Elkezdődik a kis vadonjárónak is a VAKÁCIÓ öcsém, életében először. Ezen a héten még lenne sulija, de erdei iskolában van, ráadásul ottalvósban. Remélem jól érzi ott magát. Négy napot voltak, holnap jönnek vissza, kíváncsi vagyok hogy tetszett neki. Ha nagyon, akkor menni fog jövőre is. (Ha nem annyira akkor is.)
Hiába, a nyári szünet az év legboldogabb időszaka egy gyereknek, ha nem, akkor ott valami gáz van. Én úgy vártam mindig a nyarat mint a megváltást, és a nyár vége olyan volt nekem mint egy halálos ítélet. Még jó, hogy mindig jött egy újabb nyár, aztán egy újabb... különben ki sem bírtam volna azt a kurva iskolát. A kis vadonjárónak sokal jobb, mint nekem volt régen, és ennek örülök, de a saját rossz érzéseimet akkor is nagyon nehéz elengedni ezzel kapcsolatban.
Mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy ő mégiscsak más, mint én, és a közeg amiben él is egészen más, és ezt jó értelemben értem.
A nyári szünete ettől függetlenül kemény kihívás lesz; az első nyári szünet szerintem mindig az. Összesen tizenegy hét, öcsém, ameddig nem lesz neki sulija, és ezt felerészben nekem kell megoldanom, de hát ennyi szabadság a világon nincs, úgyhogy kénytelen leszek segítséget igénybe venni, meg mellette dolgozni, remélem a kiscsávó partner lesz benne. Ha nagyobb lesz már nem lesz gond, mert akár itthon is hagyhatom amíg én elugrok lezsírozni egy melót, vagy kettőt. De most még azért nem hagynám egyedül.
Persze hogy izgulok kicsit. De azért bízom a kis vadonjáróban és bízom magamban is, és úgyis megoldjuk. Aztán majd arról is beszámolok, hogy hogyan sikerült. De különben meg, amíg nyár van, kit érdekel bármilyen gond, kihívás, megoldandó feladat?
Mert amíg nyár van, gond egy szál se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése