Aztan kuzdesz egeszen addig, amig el nem ered ezzel a sullyal is az 5 x 10-et. De nem allsz meg, es nem orulsz magadnak, hanem azonnal foljebb is tolod a sulyt, hogy ujra csak 7-8 ismetlest tudj kipreselni magadbol, es megint kuzdened kelljen azert, hogy elerj egy olyan ismetlesszamot, amit aztan rogton el is veszitesz ujra.
Es ujra, es ujra.
Mesz az ismetlesek utan, es sohasem ered el oket, de kozben vegig fejlodsz, egyre erosebb es kemenyebb leszel. Talan neha azt erzed, hogy lassitani kene, vagy talan kicsit meg is kene vegre allni, megpihenni, de vegul nem teszed. Nem lehet. Nem szabad. Nem erdemes megallni ezen az uton.
Igy hat megragadod ujra azt a kibaszott rudat, es nekifeszulsz megint. Kuzdesz. Ez egy atkozottul kemeny kuzdelem. Aztan egyszercsak eszreveszed, hogy megerosodtel. Nem csak testileg, az egyertelmu, de lelkileg is. Kemenyebb vagy, kitartobb, hajthatatlanabb, harcosabb.
Mert a hideg vas megtanitott kuzdeni. Megtanitott arra, hogy haladj folyton elore, megallas nelkul. Hogy nem a sebesseg a lenyeg, hanem a kitarto haladas, ami minden akadalyon keresztultori magat, amivel minden celt el lehet erni az egvilagon.
Es akkor, amikor ezt megerted, nagyon halas leszel a hideg vasnak. Persze a hideg vas erre magasrol baszni fog, de ez eppen ugy a dolog resze, hidd el nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése