a faszverésen kívül más elfoglaltságom nemigen akadt, bár szerintem kifejtettem már néhány előző posztban eléggé alaposan, hogy ez valójában miért is nem volt így. Mármint vertem is a farkam persze éppen eleget, de messze nem volt ez olyan édes semmittevés, mint gondolnád. (A farokverés kemény meló.)
Legalább az intenzív manócskázást bírtam, bár most már azon gondolkodom, hogy nem is magamnak keresek párt, hanem a manónak játszópartnert, komolyan. Bármelyik nő jó lesz nekem, amelyiknek van egy tízévesforma fiúgyereke (vagy kettő, az még jobb, csak legyen mindnek külön számítógépe), aki jó a számítógépes játékokban. Szánalmas vagyok-e? Az, hogy anyukával hogy jövünk ki, az szinte másodlagos. Akár egy Irénke is jöhetne, érted, az legalább meg is főz, ameddig a gyerekek játszanak.
Ja, a Tinder témát közben le is zártam, ennyi éppen elég volt, majd egy második Tinderes posztban beszámolok, részletesen összesítve a tapasztalataimat, szerintem jövő héten, amikor nyugodtan neki tudok ülni írni. Alapvetően nem volt annyira borzalmas az egész, de ha tényleg vannak emberek, akiknek a számára ez default ismerkedési forma, akkor az azért eléggé elkeserítő/borzalmas/ijesztő/bizarr/szánalmas/szomorú. Ismételten, ezredszerre is rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem tartozom a mainstreambe, és ez már nem arról szól, hogy introvertált vagyok. Nem is arról, hogy intelligens vagyok, mind értelmileg, mind érzelmileg. Ez már valami másról szól, valami spirituálisabb dologról, ami egyre inkább baszogat, ahogyan telnek az évek, de meg nem mondom neked, hogy pontosan mi ez. Annyi tuti, hogy a Tinder ebbe már nem fér bele, más online randizós dologba pedig bele se kezdek, minek? Akkor már inkább elkezdek nőket leszólítani az utcán. Ha szóba állnak velem, az is jó, ha pedig sikoltva hozzám vágják a táskájukat és elrohannak, az is jó, legalább amit a táskában találok az enyém lehet.
A meló is közben bekopogtatott, hogy szeretné, ha foglalkoznék vele; azért én titokban reménykedek, hogy októberig el tudom húzni, de azt sem tagadom, hogy jól lesz már végre csinálni valamit, ráadásul sok pénzért. Kell a pénz, mert két WoW accountot finanszírozni sokba kerül, öcsém.
Még nem várom az őszt, de tudom, hogy akkor is jön, ha én nem akarom, ezzel nincs mit tenni. Még a tűzifát kell elintéznem, aztán igazából rendben vagyok, ami mást le akartam tolni a nyáron, az lényegében megvan. A szeptembert még szeretném magamnak, csak magamnak, hogy mindent nyugodtan be tudjak fejezni, aztán belevetem magam a melóba. Jó lesz ez így.
Bár nem, ez így nem igaz, inkább úgy mondanám: jobb ötletem most nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése