Nincs kettő négy nélkül

Egyszerre edzeni, dolgozni, és gyerekezni kemény dolog. Nem is szoktam keresni ezeket az alkalmakat, de néha mégis összejön. Hiába vagyunk ketten felnőttek két gyerekre, akkor is kemény; asszem leginkább azért, mert még nem szoktam meg. Alapból is olyan vagyok, aki hajlamos minden energiáját cseppenként beosztani, hogy mindenre elég legyen, nem csoda, hogy ki tud akasztani, ha mégsem sikerül. Még mindig túl maximalista vagyok ahhoz, hogy igazán optimalista legyek, de hiszek abban, hogy tudok még hova fejlődni.

Mert ezt is tanulni kell. Aki nagyon akar, az előbb-utóbb megszakad. Aki meg azzal a keleti nyugodt derűvel törekszik, annak meg előbb-utóbb összejön.

Szerintem, mint minden az életben, ez is csak gyakorlás és megszokás kérdése, meg a megfelelő lelkiállapoté. Tudod, slow-life meg nyugoccság van, öcsém, aztán magától is elsikálódik minden. Igen, bármennyire is berzenkedek ellene sokszor, mindig be kell látnom, hogy az univerzum isten akkor is elsikálja a dolgokat, ha én nem csinálok semmit. Sőt, a dolgok akkor is el lennének sikálva, ha én egyáltalán nem is lennék. Félelmetes, ugye?

Kint ömlik az eső, mint a kurvaélet, és nekem még ezt is szoknom kell, mert az elmúlt hetekben bágyadt mosollyal ringattam magam folyamatosan abba az álomképbe, hogy a sivatagban élek. Öcsém, élnék is a sivatagban szívesen. De legalább a hordóim feltelnek vízzel, és kimosódnak a szúnyoglárvák, nem mintha elborítanának a szúnyogfelhők. A sivatagban nincsenek szúnyogok. Se. Csak legyek.

Most megvárom, hogy elálljon az eső, aztán befejezem kint az edzésemet. Reggel kellett volna befejezni vazze, amíg még nem esett. Azt hiszem az ivás és a pisálás mellett az edzést is be fogom venni azok közé a dolgok közé, amiket a "ha lehetőséged van rá, azonnal tedd meg" alapelv szerint kezelek.

Igen, a továbbiakban így fogok eljárni.

Ez pedig az álomotthonom az álomsivatagomban. Probléma?

Munka és nyaralás

Én a két projektet együtt nyomom öcsém.

Nem mindig könnyű, mert néha magam sem tudom, hogy mikor dolgozom, és mikor vagyok éppen tényleg szabadságon. Mert nem kéne azért lebaszni senkit sem a cégtől, hogy éppen akkor hív, amikor a Balatonparton hesszelek, ha egyszer hivatalosan dolgozom.

De most már végre én is merek pofátlan lenni. Illetve nem, ez nem igaz, még mindig nem merek igazán pofátlan lenni, de rajta vagyok az ügyön. Az ember fejlődik.

A kis vadonjárónak meg nyári szünet; vagyis mindig szabadságon kéne lennem, és ez az én mostani munkámmal megy is, hála legyen érte az istennek. Dolgoznom kell, persze, de csak okosba', meg tessék-lássék. Meglesz ennek a böjtje, de böjtölök majd ősszel, akkor semmi más dolgom, ugye.

Imádom a nyarat, változatlanul. Meló ide vagy oda, nem akarom, hogy gyorsan vége legyen. Még akkor sem, ha néha nehéz megoldani. Ki akarom élvezni minden egyes napját. Az elmúlt napokban lezúztunk a csajommal a Balatonhoz. Összekötöttünk egy csomó kellemeset egy csomó hasznossal, és mindezt úgy, hogy igazából melóztunk. Kurva jól éreztem magam, rájöttem, hogy szeretem a teát, és hogy ki kell próbálnom a zabkását; hogy igazából nem vagyok antiszociális, és hogy imádok a csajommal zuhanyozni. Seggest ezúttal nem ugrottunk a vízbe, de legközelebbre is kell valami.

Már most hiányzik a Balaton, de nemsokára úgyis húzunk vissza.

Mert nyár van; és ugyan hol máshol lehetnék?

Amit megeszel az vagy...

...na meg ahogyan edzel, öcsém.

Már jól tudod, hogy nagy küldetésben vagyok - éppen fogyok lefelé legalább 88, legfeljebb 85 kilóra. (Annál kevesebbel azért már szégyellném magam, vazze.)

Ma reggel 91.1 kilót mértem (de pöccre öcsém!), és ez azért nagy dolog, mert 102 kilóról indultam május elején.

Le akarom írni a kajálásomat, amit azóta tolok, hogy másképpen élek, ami szerintem főleg annak a fényében fontos, hogy nagyon is meghatározott céljaim voltak ezzel az egésszel.

Na szóval: adva van egy 102 kilós mezomorf endo-mezomorf srác, aki nehéz súlyzós edzést végez. Van rajta izom csak nem látszik a hájtól bőven, tehát azzal nincs gondja, hogy nehezen szedne föl izmot. Érdekes, hogy az internet főleg olyan cikkekkel van tele, amik arról szólnak, hogy a göthös kis pöcsökből hogyan legyenek nagy, eres faszok; a valóban súlyemelő alkatú arcokkal sokkal kevesebb cikk foglalkozik. Mondjuk lehet, hogy éppen azért, mert nekik kevesebb gondjuk van az izomépítéssel - nálu(n)k éppen az a gond, ha ezt a gondosan felépített izomzatot meg is akarjuk mutatni.

Másrészt meg az igazi férfiak minden bizonnyal szarnak rá, ha hájasak, öcsém. A girnyók meg folyton nézegetik magukat a tükörben, ezért lesznek belőlük buzi fehérneműmodellek, míg az igazi férfiak eközben malomkerekekkel frizbiznek a bícsen.

Én valahol a kettő között szeretném belőni magam. Már izomzatban. Az elején úgy gondoltam, hogyha csak zabálok fehérjedúsan mint az állat, és mellette baszott nagy súlyokkal edzek, az elég lesz ahhoz, hogy kurva jól nézzek ki. És valóban így történt, a sok zsír alatt valóban kurva jól néztem ki.

Be kellett látnom, mint bizonyára már annyi sok gyúrós arcnak énelőttem is, hogy megfelelő kajálás nélkül sosem fogok jól kinézni, bárhogy és bármennyit eddzek is. Úgyhogy elkezdtem rendberakni a kajálásomat.

A külső csak az egyik célom volt, a másik fontos célom mindvégig az volt, hogy ne veszítsek az erőmből. Az izomtömegemből sem akarok sokat veszíteni, de ez ugye lehetetlen az emberi test biológiája miatt; ezért az erő megőrzése az elsődleges.

Eddig kurva jól haladok, szerintem őszre el is érem a kitűzött célt, ezért is gondoltam, hogy végre írok egy összefoglalót arról, hogy miket eszem, na meg a tapasztalataimat.

Na akkor. Én ugye kora reggel edzek, felkelés után. Edzés előtt tolok egy erős kávét - igazi cukorral (ezt majd még leépítem). Meg beszedem a vitaminjaimat és a kreatint. Lenyomom az edzést, majd edzés után egy órával kábé benyomok egy müzlis-mézes-gyümölcsjoghurtot. Imádom, és teljesen eltelít ebédig. Ebédre húst eszem meg zöldséget. Nagyjából ez a főétkezésem, egyszerűen mert ez jön össze. Este is lehetne a főétkezés, de az nehezebben megoldható, mint a dél körüli nagy kajálás. Nem eszem sokat egyébként, és a következőkből válogatok: zöldségek, hús, tojás, sajt. Szénhidrát max annyi, amennyi panír a rántott sajton/húson van. A zsírt nem nézem, de mint tudjuk, nem is attól hízunk vazz. Délután kevés gyümölcsöt csemegézek, magokkal és sajttal, ha már nem bírom tovább. Néha tolok müzliszeletet is. Este ha lusta vagyok, még egy joghurt müzlivel és mézzel, vagy pár szelet felvágott zöldséggel és sajttal. Ja, és délután is egy izmos káááávéééé, olyan három-négy óra körül.

Kenyeret, péksüteményt nem eszem egyáltalán, tejet csak annyit, amennyit a kávémba rakok. Krumplit, rizst, tésztát egyáltalán nem eszem (majd rizst fogok később, de egyelőre még nem merek). Gyakorlatilag ami szénhidrát bemegy, az a müzliből meg a joghurtból megy be. Édességet sem eszem, természetesen, és néha ölni tudnék egy csokiért. Inni csak vizet iszom, meg néha gyümölcslevet.

Ami a kajálásom lényege, hogy amennyire csak lehet, tisztán eszem, és alig eszem szénhidrátot. Meg nem zabálok sokat, még fehérjéből sem. Ennyi a varázslat. Nehéznek nem túl nehéz, az elején persze az volt, de most már megszoktam. Ami nehéz lesz, az a szénhidrát lassú és fokozatos beépítése, ha már elértem a megfelelő súlyomat. De ez majd a második fázis lesz, egyelőre megyek lefelé súlyban és kitartóan őrizgetem az erőmet.

Annyira nem bonyolult így enni, mert a főétkezést leszámítva eléggé egyszerűek a lehetőségeim, a főétkezést meg megoldom kajáldában, (all-you-can-eat rulez!) vagy egyszerűen sütök csirkét meg összevágok egy salátát, és az is megvan gyorsan. Szerencsére az édességet leszámítva nem is vágyom semmi olyanra, amit nem ehetek. És a kedvenc húsom a csirke.

Szóval asszem engem az isten is ilyen gyúrós srácnak teremtett, na.

50. zen történet

Két tanítvány beszélgetett a mestereiről. Az egyik állította, hogy az ő tanítója egy csómó mágikus dologra képes, például tud a levegőbe írni, és papírokra, melyek messzire vannak tőle.
- És a te mestered mit tud? - kérdezte a másiktól.
- Ó, az én mesterem is csodálatos dolgokra képes - válaszolta a másik. - Például amikor fáradt, alszik, amikor éhes, eszik.

Pollenjelentés 1.

Mint már jól tudod, kábé huszonkét éves korom óta szénanáthás vagyok, és minden pillanatát gyűlölöm. Mármint a szénanáthának. Megpróbáltam én már minden hókuszpókuszt, hogy elmúljon a dolog, de eddig még csak a jó öreg evidence based medicine-nel jártam a legjobban.

Viszont rájöttem, hogy a blogom arra is jó, hogy trekkeljem minden nyáron a szénanáthám aktuális státuszát, az utókor, és a magam okulására.

(Na jó, ez egy kicsit úgy hangzott, mint mikor a nyuggerek a buszmegállóban előadják a nyavajáikat. Bocs.)

Szóval most június közepe van, és csak most kezdtem el reggelente kicsit szipogni, de egészen eddig semmi komolyabb, hehe. Meggyőződésem, hogy a szénanáthám nem csak a levegőben lévő pollenektől függ, hanem például az immunrendszerem erősségétől és a testsúlyomtól is. (Nem röhög. A dagadtak még ezt is jobban megszenvedik, mert aki dagadt, az szenvedjen is, bazdmeg.)

Kíváncsi vagyok, milyen lesz ez a nyár szénanáthailag. Lefogadom, hogy te is az izgatottságtól feszülő hólyaggal várod már a további fejleményeket. Nos, nem kell csalódnod, én szorgalmasan jelenteni fogom, amint történik valami izgalmas.

Stay tuned.

Edzésnapló 35.

Nyár van és 91.5 kiló vagyok. Kell ennél több egy magamfajta bonyolult egyszerű csávónak?

A 93-94 kilós határnál elég sokat ácsorogtam. Be is voltam szarva, hogy én már képtelen leszek ennél lejjebb fogyni, aztán egyszercsak megtörtént, egyébként észre sem vettem. Csak ettem, ahogyan eddig és edzettem ahogyan eddig; és hálás vagyok a kertemnek, amiért biztosította a kardiót a fogyásomhoz a kurva anyját.

Több, mint tíz kilót fogytam azóta, hogy elkezdtem máshogyan enni. Durva. Most már nem aggódom egyáltalán a maradék kilók miatt sem; ha akarom a 85 kiló sem elérhetetlen cél, de ezt még meglátom. Egyszer álljon be a súlyom bazdmeg, úgy fogok vigyázni rá mind állat.

Az erőszintem csökkenését azért már érzem, trükközök is ezerrel, hogy végeredményben ne teljesítsek rosszabbul, meg próbálok (szokás szerint) variálni, hogy minél könnyebb legyen, de mégse, szóval érted.

Az edzéstervemen egyébként annyit változtattam alapból, hogy már nem öt percet pihenek a sorozatok között, hanem csak négyet, nyilván emiatt is tűnhet úgy, hogy gyengébb lettem, de majd beállnak azok a használt súlyok úgyis.

A hasazást elhagytam az elmúlt hetekben de most heti kétszer újra vissza fogom venni, mert meg akarom figyelni hogy ez milyen hatással van a teljesítményemre. A hex-rudam sajnos még nem érkezett meg, pedig már nagyon bíztam benne, hogy ebben a bejegyzésben leírhatom az első tapasztalataimat. Nagyon várom már, öcsém, mert ezzel az edzésem uccsó része is meglesz.

Illetve uccsó előtti része, mert nemrég eszembe jutott, hogy ennek a nyújtás témának most már neki kéne állnom végre. Tudom, hogy csak elkezdeni lesz nehéz, meg megszokni, de onnan már menni fog. A tuti az lesz, hogy kiválasztok pár gyakorlatot, és azokat megcsinálom az edzés végén levezetésnek. Főleg a csípőmet, a combhajlítóimat, meg talán a bokámat kéne lenyújtani. Meg a derekamat persze, ha nem akarok lemerevedni mint bádogember eső után.

A kardión azért gondolkodtam, és tudod jól, elszánt gyerek vagyok aki még a futástól sem fél, de inkább a tabata-protokollt próbáltam ki kettlebell lendítésekkel. Majdnem beszartam öcsém. El is döntöttem, hogy lendíteni ugyan nem fogok (a lábam meg a derekam kap eleget a guggolással és a deadlifttel), de a tabatát megtartom heti kétszer, amikor nem hasazok edzés végén. Ártani nem fog. Ja, a módszer amúgy egy japán csókáról kapta a nevét, és annyi az egész, hogy húsz másodperc kemény tempójú munkát követ tíz másodperc pihenő, és ezt megismétled nyolcszor. Igen, ez négy perc, de életed legkeményebb négy perce. Lehet használni futásnál, kettlebellnél, ugrókötelezésnél, aminél csak akarod. És a kutatások szerint ez a négy perc edzés többet ér, mint mondjuk fél óra kocogás... hát nekem van heti kétszer négy percem arra, hogy ezt leteszteljem. Mondjuk zsákolással.

Jó lesz ez a dolog öcsém, működni fog itt minden, érzem.

Ó, ió, ció...

Elkezdődik a kis vadonjárónak is a VAKÁCIÓ öcsém, életében először. Ezen a héten még lenne sulija, de erdei iskolában van, ráadásul ottalvósban. Remélem jól érzi ott magát. Négy napot voltak, holnap jönnek vissza, kíváncsi vagyok hogy tetszett neki. Ha nagyon, akkor menni fog jövőre is. (Ha nem annyira akkor is.)

Hiába, a nyári szünet az év legboldogabb időszaka egy gyereknek, ha nem, akkor ott valami gáz van. Én úgy vártam mindig a nyarat mint a megváltást, és a nyár vége olyan volt nekem mint egy halálos ítélet. Még jó, hogy mindig jött egy újabb nyár, aztán egy újabb... különben ki sem bírtam volna azt a kurva iskolát. A kis vadonjárónak sokal jobb, mint nekem volt régen, és ennek örülök, de a saját rossz érzéseimet akkor is nagyon nehéz elengedni ezzel kapcsolatban.

Mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy ő mégiscsak más, mint én, és a közeg amiben él is egészen más, és ezt jó értelemben értem.

A nyári szünete ettől függetlenül kemény kihívás lesz; az első nyári szünet szerintem mindig az. Összesen tizenegy hét, öcsém, ameddig nem lesz neki sulija, és ezt felerészben nekem kell megoldanom, de hát ennyi szabadság a világon nincs, úgyhogy kénytelen leszek segítséget igénybe venni, meg mellette dolgozni, remélem a kiscsávó partner lesz benne. Ha nagyobb lesz már nem lesz gond, mert akár itthon is hagyhatom amíg én elugrok lezsírozni egy melót, vagy kettőt. De most még azért nem hagynám egyedül.

Persze hogy izgulok kicsit. De azért bízom a kis vadonjáróban és bízom magamban is, és úgyis megoldjuk. Aztán majd arról is beszámolok, hogy hogyan sikerült. De különben meg, amíg nyár van, kit érdekel bármilyen gond, kihívás, megoldandó feladat?

Mert amíg nyár van, gond egy szál se.

Kalandok a vadonban 20.

És végre az az über nyár van. Amikor az emberek többsége már kábultan szédeleg, én meg elkezdem jól érezni magam. Ezek azok a napok, amiknek minden egyes pillanatát szeretem eltenni magamban, mert erre a legjobb emlékezni, amikor csak várom a nyarat. Boldog vagyok, öcsém.

Legyomirtóztam a murvát, és reménykedve lesem, hogyan pusztulnak a kis ártányok. Ha elpusztultak, vár rám egy kemény feladat, mert fel fogom csákányozni és elegyengetni az egészet; illetve növelni fogom a füves terület méretét, mert füvet nyírni sokkal könnyebb és szórakoztatóbb, mint gyomirtani, gazolni, csákányozni és gereblyézni, arról nem is beszélve, hogy sokkal jobban is néz ki.

Leszedtük a zöldborsót a csajommal, és úgy döntöttünk, hogy a nyuggerévekig inkább megvesszük fagyasztva a boltban, mert a cost/benefit aránya ennek az őstermelésnek (már annak, ahogyan mi nyomatjuk) nem túl jó. A tökféléket még meglátjuk, mert szerintem abból annyi fog teremni, hogy a fülünkön is zukkini fog kifolyni, de nem bánom, mert abból például akármennyit ehetek.

A fecskéim is élnek, megnyugodtam. Valószínűleg csak azért nem mernek különösebben zajongani itt nekem, mert félnek, hogy fecskefészek-levest főzök belőlük. Pedig dehogy tennék én olyat. Nem vagyok én olyan.

Megszülettek a szomszéd macska kiscicái is, szám szerint három van belőlük. Egy ikerpár, fekete színűek, fehér ponttal a mellényükön, és a kedvencem, batmancica. Batmancicát úgy kell elképzelni, hogy fehér alapon fekete batmanmaszkja van, és fekete köpenye a hátán. Itt dekkolnak napközben a fészer oldalában, és még csak barátkozunk velük, de magamat ismerve úgyis gyorsan magamhoz édesgetem őket. Csak kell vennem nekik valami kaját, mert a csajom a gourmet szalámijaimmal és parizereimmel eteti őket, és ezzel szénné idegel. És nem, nem akarok saját macskát, továbbra is elég nekem, ha a szomszédé néha átjár. Na. Nekem kutyám lesz, csak még ki kell találnom, hogy milyen.

A kis vadonjáróval voltunk strandon, és kellemesen áthűttöttük magunkat. Főleg ő, mert jégkrémet is evett. Megbeszéltük, hogy minden nap megyünk strandra, amikor ilyen meleg van. Mert megtehetjük.

Na megyek, élvezem tovább a nyarat a vadonban.

A józan ész szűrő

Question. Explore. Discover.

Nem nagyon múlik el nap, hogy ne adnék hálát az istennek azért, amiért adott nekem egy józan ész szűrőt.

Tudod mi az a józan ész szűrő?

Ez egy olyan szellemi funkció, amivel ki lehet szűrni a hamist, a kamut, azt, ami nem stimmel, azt, ami hazug, azt, ami nincs a helyén. Nem mondom, hogy száz százalékosan üzemel mindig, de mivel van, ezért mindig figyelembe veszem. És olyan jó, hogy van.

Critical thinking-nek, kritikus gondolkodásnak is hívják hivatalosan, és a modern civilizált ember egyik legfontosabb tulajdonsága kéne, hogy legyen, de hogyan is legyen, ha nem tanítják meg neki rendesen az iskolában, és ha nem talál rá, és nem szeret bele magától, akkor talán sosem jön rá, hogy létezik.

Sokkal fontosabb lenne ezt tanítani az iskolában, mint sok minden mást, azt gondolom.

A kritikus gondolkodás nekem azt jelenti, hogy megszűröm a felém áramló információkat; megvizsgálom őket és csak akkor engedem őket magamhoz, ha úgy érzem, hogy megfelelnek bizonyos követelményeknek. Mondok egy példát. Gyerekként imádtam Erich von Daniken UFO-s könyveit, mert akárcsak egy fantasy regény, megmozgatta a képzeletemet, és jólesett arról ábrándozni, hogy mi lenne, ha. El egy percig sem hittem, amiket leír, de tudom jól, hogy emberek milliói igen, köztük egyetemet végzett arcok is. Miért? Mert barmok nem gondolták végig kritikus gondolkodással, amit olvastak. És amikor Daniken arról írt, hogy a dzsungelben járva felfedezett egy barlangot, amiben idegenek által készített aranytömbök voltak (fotók mellékelve természetesen), akkor egyből arra gondoltam, hogy vajon miért nem olvastam erről sehol máshol, soha? Persze, tudom, eltussolták a gonosz zsidók. A lényeg, hogy van pár dolog, amit jó ha tudsz, és ami szerint érdemes eljárni:

1, egy szenzációs esemény vagy felfedezés nem véletlenül szenzációs. A mai korban (és tudod mit bazmeg még a középkorban is), ha valaki talál/felfedez valamit, ami valóban az, ami, akkor egy nap alatt hangos tőle a piactér/internet. Ez sosem volt másképpen, amióta világ a világ. Nyilván ma attól is hangos az internet, ami nem igaz, de ha valami kurva nagy eseménynek/dolognak állítja be magát, és nem találod a guglin, az tuti kamu.

2, "Extraordinary claims require extraordinary evidence." - idézet Carl Sagantól. A kedvenc alapelvem mind közül. Ha már azt állítod, hogy meglátogatott Jézus, a gyűrődés a szőnyegen az ágyad előtt kicsit kevés bizonyítéknak, nem gondolod? Ha valami nem túl valószínű, hogy megtörtént, akkor valószínűleg nem is történt meg. Én hiszek sok mindenben, és szinte bárminek a létezését el tudom fogadni, de legyenek rá bizonyítékok. Vicces, hogy pont a vallásos emberek hivatkoznak folyton a puszta hitre, mikor a szentkönyvek (és nem csak a Biblia) telis-tele vannak elképesztő történésekkel és csodákkal, amiknek rendszerint egy csomó ember a személyes tanúja is volt. Wishful thinking? Valószínűleg.

3, szerintem az ember egy elképesztően gyakorlatias és progresszív faj. Ha valami működik, megtartja, ha nem működik, egyetlen pillanat alatt lecseréli egy jobbra. Eljutottunk odáig, hogy űrhajókat építünk, és életben tudunk maradni szinte bármilyen közegben a szerkezeteinkkel, de problémáink vannak annak bebizonyításával, hogy léteznek szellemek? Hát bazdmeg, szűrd le a megfelelő következtetést. Sok dolog van, ami mélyen gyökerezik az emberben, és nem hajlandó elengedni, minden jobb meggyőződése ellenére sem, de abban biztos lehetsz, hogyha például a mikrohullámú sütő valóban káros lenne, már régen lecserélték volna valami másra. Vagy ha valóban lenne nagyüzemben költséghatékonyan gyártható lebegő autó, már régen azzal járnánk. Vagy ha lenne az atomenergiánál hatékonyabb energiaforrás, már régen azt használnánk. Nem olyan bonyolult dolgok ezek. Onnantól fogva, hogy az ősember talált egy jobb formájú követ, mint amivel addig vadászott, elhajította, és az újat cipelte tovább. (Kivéve ha vallási kellék volt; mert akkor cipelte tovább azt is). Az ember kurva intelligens lény (csak tömegben hihetetlenül ostoba). És akik képesek gondolkodni, azok igenis képesek továbblépni, ha belátják, hogy szükséges.

Egyelőre ennyi jutott eszembe erről. Nem túl szisztematikus, de a lényeg benne van. Ha érdekel a téma, szerencsére van hol olvasgatni róla. És most menj és gondolkozz végre te is, bazdmeg.

Edzésnapló 34.

Örömmel jelentem, hogy tovább hasítok.

93.9 kilónál járok, vagyis nyolc majdnem tíz kilót fogytam már, ami nem semmi. A cél a 88 kiló, eredetileg azt akartam hogy 90 kiló alá kerüljek, és a 88 az elég markánsan 90 kiló alatt van ahhoz, hogy megnyugodjak tőle. Szóval még 5-6 kiló öcsém, és megcsináltam. Kurva jó érzés egyébként. Kurva jó érzés hogy belevágtam valamibe, ami fontos nekem, és sikerül. Megy, történik, halad.

Azt ugye írtam hogy az étrendemet teljesen átalakítottam, és szeretek így élni. Persze, kurvára hiányzik néha a csoki, meg a fagyi, meg a kóla, meg a kutyafasza, de mindig emlékeztetem magam arra, hogy miért is csinálom ezt, és akkor elmúlik a vágy. Mert ez nekem nem pusztán a súlycsökkenésről szól. Nem is arról, hogy mit mutat a mérleg, mert azt aztán végképp leszarom. Ez az elvekről szól, arról, hogy eltervezek valamit, és azt véghezviszem.

Folyamatosan trekkelni fogom a súlyomat, egészen a 88 kilóig. Azért a súlycsökkenésem durván lelassult az elejéhez képest, ezért nem tudom megmondani, hogy mikor fogom elérni a kívánt súlyt, de az tuti hogy nem kell hozzá egy év, mint az elején gondoltam.

A kajálást most nem részletezem, mert arról közkívánatra külön bejegyzést fogok írni. Nekem is fontos, hogy egyszer külön leírjam, hogy kábé mit és mennyit eszem, főleg hogy ez is finomodik ahogyan telnek a hetek. Persze, tök jó lenne egyszerűen azt írni, hogy paleo, öcsém, de színtisztán paleo étrendem nekem sose lesz, inkább meghalok. Egyébként is baromságnak tartom az egészet, mégha vannak is benne jó alapelvek meg ötletek.

Az elmúlt időszak tapasztalatai pedig a következők: kevesebbet fogyok, mint az első hetekben, de mint írtam ez nem baj, mert már csak pár kilót akarok veszíteni, arra meg ráérek. Az étrendem elég markánsan beállt, kevesebbet vagyok éhes, mint az elején, és ha éhes vagyok sem szenvedek az éhségtől végre. Energiám nyilván kevesebb van, de azért amire kell, arra jut vazze.

Végre azt érzem, hogy így már eleget edzek; még a swinget is kivettem a keddi és pénteki edzésből, mert most csak arra törekszem, hogy a nagy gyakorlatokban ne csökkenjen az erőszintem, és baszki, eddig egyáltalán nem is csökkent. Ugyanolyan erős vagyok 93 kilósan, mint 102 kilósan voltam, és ez már önmagában óriási eredmény, mert bár a használt súlyokon nem változtattam, a relatív erőm mégis nőtt. A végcélom a 88 kilón kívül éppen az, hogy az erőszintem közben ne változzon. És ez kurva nagy teljesítmény lesz, ha sikerül.

A fehérjeturmixokkal teljesen leálltam, és az az érzésem, hogy többet nem is fogom tolni őket. Eddig is gyanítottam, hogy annak, aki nem testépítő, ezek a szarok nem sokat érnek, de most már majdnem biztos vagyok benne. Basszus, több mint egy hónapja nem iszok már semmi ilyesmit, és se az izmaim nem estek össze, se gyengébb nem lettem. Ráadásul mindig is macera volt ezeket megvenni, elkészíteni és legyűrni, úgyhogy kurvára nem hiányzik.

Szóval ehhez a kajáláshoz az erőedzés bőven elég, sőt. Kardióra továbbra sincs szükség, és erőm se lenne hozzá, úgyhogy erről ennyit. Egyetlen plusz versenyszámot be akarok iktatni az edzésembe: akarok venni egy hex-rudat, és azzal helyettesíteni az egyik guggolásomat, illetve az egyik deadliftemet, ÉS farmers walk-ot csinálni vele, ami az erős csávók kardiója, így az enyém is. A tapasztalataimról majd beszámolok, de tuti király lesz a cucc.

És lassan itt a strandszezon, úgyhogy én megyek is, és kockásítom még egy kicsit a hasamat.