70. zen tortenet

A buddhizmus ugy tanitja, hogy kulonbseg van a fajdalom es a szenvedes kozott. Fajdalom az, amikor peldaul egy nyilvesszo eltalal, es ez a serules faj. Latod a nyilvesszot, amint kiall a karodbol, es erzed a seb okozta fajdalmat. Ez vilagos. Csakhogy van egy masodik nyilvesszo is, egy lathatatlan nyilvesszo. Ez nem mas, mint a te erzelmi reakciod az elso nyilvesszore: eloszor a felelem, aztan a harag, aztan a bosszu es a gyulolet. Ezek mar tul vannak a seb okozta fajdalmon; ez mar a szenvedes.

Csokolade, sok csokolade

Jon a tel bazdmeg, a leheto legtutibb dolog, amit ilyenkor tehetek, hogy durvan bespajzolok csokoladebol. Tobbet er az ilyenkor, mint a futes, a meleg ruha, vagy a napfeny.

Meg amikor a legdurvabb dietamat nyomtam, (emlekszel, amikor visszatoltam magam 84 kilora ocsem) akkor is ettem csokoladet. Amiota az eszemet tudom, imadom a csokoladet, es ez egy olyan dolog, ami mar tuti nem fog valtozni. A csokolade a dietam fontos eleme marad, es egyebkent elmondanam, hogy egyaltalan nem akadalyoz a fogyasban, sot. Direkt fogyaszt is, foleg ha nem eszel mast, csak zoldseget, hust, ES csokit. Nagyon jo kis modszer, egyszer lehet, hogy konyvet is irok rola. Kakobab-dieta. Zabalnak a nepek, baszki.

Szoval csak hogy tisztazzuk, a kovetkezo csokoladekat szeretem: "A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon."

Az hiszem, ennyi. Most pedig megyek es eszem egy kis csokoladet.

Aki vesztes, az vesztes

Bazdmeg ocsem olyan sztorim van, hogy beszarsz.

Van ez a csavo, nevezzuk rozsomaknak. Na nem azert, mert olyan, mint az adamantium csontu kedvenc szuperhosom, hanem inkabb olyan, mint az igazi rozsomakok, vagyis egy bunko seggfej. Egyebkent a csajom ex-ferje, akit sajnos a mai napig nem verhettem meg, pedig nagyon megerdemelne.

Na, de mint kiderult, veri azt az elet eleget. Es meg fogja is, ebben biztos vagyok, meghozza sokkal jobban is, mint amennyire en tudnam. Bar.

Szoval ez a rozsomak egy olyan ontelt, ostoba, tudalekos okoskodo seggfej, igazi analisan fixalt mernokgyerek. Tudod, aki mindig mindent jobban tud, meg egyaltalan, meg van rola gyozodve, hogy o a csaszar faszan a bojt, ha nem a csaszar fasza maga. A baj ezekkel a karakterekkel mindig az, hogy ez kurvara nem igy van csak attol, mert ok azt hiszik, csak ezt ok keptelenek belatni. Ezert aztan folyton szivnak, mert hat balfaszok meg ostobak, es keptelenek megerteni, hogy mi tortenik. Ezert hibaztatnak masokat folyton, meg szidjak a rendszert, a zsidokat, az ufokat, az illuminatikat.

Lefogadom, hogy megvan a karakter. Ha ismersz ilyet, erdemes kovetni az eletet, mert sosem apado forrasai ok a felhotlen szorakozasnak es a karoromnek. Es konnyu rajtuk rohogni, mert seggfejek, ezert aztan meg lelkiismeret-furdalasod sincsen.

Szoval rozsomak (roviden rozsi) elkoltozott nagy nehezen a csajomtol egy tokeletes lakasba, nem messze tole, merthat o aztan ert a tokeletes lakas kivalasztasahoz, mert o fasza gyerek. Melygarazsa is volt, bizony.

Na es mit gondolsz, kinek a melygarazsat ontotte el a szarle, amikor az a nagy zuhe volt nemregen Budapesten? Hat persze, hogy rozsiet. Es azt is tudni kell, hogy a forma leveteti a gyerekevel a cipot a kocsiban, es minden egyes morzsaert ordit, mert hat a ceges kocsi, arra vigyazni kell, mert... tudja az isten fasza, hogy miert. Na, a lenyeg, hogy ezt a szent autot ontotte el a csatornale azon a bizonyos napon. Hat nagyon rohogtem.

Rozsi ketsegbeesett nyomoraban kolcsonkerte az anyjaek kocsijat, mert ez az az embertipus, aki rogton megy anyucihoz, ha gaz van, tudod. De hogy, hogy nem, amikor rozsi nem sokkal kesobb kiment egyik reggel az utcara (a melygarazst nem lehetett hasznalni, gondolom vagod, miert) es nezett jobbra, nezett balra, es akkor sem latta a kocsit, akkor vegre magaba nezett.

Na nem, csak vicceltem, ez a karakter sosem nez magaba, a kolcson kocsit viszont kurvara elloptak rozsi haza elol. Na, rozsi a kovetkezo idoszakban a baratnoje kocsijaval jart, egeszen addig, amig a draga fonoke nem szallitott neki egy vadi zsir szuper kis autot... az egyebkent megvan, hogy igazabol irodai munkat vegez, es kurvara nem is kene neki auto? Amikor megis ki kell szallnia neha, arra van a cegnek sajat kocsija. (Ilyenkor egyebkent nem mindig tudom eldonteni, hogy rozsi egyedul ekkora barom, vagy a fonoke is az... meg az en szakmamban sem jar auto annak, aki irodai munkat vegez, pedig en a legpenzesebb szakmaban dolgozom a bankszektor utan.)

Szoval rozsi buszken feszitett az uj kocsiban, es boldogan terrorizalta tovabb a gyereket a kocsiban valo helyes viselkedessel... amig (a csajom meselte a minap) egyik reggel egy keresztezodesben tropara nem torte a kocsit. Hogy pontosan mit keresett ott, mikor dolgoznia kellett volna, abba bele se menjunk, (moralisan elegge ingovanyos a csavo) a lenyeg hogy allt ott, mint egy toppedt pocs a hegyen, es vegre magaba szallt, mert most mar vegkepp leesett neki, hogy itt valami nem stimmel...

Na nem, csak vicceltem, ez a karakter sosem szall magaba, ez van.

Kurva jo, mi? Es a tortenetnek meg korant sincs vege, elvegre meg csak harom autonal jarunk ket honapon belul. Lehet ezt meg fokozni. Es ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy az elet akkor is ubereli olykor meg a legvadabb kepzeletet is.

Sajnos tobbnyire csak akkor, ha szivas van.

Call to adventure

Tudod jol, hogy en olyan srac vagyok, akit idorol-idore elfog a vagy, hogy belecsapjon valami durva nagy kalandba. Valami legendasba, valami epikusba, valami igazan nagyba, amirol gyerekkoromban is mindig almodoztam. Es igen, amirol almodozom egeszen a mai napig...

Aztan az enem masik fele mindig lenyugtat a szokasos szoveggel, hogy az egyszeru, hetkoznapi elet az ut, de neha akkor is belemsajdul, hogy addig kene az adventure, amig meg fiatal vagyok, es valoban meg tudom tenni, hogy elmenjek barhova, es megtegyek barmit. Es en aztan valoban tudom magamrol, hogy mindenre kepes vagyok! Meg mindig... de vajon meddig meg?

Persze, ha az embernek munkaja van, csaladja meg szigoru edzesterve, akkor eleg nehez dolog spontan kalandokba fogni; ez inkabb a filmek es a regenyek szereploihez illik, mint a hus-ver emberekhez, ertem en. Tudod, a filmekben, ahol a fohos akkor is izmos, ha sosem latod edzeni, ahol csak akkor van kepben a csaladja, ha eppen kellenek az adott jelenethez, egyebkent boldogan maradnak a hatterben mozdulatlanul, es a melo is mindig olyan, amitol egy atlagember szivrohamot kapna ugyan, de a hosnek meg sem kottyan, sot meg elvezi is - es persze mindig van kurva sok (vagyis eppen eleg) penze, meg akkor is, ha nincs.

Es persze a heppi end a kaland vegen, az a kurva happi end. Anelkul nem is kaland a kaland.

Persze nekem egyetlen szavam sem lehet, eppen elegge heppi az eletem, dolgozom is rajta nagyon. Es boldog vagyok. Es mindenem megvan, de tenyleg.

De neha meghallom a hivast, a hivast a kalandra, es olyankor legszivesen felpattannek, es nekivagnek az ismeretlennek. Eldobnam mindazt, ami van, hogy lehessen mas is. Erted ezt?

Egyelore meg visszatartom magam azzal a nagy eszemmel, de egyszer egy szep napon, elmegyek itt hagyom azt, ami fogva tart. A szurke hazakat, azt, amit nem szabad - en mindent itthagyok. Es elmegyek, csak a szel kiser majd utamon. Es elmegyek, hova jutok, azt meg nem tudom. De elmegyek...

Kalandok a vadonban 34.

Kezdek megbaratkozni az osszel, es ez minden evben nagy dolog nekem. De azert mar gyujtok a karib-tengeri korutra.

A kinti (meg a benti) dolgok, tennivalok nagyjabol mind megvannak mar, es nekem ez kell a lelki bekemhez ilyenkor, mint tudod. Kint meg a nyugagyakat kell felcuccolnom a padlasra, meg egyszer lenyirnom a fuvet alul, aztan tolem johetnek a meteres havak. De tenyleg, a multkor mikor felsetaltam korulnezni a hatso kertbe, belem villant, hogy en ilyenkor tulajdonkeppen mar a havat varom. Es milyen kurva messze erzem magam a nyartol, pedig mult honapban meg bokszeralsoban napoztam a teraszon!

De vegre jon a november, es akkor teljesen atadhatom magam az oszi/teli hangulatnak. A novembert meg azt hiszem szeretem, mert ilyenkor mar hideg van, de nem annyira, sok kod van, eso is van (es most vegre eppen nem azik be a tetom), meg ugy elnyugszik ilyenkor a taj, nincs az a nyari zsizseges, ez az az idoszak, amikor a vadon elkezd rakeszulni a telre. Csak jo lenne tobbet kint lenni, tobbet erdot jarni, kielvezni ezt is eppen ugy, mint a tobbi evszakot.

Nagyon futenem meg szerencsere nem kell, csak ha jolesik, meg az ajtot-ablakot is kinyithatom ilyenkor, es nem hul ki a lakas tulzottan. Persze, mert ha en futok, nincs az a haz, ami kihuljon, a kurva eletbe!

A fakon meg nem latszik az osz, bar a multkor volt egy durva szeles-esos tema, ami elegge megtepett a kertben mindent, de a szinek, a szinek azok meg nem osziek. Tudod, minden evben megfogadom, hogy megfigyelem az atmenetet, iden talan vegre sikerul is. Most van eselyem sokat kint lenni, de ez is csak egy eletforma, amire szoktatnom kell magam. Ha mar az edzesem mennyisege beallt vegre, idovel beall majd az is, hogy sokkal tobbet akarok setalni a mostaninal. Nezd, en ilyen csoportos edzesekre ugysem fogok jarni, akkor meg marad az edzes itthon es a gyaloglas a vadonban es semmi futas, futas az nuku, mert azt szeretem, mindig is szerettem.

Legyen csak hozza kod, csend, es nyugalom itt, hadd elvezzem ki az oszt.

Edzesnaplo 67.

Sajnos egyre hidegebb van, egyre sotetebb, es egyre tobbet esik az eso, de az edzes nem all meg, mert kemeny vagyok, mint a fagyott teveszar.

Az oszi rakeszules egyik allando eleme, hogy a kettlebelljeimet atkoltoztetem a teraszra, es a torok felallast es tarsait ott csinalom, mert oda nem esik be az eso. Igazabol igy mar csak a guggolas, meg a deadlift kozben azok, de az meg belefer a hardcore edzes temaba. Annyira azert nem csinalom szivesen, elhiheted, de ez is kemenyit, ocsem. A hideg meg nem problema, remelem nem is lesz az. Sot, ahogy most nezem, az oktober meg siraly lesz, utana meg legfeljebb meg jobban beoltozom.

A sulyom 93 kilo, egy kicsit megszaladtam mostanaban, de legalabb az erom is no, meg az izmaim is kurva nagyok. Azert nem hagyom ennyiben nyugi, legalabb a 90 kiloig vissza akarom izzadni magam, mert az a tokeletes nekem. Ahhoz meg nem kell tulzottan szenvednem, de azert a kajalasra figyelnem kell mindig. Nem rossz az, ha nagyok az izmaim, csak az a baj, hogy nekem a testsulyommal mindig a hasam is no, because genetics. Es en azt szeretem, ha a folso kockaim legalabb latszanak, meg persze az se baj, ha latom a tokomet a hasamtol.

Az erom lassan, de biztosan novekszik, aminek orulok, de persze a vallamra meg mindig figyelnem kell. Figyelek arra, hogy a sulyok emelesenel olyan technikat alkalmazzak, amivel minden edzesen egyre erosebb lehetek - mivel minden gyakorlatot hetente csak egyszer csinalok, ezert ez nem olyan bonyolult. Az osszetett gyakorlatokbol 6 ismetleseket csinalok sorozatonkent, es amint megvan az 5 x 6, emelek a sulyon 10 kilot, es az utolso sorozatot inditom 1-rol, aztan megyek fol 6-ig lassan, fokozatosan, es ha az is megvan, megint emelek, es igy tovabb. Eddig ez nagyon bevalt, a nagy harmasnal ezt fogom alkalmazni a tovabbiakban is. (Ismetleskeppen a nagy harmas: a guggolas, a deadlift es a fekvenyomas.)

Sok gyakorlattal kiserleteztem mostanaban az izomnovelo/kardio szekcioban. Az erogyakorlataim valtozatlanok, azokra nagyon ratalaltam: guggolas, mellre vetel es nyomas kettlebellel, fekvenyomas, kitores (ez az en loaded carry gyakorlatom is egyben), torok felallas es deadlift.

A hasazast megprobaltam berakni az utolso blokkba, de inkabb megtartom kulon, az edzes legvegen. A bemelegitest noveltem egy kicsit, most osszesen csinalok szaz jumping jacket a halo, a slingshot es a goblet squat mellett, es ez jol felporget, de nem tart tul sokaig.

Az izomnovelo/kardio reszben probalkoztam a fekvotamasszal, de nem ereztem, hogy annyit utne; ahhoz meg, hogy erjen is valamit, kurva sokat kene csinalnom belole, az meg nagyon kifarasztana a vallamat, amit igyekeznek elkerulni. Beraktam viszont a szuken nyomast, mert igy a tricepszet osszevonhatom egy plusz mellgyakorlattal, amit meg akartam tolni. Remelem nem lesz tul sok a felsotestemnek, kiprobalom es meglatom. Plusz meg a kettlebell szakitast is fogom csinalni, inkabb csak a tisztesseg kedveert; ez egy presztizsgyakorlat, amit nem szeretek nem csinalni, barmennyire haszontalan is. Majd ovatosan tolom, hogy a vallam ne dogoljon bele. Azert tartom egyebkent fontosnak, mert igy a ket olimpiai sulyemelo gyakorlat, a lokes (mellre vetel es nyomas) es a szakitas is le van tulajdonkeppen fedve az edzesemben, es ez megnyugtato erzes.

Mas gyakorlat most nem erdekel, szerintem ezekkel elegge alaposan meg vagyok mozgatva. Csak frissiteskeppen az izomnovelo/kardio reszben a kovetkezo gyakorlatokat tolom most: szakitas kettlebellel, huzodzkodas, vallvonogatas, evezes, oldalemeles, alkar, szuken nyomas, bicepsz, face pull.

Lassan itt lesz az ideje egy eroszintmeresnek is, a kurva eletbe.

Kincskereso kiskodmon

Ujraolvastam nemreg az egyik gyerekkori nagy kedvencemet, a Kincskereso kiskodmont. Talan negyedikes altalanos iskolas lehettem, amikor eloszor olvastam, es azota neha eloveszem, es elolvasom. Mint minden igazan jo konyv, ez is minden egyes olvasasnal mas, es megis ugyanaz; mindig visszarepit oda, ahol akkor voltam, amikor eloszor megertettem, mirol is szol.

"Akkor kezdett bennem először derengeni valami világosság, hogy miféle tündérek laknak az emberi szívben. S mikor hazaértem, többé már nem uraságból csókoltam meg az én tündérkém töpörödött kis kezét, mely gondviselés gyanánt takarta be az én gazdátlan kis életemet."

En eppen olyan kisgyerek voltam, mint a meseben az a kis nyomi Gergo. A kepzeletemben eltem, nem a hetkoznapok valosagaban; szamomra a varazslat, a mese es a csodak jelentettek a hetkoznapokat. Emiatt engem is bogarasnak, elvarazsoltnak gondoltak, nemhogy a felnottek, de meg a tobbi gyerek is. En mondjuk mindig talaltam olyanokat, akikkel meg tudtam osztani az en csodalatos sajat vilagomat; nem voltam teljesen maganyos.

De azert eppen elegge maganyos voltam.

Amikor eloszor elolvastam ezt a konyvet, egybol megertettem. Vegigbogtem gyerekkent is, kamaszkent is, es vegigbogtem most, felnottkent is. Es persze gondolkodnom kellett, erosen: mi tortent velem? Ki lettem en ennyi ev utan? Meg mindig az vagyok, aki megertette ezeket a torteneteket, vagy idokozben eltavolodtam akkori onmagamtol, akit pedig annyira szerettem?

Mondtam mar sokszor, hogy en nagyon szerettem gyereknek lenni. Leginkabb azt hiszem azert, mert senki sem basztatott, amiert olyan elvarazsolt, es (latszatra) mulya kis krampusz voltam. Beken hagytak, es ennel jobbat nem is tehettek volna velem. Mert engem hatartalanul lekotott a sajat belso vilagom, olyannyira, hogy egeszen huszoneves koromig csakis muszajbol pillantottam ki belole, ha mar nagyon elkerulhetetlen volt.

Ezert aztan mindig is termeszetesek voltak szamomra a kis Gergo kalandjai, mar gyerekkent is, es most felnottkent is azok. En meg mindig azt gondolom, hogy ezek a legfontosabb dolgok az eletben, es semmifele, komoly, felnott, valodi vilag nincs, ahova meg kene erkezni, amire fel kene noni, ahol el kene foglalni a helyunket. A vilag annyi, mint amennyi ezekben a mesekben van, es velunk sem tortenik mas, mint ezek a hetkoznapi dolgok. Lehet, hogy ez sokaknak csalodas, de nekem nem az. En sosem vartam mast, eppen ezert nem is csalodtam. Persze, hogy megertettem: a varazslatot mi magunk teremtjuk, de nekem ezzel sem volt bajom sohasem. Ez ugyanis szamomra nem azt jelenti, hogy varazslat valojaban nincs, eppen ellenkezoleg! Azt jelenti, hogy barki lehet varazslo, es barki varazsolhat, amit csak akar. Es ez valoban hatartalan... ez az egyetlen dolog az eletben, ami hatartalan.

Es latod, en a vallasnak is csak eppen annyi ertelmet latom, ami ezekben a mesekben van. Egy vekony hatarvonalon at lebeg, az elet es a halal kozott. Ott van mindenhol, de nem ehhez a szurke, hetkoznapi vilaghoz tartozik, hanem ahhoz a masikhoz, ahol en is eltem gyerekkoromban.

 "- Ezt elteszem - mondta mosolyogva az Úr, és elrejtette az ajándékomat a kék palástja alá.
És attól a mosolytól egyszerre szivárványszíne lett az éjszakának, egészen olyan, mint amilyent az én gyémántom szokott mutatni. És elmosolyodott az egész templom, mosolyogtak a kőszobrok is, és megcsóválták a mindig merev fejüket, és láttam, hogy még Gáspár harangozó is mosolyog álmában. És mosolyogtak az angyalkák is, mikor megszólaltak:
- Hiszen csak hitvány üvegdarab az, Urunk!
- De gyémántszív adta! - csengett az Isten szava, és egyszerre olyan világos lett az egész templom az Úr kebelén nyugvó üvegdarabtól, hogy be kellett hunyni a szememet."

Es bar nekem senkim sem volt az eletemben, aki megerositett volna abban, hogy amit erzek es hiszek az igaz, en soha gyerekkoromban nem ketelkedtem magamban. A ketsegek kesobb jottek, mikor elkezdtem felnoni...

Megis valahogyan ugy tudtam maradni. Olyan gyermeklelkuen. Nem volt konnyu dolog. Rengeteget kellett kuzdenem, onmagammal is. Van abban a gyermekkori onmagamban valami, amit nem tudok, es nem is akarok elengedni. Valami, amit ebben a konyvben mindig megtalalok, de keptelen lennek elmondani, hogy pontosan mi az. Valami egy olyan vilagbol, ahol minden konnyu, minden vilagos, es minden vidam, meg akkor is, ha valojaban az is csak olyan, mint a mindennapi elet - szomoru, kuzdelmes, fajdalmakkal es szornyu tragediakkal teli. Hogyan lehet akkor megis jo? Nem tudom.

Ezert nem fogom en sohasem egy depresszios, szomoru es sotet tortenetnek latni a Kincskereso kiskodmont. Sohasem ertettem, miert latja barki is annak. Hiszen semmi sincsen benne, ami ne lenne igaz. Semmi sincsen benne, ami ne tortenhetne meg a valosagban is. Hiszen ez az elet! Ez a valosag! Csak eppen ennek a valosagnak a megelese nem mindegy, baszki. Ezen mulik minden, jo es rossz, menny es pokol, isten es ordog. Es ez az ember sziveben dol el, nem mashol. Odakint valojaban nem tortenik az egvilagon semmi, csakis idebent! Es csakis ott dol el minden: elet es halal, orom es fajdalom, gyozelem vagy vereseg.

"El is mondtam szegről-végre, szülém összetett kézzel hallgatta, mint az imádságot, s mikor bevégeztem, annyit mondott félénken:
- Szépet álmodtál, gyermekem.
Az egyik szemével rám nézett, a másikkal apámra. Nemhiába volt ő maga egész életében közelebb az éghez, mint a földhöz, szívében úgy érezte, hogy nem egészen volt az álom, amit láttam."

Igen, azt sajnalom csak, hogy nekem senki sem volt az eletemben, aki ugyanazt latta volna, mint en, aki ugyanugy latta volna, mint en. Vagy akivel teljesen meg tudtam volna osztani mindazt, ami nekem az elet volt. Gergonek sem igazan volt persze, de ettol meg egyaltalan nem volt boldogtalan, sot. Es talan nekem sem kene sajnalnom. Talan ez nem is olyan dolog, amit meg lehet osztani. Talan ez csakis arra tartozik, aki megeli, es senki masra. Ez az ok, amiert mindig egyedul erkezunk meg erre a vilagra, es mindig egyedul is hagyjuk el.

Es nagyon szerencsesnek erzem magam, amiert en mar regen megtalaltam azt a kincset, es azota sem vesztettem el.

A vadonjaro szamuraj

A regi idok szamurajainak eletet, mindennapjait a kulonfele ritualek hataroztak meg.

Gyakorlatilag egy atlagos szamuraj napja semmi masbol nem allt, mint ritualekbol; a felkelestol kezdve egeszen az elalvasig egyik ritualebol lepett a masikba. Kis tulzassal eletenek minden egyes mozzanatat ez hatarozta meg, meg akkor is, ha teljesen egyedul volt. Mindig alarcot viselt; csak nagyon ritkan tehette meg, hogy ugymond "levegye az arcat", ahogyan a japanok mondjak, es teljesen termeszetesen viselkedjen.

Voltak olyan elethelyzetek - peldaul a szorakozas egy gesahazban - amikor meg egy ilyen nagyon fegyelmezett ember is szabad lehetett, persze ennek is voltak korlatai, a szabadsagnak. Igen, meg a leheto legnagyobb szabadsagot, amit csak el tudott kepzelni, meg azt is hatarok koze szoritottak.

Mindig is nagyon vonzo volt nekem ez a szamurajosdi, meg ugy is, hogy tisztaban vagyok vele: a valosagnak egy erosen romantikus verzioja az, ahogyan manapsag nezunk a japan kulturanak erre a korszakara. Valahogyan olyan ez, mint az Artur-mondakor viszonya a valodi lovagkorhoz. Vagy talan megsem; a zen buddhizmus, a harcmuveszetek es a kelet misztikaja miatt mindig is erosebben vonzodtam a szamurajokhoz meg a nindzsakhoz, mint a lovagokhoz. Jobb a PR-juk, na, pedig a lovagkorbol is lehetett volna egy hasonloan eladhato nepszeru valamit csinalni, csak valamiert az europaiak ezt sosem hasznaltak ki. Erdekes dolog peldaul, hogy keleti kardvivast sokkal konnyebb tanulni, mint nyugatit; ha peldaul lovagkarddal szeretnel megtanulni vivni, elso korben hulyenek neznek, aztan ha nagyon kitartoan keresel, talan talalsz valami hagyomanyorzo csoportot, akik nem csak bohockodnak, hanem tenyleg ismerik a megfelelo es hiteles technikakat. Bezzeg ha kendozni, vagy iaidozni akarsz, minden varosban van legalabb egy dojo, es mivel a minoseg vilagszerte igen magas ebben a harcmuveszetben (persze, mert japan), garantaltan azt is fogod tanulni, amit kell. (A modern europai vivast, mint sportot, azt hagyjuk, feher ruhaban stoppolotuvel dofkodni egymast minden, csak nem ferfias.)

Ennek nyilvan mind megvan a maga oka. Az europai ember szamara a kard ertektelenne valt, amint megjelent a puska, arra pedig nem gondolt, hogy a gyakorlasnak lehet masfele haszna is azon kivul, hogy valaki minel hatekonyabb katonava kepezze magat. Egy ideig a nemesek meg eldofkodtek egymast a la harom testor, de aztan annak a korszaknak is hamar vege lett, es valamiert senki nem kivanja vissza, meg jatszasibol sem (pedig a kardparbajt, mint a nezetek elteresenek gyors es vegleges megoldasat meg kellett volna orizni a kurva eletbe, nem lenne ennyi faszkalap a vilagon).

Keleten viszont mind a pusztakezes, mind a fegyveres stilusokba beleraktak azt a plusz filozofiai, vallasi toltetet, amitol tobb lehet puszta testgyakorlasnal - es szerintem ezeket az ertekeket europaban eppen ugy meg lehetne talalni. A szablya peldaul tradicionalis magyar fegyver; megsem oktatjak a forgatasat, pedig ertelmesebb hobbi lenne, mint a foci. Szerintem. Persze az is igaz, hogy a keresztenyseg nem a buddhizmus - es nem alkalmas arra, hogy barmilyen testkulturat, vagy fegyverforgatast is tamogatni lehessen vele spiritualisan. Sajnos. Es ha mar eddig nem volt ilyen tradicionk, most mar nem is lesz, hiaba is eroltessek paran - a hagyomany, az nem olyasfele dolog, amit eronek erejevel ki lehet alakitani. Ugyhogy ezt buktuk, maradnak az import szamurajok es a nindzsak.

Az egesz dolog egyebkent ugy jutott eszembe, hogy nemreg rendeltem egy gyonyoru fehertolgy bokuto-t, csak ugy, mert a regebbi fakardomat az elozo aikido dojomnak ajandekoztam, es most nagy elvezettel hadonaszok vele otthon. Jol esik feleleveniteni az iaidos formagyakorlatokat; mindig is szerettem a kardforgatast, na. Meg a vegen visszamegyek aikidozni csak a fegyveres gyakorlas kedveert, annak legalabb van ertelme is.

Addig meg otthon jatszok szamurajosdit; azzal aztan nem artok senkinek, a kis vadonjaro meg nagyon jol szorakozik rajta.

69. zen tortenet

A mester egy napon ezt mondta a tanitvanyainak:
- Azok, akik az eroszak es a pusztitas ellen beszelnek, es azt tanitjak, hogy meg kell ovnunk az erzo lenyek eletet, helyesen beszelnek. Meg az allatok, meg a kicsiny rovarok eletet is igyekeznunk kell megvedeni. Na de mi van azokkal az emberekkel, akik a sajat idejuket olik meg, vagy akik elpusztitjak sajat vagyonukat, vagy akik sajat valodi termeszetuk elleneben cselekszenek? Roluk se feledkezzunk meg. Es persze ott vannak azok, akik ugy predikalnak, hogy meg nem ertek el a megvilagosodast. Ok azok, akik elpusztitjak a tanitast.

Edzesnaplo 66.

Elmondok egy nagyon fontos tanulsagot: a megfelelo edzettseghez szukseg van a baszott nagy sulyok emelgetesere es az alapgyakorlatokra: a guggolasra, a fekvenyomasra, a deadliftre, a fej fole nyomasra es a huzodzkodasra. Minden, ami ezen felul van, az kiegeszito munkanak szamit, de. A kiegeszito munka nagyon is fontos, es kiegeszito munka nelkul sem eleg nagy, sem eleg eros nem leszel. Ezt tanultam meg az elmult hetekben.

Amiota peldaul raalltam a csuklyasizmomra, az jol meg is nott; vele egyutt pedig megnottek a hatizmaim, es erosebb lett a vallam is. Ezzel egyutt pedig - peldaul - erosebb lettem fekvenyomasban is, pedig csak heti egyszer nyomok fekve. Sot, minden gyakorlatot csak heti egyszer csinalok, es megis azt latom, hogy folyamatosan fejlodok mindegyik gyakorlatban.

Varialas persze van, mint mindig, de lassan mar tenyleg osszeall, hogy miket akarok meg csinalni. Tudod, nagyon komolyan veszem a heti haromszor egy oras edzesidomet: ami ebbe belefer, annyit edzek, tobbet nem. Ezzel kell dolgoznom, ennyi idobe kell belefernem. Tapasztalatbol tudom, hogy mar heti negy edzest sem tudnek megbizhatoan, hetrol-hetre lenyomni, es az egy oranal hosszabb edzesek sem jonnenek ossze - en ennyit tudok kovetkezetesen es kitartoan teljesiteni, es ezzel elegedett is vagyok. Latom magamon, hogy ennyi nekem eleg. Mert mindig alig varom a kovetkezo edzest, mindig tele vagyok energiaval, es mindig varom, hogy meg tobbet, egyre tobbet teljesithessek. Es ez jo erzes. Ez sokkal jobban tud engem motivalni, mint barmilyen mas edzesforma, ezt vegre belatom. Es jo erzes, hogy tudom: ezt akkor is meg tudom csinalni, ha sok a melo, vagy ha kozbejon valami; a heti haromszor egy ora edzes megy nekem. Ezert engedtem el vegre a boxot, meg a bunyot es a harcmuveszeteket is ugy altalaban: most ennyi van, es tudod mit? Ha oszinte vagyok magammal, nem is hianyzik most mas.

Na, ami a megfelelo gyakorlatok kereseset illeti, ott volt ugye a fekvenyomas, meg a fej fole nyomas mellett a harmadik mell (lehetoleg nyomo) gyakorlat kerdese; kiprobaltam tobb dolgot is, de a tarogatas nem jott be, a fekvenyomas egykezes sulyzokkal nem jott be - Elliottnak van igaza, nagy sulyu egykezes sulyzokkal nem lehet, es nem is erdemes edzeni - az athuzas nem jott be, a floor presst sem akarom csinalni egyreszt a foldon fetrenges - jon az osz, a hideg, meg az esok, ne feledd - masreszt meg a nehezkessege miatt sem. A landmine presst is ujra kiprobaltam, de azt is akkora sullyal kene csinalnom, hogy az mar macera. Nem mukodik jol a gyakorlatban. Most a fekvotamaszhoz huzok az egyszerusege, meg a varialhatosaga miatt. Kiprobalom, es meglatjuk.

A windmillt is abbahagytam, mert csak meghuztam vele folyton a nyakamat, meg a hatamat, meg egyszeruen  utalom, mint a szart, es igazabol a torok felallas, meg a mellre vetel es nyomas mellett szerintem nincs is ra tul nagy szuksegem. Elsosorban amugyis torzsgyakorlat, abbol meg van mar nekem eleg. Helyette viszont az a zsenialis otletem tamadt, hogy - a csuklyasizmom utan masodikkent - az alkaromat fogom kipattintani. Nem funkcionalis, es kozvetlen elonye nincs, de kurva jol nez ki. Nekilatok, es meglatom meddig jutok, a kurva eletbe is. Ha olyan sikeres leszek, mint a csuklyasizmommal, gyorsan elkezdenek majd Popeye-nek becezni a tesok, gecc. Es ezek miatt a dolgok miatt is gyurunk, legyunk oszintek.