Melyponton

Ugy latszik, az idojarassal egyutt en is melyponton vagyok eppen.

Jovo hettol megint megfelelo lesz a homerseklet, bar ahogy nezem, ez a megfelelo sem tart mar tul sokaig; aztan erkezik is az osz. Bar most eppen leszarom. Minden jo es semmi sem jo, ez van.

Hetfon lecsurtem a fuvet a fenti kertben, aztan kedden nekialltam, hogy hatalmas sulyokkal guggoljak, es ennek a kombinacionak az lett az eredmenye, hogy kurvara meghuztam a derekamat. Atkozott funyiras! Azota faj, es egyre jobb lesz ugyan, ahogy telnek a napok, de elegge keserves igy az elet, alighanem emiatt erzem magam annyira szarul. Jarni nehez, edzeni nem tudok, a legjobb lenne fekudni napokig, de azt meg nem tehetem meg. Atkozott elet! Mindegy, lassan majd elkezdem finoman atmozgatni, aztan jovo hetre ugyis rendbejovok. (Bovebben az edzesnaplomban reszletezem majd a temakort.)

A meloval is sok a szivas, es ilyenkor mindig tudatosul bennem, hogy egyaltalan nem meggyozodesbol csinalom, amit csinalok, nem is hivatastudatbol - hanem csakis azert, mert mas normalis lehetosegem egyelore nincs. Valojaban semmi kozom az egeszhez, es elobb-utobb kenytelen leszek szembenezni ezzel, es valtoztatni az eletemen, vagy nagyon ra fogok baszni, es ezt szeretnem elkerulni. Meg nem keso semmire, meg nem maradtam le semmirol, de ez nem marad orokre igy. Elobb-utobb az en idom is letelik.

37 eves vagyok (vagyis leszek kicsivel tobb, mint ket het mulva), lassan ideje lenne ratalalnom arra, amit keresek. Ha letezik egyaltalan. Persze hinnem kell benne, hogy letezik, mert ha meg ez se lenne igy, akkor aztan tenyleg megbaszhatna az isten ezt a kurva vilagot.

Ugyhogy hiszek es keresek tovabb. Ugyis eszreveszem, ha megtalalom vegre; ebben legalabb mindig is jo voltam.