Gyakorlatilag egy atlagos szamuraj napja semmi masbol nem allt, mint ritualekbol; a felkelestol kezdve egeszen az elalvasig egyik ritualebol lepett a masikba. Kis tulzassal eletenek minden egyes mozzanatat ez hatarozta meg, meg akkor is, ha teljesen egyedul volt. Mindig alarcot viselt; csak nagyon ritkan tehette meg, hogy ugymond "levegye az arcat", ahogyan a japanok mondjak, es teljesen termeszetesen viselkedjen.
Voltak olyan elethelyzetek - peldaul a szorakozas egy gesahazban - amikor meg egy ilyen nagyon fegyelmezett ember is szabad lehetett, persze ennek is voltak korlatai, a szabadsagnak. Igen, meg a leheto legnagyobb szabadsagot, amit csak el tudott kepzelni, meg azt is hatarok koze szoritottak.
Mindig is nagyon vonzo volt nekem ez a szamurajosdi, meg ugy is, hogy tisztaban vagyok vele: a valosagnak egy erosen romantikus verzioja az, ahogyan manapsag nezunk a japan kulturanak erre a korszakara. Valahogyan olyan ez, mint az Artur-mondakor viszonya a valodi lovagkorhoz. Vagy talan megsem; a zen buddhizmus, a harcmuveszetek es a kelet misztikaja miatt mindig is erosebben vonzodtam a szamurajokhoz meg a nindzsakhoz, mint a lovagokhoz. Jobb a PR-juk, na, pedig a lovagkorbol is lehetett volna egy hasonloan
Ennek nyilvan mind megvan a maga oka. Az europai ember szamara a kard ertektelenne valt, amint megjelent a puska, arra pedig nem gondolt, hogy a gyakorlasnak lehet masfele haszna is azon kivul, hogy valaki minel hatekonyabb katonava kepezze magat. Egy ideig a nemesek meg eldofkodtek egymast a la harom testor, de aztan annak a korszaknak is hamar vege lett, es valamiert senki nem kivanja vissza, meg jatszasibol sem (pedig a kardparbajt, mint a nezetek elteresenek gyors es vegleges megoldasat meg kellett volna orizni a kurva eletbe, nem lenne ennyi faszkalap a vilagon).
Keleten viszont mind a pusztakezes, mind a fegyveres stilusokba beleraktak azt a plusz filozofiai, vallasi toltetet, amitol tobb lehet puszta testgyakorlasnal - es szerintem ezeket az ertekeket europaban eppen ugy meg lehetne talalni. A szablya peldaul tradicionalis magyar fegyver; megsem oktatjak a forgatasat, pedig ertelmesebb hobbi lenne, mint a foci. Szerintem. Persze az is igaz, hogy a keresztenyseg nem a buddhizmus - es nem alkalmas arra, hogy barmilyen testkulturat, vagy fegyverforgatast is tamogatni lehessen vele spiritualisan. Sajnos. Es ha mar eddig nem volt ilyen tradicionk, most mar nem is lesz, hiaba is eroltessek paran - a hagyomany, az nem olyasfele dolog, amit eronek erejevel ki lehet alakitani. Ugyhogy ezt buktuk, maradnak az import szamurajok es a nindzsak.
Az egesz dolog egyebkent ugy jutott eszembe, hogy nemreg rendeltem egy gyonyoru fehertolgy bokuto-t, csak ugy, mert a regebbi fakardomat az elozo aikido dojomnak ajandekoztam, es most nagy elvezettel hadonaszok vele otthon. Jol esik feleleveniteni az iaidos formagyakorlatokat; mindig is szerettem a kardforgatast, na. Meg a vegen visszamegyek aikidozni csak a fegyveres gyakorlas kedveert, annak legalabb van ertelme is.
Addig meg otthon jatszok szamurajosdit; azzal aztan nem artok senkinek, a kis vadonjaro meg nagyon jol szorakozik rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése