Na baszki, hat csak vege lett a nyarnak (bar meg egy-ket napig jo ido lesz szerencsere, igyekszem is kielvezni ezerrel).
Tegnap ballagtam a kis vadonjaro evnyitojara, es kozben ugy fajt a szivem, mert hat bazdmeg, csak nemreg volt az evzaro! Es meg mindig bennem van a rossz erzes gyerekkorombol, amikor veget ert a nyar es mehettem vissza a Balatonrol a varosba, es cipot kellett huzni ujra meg hosszugatyat, es bent kellett baszodni a negy fal kozott, es tanulni azt a sok ertelmetlen, felesleges hulyeseget. Jatszani alig volt ido, kint lenni meg alig lehetett a honapokig tarto picsaszar ido miatt.
(Nem, azt hiszem sosem voltam a hagyomanyos oktatasi rendszer nagy rajongoja. Sem a negy evszake.)
De most ez van, legalabb dolgozom is vegre, es nem csak a strandon doglok a gyerekemmel. Igy is kiraly, hogy ezt eddig meg tudtam tenni. Nem kene telhetetlennek lennem. Vagy megis? Nekem valahogyan sosem eleg a nyarbol, a napfenybol, a melegbol, a vizbol, meg a nyari termeszetbol.
Ezzel most nem tudok mit tenni; el kell, hogy fogadjam, hogy vege a nyarnak, kezdodik az iskola es folytatodik a munka. Jon az osz, jon a tel (remelem nem lesz tul hideg, mert nem artana, ha a fam kitartana rendesen), es aztan ujra a tavasz es vegre ujra a nyar.
En megvarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése