Edzésnapló 35.

Nyár van és 91.5 kiló vagyok. Kell ennél több egy magamfajta bonyolult egyszerű csávónak?

A 93-94 kilós határnál elég sokat ácsorogtam. Be is voltam szarva, hogy én már képtelen leszek ennél lejjebb fogyni, aztán egyszercsak megtörtént, egyébként észre sem vettem. Csak ettem, ahogyan eddig és edzettem ahogyan eddig; és hálás vagyok a kertemnek, amiért biztosította a kardiót a fogyásomhoz a kurva anyját.

Több, mint tíz kilót fogytam azóta, hogy elkezdtem máshogyan enni. Durva. Most már nem aggódom egyáltalán a maradék kilók miatt sem; ha akarom a 85 kiló sem elérhetetlen cél, de ezt még meglátom. Egyszer álljon be a súlyom bazdmeg, úgy fogok vigyázni rá mind állat.

Az erőszintem csökkenését azért már érzem, trükközök is ezerrel, hogy végeredményben ne teljesítsek rosszabbul, meg próbálok (szokás szerint) variálni, hogy minél könnyebb legyen, de mégse, szóval érted.

Az edzéstervemen egyébként annyit változtattam alapból, hogy már nem öt percet pihenek a sorozatok között, hanem csak négyet, nyilván emiatt is tűnhet úgy, hogy gyengébb lettem, de majd beállnak azok a használt súlyok úgyis.

A hasazást elhagytam az elmúlt hetekben de most heti kétszer újra vissza fogom venni, mert meg akarom figyelni hogy ez milyen hatással van a teljesítményemre. A hex-rudam sajnos még nem érkezett meg, pedig már nagyon bíztam benne, hogy ebben a bejegyzésben leírhatom az első tapasztalataimat. Nagyon várom már, öcsém, mert ezzel az edzésem uccsó része is meglesz.

Illetve uccsó előtti része, mert nemrég eszembe jutott, hogy ennek a nyújtás témának most már neki kéne állnom végre. Tudom, hogy csak elkezdeni lesz nehéz, meg megszokni, de onnan már menni fog. A tuti az lesz, hogy kiválasztok pár gyakorlatot, és azokat megcsinálom az edzés végén levezetésnek. Főleg a csípőmet, a combhajlítóimat, meg talán a bokámat kéne lenyújtani. Meg a derekamat persze, ha nem akarok lemerevedni mint bádogember eső után.

A kardión azért gondolkodtam, és tudod jól, elszánt gyerek vagyok aki még a futástól sem fél, de inkább a tabata-protokollt próbáltam ki kettlebell lendítésekkel. Majdnem beszartam öcsém. El is döntöttem, hogy lendíteni ugyan nem fogok (a lábam meg a derekam kap eleget a guggolással és a deadlifttel), de a tabatát megtartom heti kétszer, amikor nem hasazok edzés végén. Ártani nem fog. Ja, a módszer amúgy egy japán csókáról kapta a nevét, és annyi az egész, hogy húsz másodperc kemény tempójú munkát követ tíz másodperc pihenő, és ezt megismétled nyolcszor. Igen, ez négy perc, de életed legkeményebb négy perce. Lehet használni futásnál, kettlebellnél, ugrókötelezésnél, aminél csak akarod. És a kutatások szerint ez a négy perc edzés többet ér, mint mondjuk fél óra kocogás... hát nekem van heti kétszer négy percem arra, hogy ezt leteszteljem. Mondjuk zsákolással.

Jó lesz ez a dolog öcsém, működni fog itt minden, érzem.