Living in a gamer's paradise

Megvan am mar kozben az "uj" szamitogepem. A haza maradt a regi, de a belsejet teljesen felbikasitottak. Igazi geek modjara ugy mondtam a sracoknak, akikhez vittem, hogy "olyan gepet rakjatok ossze nekem, amin hasit a Far Cry Primal" es lass csodat, ok ebbol pontosan ertettek, hogy nekem mire van szuksegem.

Meg is csinaltak eleg gyorsan, kifizettem, hazahoztam, kibaszottul elvezem azota is. Igazi uj idoszamitas kezdete ez, barataim. A kis vadonjaro is legalabb akkora lelkesedessel rabolt ra az uj gepre, mint en. A ceges nagy monitort is ratoltam a cuccra, ugysem hasznaltam mar a laptopomhoz, igy tulajdonkeppen a monitor is sokkal bikabb lett. (Az eger, meg a mocskos, etelmaradekos billentyuzet maradt a regi, de lassan azokat is cserelni fogom vezetek nelkulire.)

Egybol azzal kezdtem, hogy a Skyrimet felturboztam a legszebb modokkal, meg a beallitasokat is fetoltam a maxra, es valami elkepesztoen gyonyoru lett a jatek; azert meg dolgozom rajta, hogy ezt is felulmuljam, ha mar a gep meg a videokartya ilyen jol birja. Aztan, ahogyan a kis vadonjaronak igertem, valoban megveszem a kozeljovoben a Far Cry Primalt (csak egy jo kis akciora varok a Steamen), mert bar en valtozatlanul kizarolag Skyrim fan vagyok, a gyerekemnek kell a nagyobb valtozatossag. Plusz, ha egyszer netan kiporgetnem a Skyrimet, akkor kell utana is valami, es sarkanyolo barbar harcosnal csak egy jobb dolog van: kardfogu tigrist gyako osembernek lenni.

Volt par jatekom, ami a regi gepen nem ment, legalabb ezeket is kiprobaljuk most. Nem is baj, hogy szarabb ido van par napig, igy egyaltalan nincs lelkiismeret-furdalasom, amiert a gep elott ulunk egesz nap. Jo is az bazdmeg. Tudod mit, ha hetagra sutne a nap es otven fok lenne, en akkor is ugyanekkora elvezettel jatszanek.

A kis vadonjaro kozolte velem tegnap, hogy apa, te egy dildo vagy. Lehet, hogy a South Park - The Stick Of Truth nevu jatekhoz egy kicsit fiatal meg a gyerekem. Mondjuk a God of War elso reszet is kiporgettuk, mikor meg csak 8 eves volt, ugyhogy nem ez az elso gamer-trauma, ami eri.

Azt latom egyebkent, hogy neki is a jatekelmeny az elso es a legfontosabb, nem a latvany meg a csilivili. Ez az egeszseges hozzaallas amugy. Es eppen ezek az elmenyek azok, amik az embert elkiserik egesz eleteben. Nos, en aztan mindent megteszek azert, hogy rengeteg nosztalgia-alapanyagot termeljek a gyerekemnek; remelem lesz lehetosege az eletben arra, hogy ezt fel is hasznalja.

Na megyek jatszani, mert a gyerekem mar nyavog. Legalabb a gepen jol el tudom tangalni erte, ha mar a valo eletben nem verem.