Itt a vége, fuss el véle!

Na, Béláim az Úrban, ahogyan a Buddha is megmondta, aminek kezdete van, annak vége is van.

Hosszú és szép tanulságos utazás volt itt ezen a blogon az elmúlt 7 év, de úgy érzem, eddig tartott; úgy érzem, az út ezen szakaszának itt és most véget kell vetnem.

A naplóírást nem fogom befejezni, csak sima naplóra térek, addig, ameddig annak látom értelmét - aztán persze az is lehet, hogy idővel annak sem fogom értelmét látni. Párszor már nekifutottam életemben a papíralapú életesemény-rögzítésnek, de idővel mindig felhagytam vele. Még egy nekifutást mindenesetre megér a dolog.

Arról, hogy ezt most ilyenformában miért hagyom abba: az edzésnapló kedvéért nem érdemes blogolni, azt átírom a telefonomba, és annyi. Hogy a többi dolgot érdemes volt-e megírni... hát, a fene tudja. Ennek a blognak az adatait nyilván megpróbálom majd lementeni valahogyan - majd utánaolvasok, hogyan kell - és elteszem emléknek (vagy talán majd a manócskának hasznos lesz egyszer), de azt érzem, nekem már nem teszi meg azt, amit korábban megtett.

Én egy kényszeres típus vagyok, és ez a blogolás csak egy újabb feladat volt az életemben, amit teljesíteni kellett, és ez az utóbbi időben nem volt már kellemes érzés. Sőt, talán sosem volt az; és a valóban értékes bejegyzések száma talán a blog bejegyzéseinek egytizede lehet. A többi csak körítés, töltelék.

Igen, az írás nekem mindig is egy fontos dolog volt az életemben, de azt hiszem, ennél jobb módszert is fogok tudni találni rá. A képzeletbeli közönségem is feszélyezett valamelyest: elvégre ez mégiscsak egy blog, amit bárki láthat a neten, még úgy is, hogy az évek során nagyjából nem olvasta a kutya se.

Most megpróbálom ezt úgy, hogy valóban semmi közönségem nem lesz; most megpróbálom ezt úgy, hogy valóban csak magammal leszek, és megnézem, mennyivel lehet ez olyan formán több annál, mint ami eddig volt.

Ég veletek, drága négereim, és nagyon boldog vagyok, hogy eddig együtt utazhattam veletek - de most már takarodjatok vissza a mezőre gyapotot szedni. A Vadonjáró eltűnik, elnyeli az erdő, a köd, az út, az éjszaka.

Egyik kedvenc Rúmi versemmel búcsúznék, ami most eszembe ötlött, és ami a legjobban kifejezi azt, amit éppen ebben a pillanatban érzek. Ezzel köszönök el végleg:

"Bennem látta sok tanítvány a jó mesterét. 
Örültem annak, ha barátok jöttek felém. 
Most elmondom neked a történetem végét: 
Úgy jöttem, mint a felhő, s úgy megyek, mint a szél."

Szakáll Benő

Valamiért úgy emlékeztem, hogy a Pom Pom meséiben volt egy Szakáll Benő nevű csóka is, de amikor megpróbáltam utánakeresni, kiderült, hogy ilyen nem volt. Csak Festéktüsszentő Hapci Benő volt, mondjuk rá emlékeztem is, de a Szakáll Benőben nem voltam biztos.

Borzalmas, hogy már erre sem emlékszem jól. Pedig valaha fejből tudtam az összes kattant karakter nevét a Pom Pomból. Az egy nagyon jó kis rajzfilmsorozat volt, tele éppen olyanforma arcokkal, mint én. Már érted, hogyan gondolom. Vagy ha nem is, mint én, de tele olyanforma arcokkal, mint amilyen én is mindig szerettem volna lenni, és talán lehetek is majd egy napon.

Viszont a Szakáll Benő, az most én volnék; a szerelmemnek hála, nagyobbra tudtam növeszteni a szakállamat, mint eddig bármikor, mert ő vállalta, hogy időnként megigazítja, hogy mégse nézzek már ki úgy, mint Rumcájsz, vagy - ahogyan telnek az évek és én egyre jobban őszülök - maga a Mikulás.

Úgyhogy nő a szakállam, és ennek én nagyon örülök, bár folyamatosan rá kell döbbennem, hogy az egyre nagyobb szakállal egyre nagyobb felelősség is jár, valamint össze is kell kapnom magam rendesen, mert a nagy szakállat tudni kell hordani. Ahhoz egy jellem is tartozik; a nagy szakállhoz méltóvá kell válni. Bizony. A nagy szakállú ember nem lehet gyenge, nem lehet balfasz, nem lehet bizonytalan, és nem lehet töketlen.

A nagy szakállú embernek helyén kell legyen az esze, és a szíve. A nagy szakállú ember jó szándékú, segítőkész, odafigyel másokra, mindig támaszt nyújt, bölcs, és erős mind testben mind lélekben.

Minden vágyam, hogy valódi nagy szakállú ember lehessek. Még nem vagyok az; még nő a szakállam. Csak adja az Isten, hogy mire elég nagyra nő, én magam is lélekben, és szívben hozzánőhessek.

Akkor ma erre iszom.

Kalandok a vadonban 91.

Igazából nem a vadonhoz tartozik ez most, de valahol meg mégis; hiszen valójában az én életemben minden a vadonhoz is tartozik. Én és a vadon elválaszthatatlanok vagyunk, én ott tudok igazán önmagam lenni, és ha sok időt kell távol töltenem a vadontól valamiért, akkor azt érzem, hogy nem is élek igazán, csak létezem, de a vadonban kelek valódi életre újra. Az én vadonomban. (Hiába, nem véletlenül a druida a kedvenc WoW kasztom, na.)

A hétvégén voltunk a csajommal egy igazi sámán szertartáson; ez történetesen egy dél-amerikai sámán tanítványa volt, de ez a szertartás értékéből nem von le semmit; azok az arcok is keményen nyomják, főleg azért, mert a dél-amerikai dzsungelekben elég sok olyan növény nő a maga természetes módján, amiknek a segítségével túl lehet lépni az emberi érzékelés és gondolkodás igencsak erős korlátain.

Majdnem egész éjjel fent voltunk, és ültünk - ez alatt a meditációs gyakorlást értem - és valóban voltak elképesztő élményeim. Arra újfent rádöbbentem, hogy az élet, a lét, nem egy vidám, boldog és gondtalan valami, hanem tele van fájdalommal, félelemmel, szenvedéssel és halállal - és mindezt sajnos meg is tapasztaltuk a csajszikámmal, a szertartás alatt, és utána is.

De az igazság ilyen, és ha volt valami, amit kívántam a szertartás előtt, hát az az igazság volt, a tudás, ami akkor is kell, ha csúnya, ha rossz, ha kegyetlen, ha félelmetes. Akkor is, ha összezúz. Mert ez az a pont, ahol elválik a valódi kereső attól, aki csupán szórakozni vágyik: akinek ez kellemes időtöltés, az nem fog elmenni a végsőkig, az még a kapu előtt megtorpan, és sosem fog belépni rajta. Mert fél. Fél a szenvedéstől, fél a fájdalomtól, fél a haláltól. Pedig az igazság oda bújik el, a félelem mögé, a szenvedés mögé, a halál mögé. És aki végigmegy ezen az úton, az végül meglátja, hogy a félelem mögött ott a boldogság, a szenvedés mögött ott a gyönyör, a halál mögött pedig ott van az élet.

Csak át kell menni hozzá a kapun, de ez nem könnyű, sőt, ez a legnehezebb dolog a világon, mert ez a tudás, amit itt lehet nyerni, az is a legértékesebb tudás a világon. A valóban értékes dolgokért pedig mindig keményen meg kell küzdeni. Valamiért az ennek a halandó világnak az egyik alaptörvénye, hogy semmi, ami valódi, azt nem lehet megkapni egykönnyen. Az olcsó szemét, a káprázat és a szemfényvesztés, az van csak ingyen. Abból akármennyit megkapsz, és még csak tenned sem kell érte.

De ha nem ezt keresed... akkor ott a helyed az Úton.

Menj át a kapun, bele a sötétségbe, a ködbe, a mélybe, az ismeretlenbe. Kelj át rajta, és én megígérem neked, hogy ahol majd végül kibukkansz, az lesz a leggyönyörűbb hely a világon, ahol valaha életedben jártál.

Edzésnapló 211.

Kitaláltam, hogy a loaded carry-t most hosszabb távon csinálom (nem csak 20 métert sétálok a két kettlebellel, hanem elsétálok egészen a húzódzkodó gyűrűkig, megcsinálom a húzódzkodást, aztán újra loaded carry-vel vissza a sufnihoz); ez így majdnem kétszeres táv, de hogy pontosan mennyi, az már nem is izgat, a lényeg, hogy jóval több, meg hogy így tulajdonképpen egyben tolhatom le szinte az utolsó triszetteket mindig. Fárasztóbb is nyilván, majd kiköpöm a tüdőmet, de ez volt a lényeg, meg persze az ergonomikusság.

Ezen a héten is valóságos csoda volt, hogy meg tudtam csinálni az edzéseimet, a kurva életbe. Még a jövő héten is az lesz, aztán utána már jönni fog a változás, majd teszek én róla, ne félj.

1. nap
nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék; térd, boka, vádli, 5 haskerék; hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, lábkörzés, 5 haskerék; törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék; combnyújtás, híd, törzsnyújtás ülve, 5 haskerék

2. nap
1 sorozat kettlebell swing (24 kg, 25 ismétlés)
4 sorozat hátsó guggolás kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben 4 sorozat fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 8 ismétlés, 100 kg 8 ismétlés, 110 kg 8 ismétlés, 120 kg 8 ismétlés) és egykezes evezés kettlebellel (32 kg, 8/8 ismétlések)
triszettben 4 sorozat vállvonogatás állva gépen (8 ismétlések), húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések) és loaded carry kettlebellel lábujjhegyen (24 kg/32 kg)

3. nap
nyak, könyök, csukló, váll, 30 másodperc plank; térd, boka, vádli, 30 másodperc plank; hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, lábkörzés, 30 másodperc plank; törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 30 másodperc plank; combnyújtás, híd, törzsnyújtás ülve, 30 másodperc plank

4. nap
1 sorozat kettlebell swing (24 kg, 25 ismétlés)
4 sorozat conventional deadlift kétkezes rúddal (80 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés)
4 szuperszett vállból nyomás állva kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és áthúzás fekve kettlebellel (24 kg, 8 ismétlések)
4 triszett kétkezes tricepsz állva gépen (8 ismétlések), húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések) és loaded carry kettlebellel lábujjhegyen (24 kg/32 kg)

5. nap
nyak, könyök, csukló, váll, 20 hasprés; térd, boka, vádli, 20 hasprés; hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, lábkörzés, 20 hasprés; törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 20 hasprés; combnyújtás, híd, törzsnyújtás ülve, 20 hasprés

6. nap
1 sorozat kettlebell swing (24 kg, 25 ismétlés)
4 sorozat elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
4 szuperszett mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és bicepsz ülve egykezes súlyzóval (8/8 ismétlések)
4 triszett egykezes tárogatás gépen (8/8 ismétlések), húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések) és loaded carry kettlebellel lábujjhegyen (24 kg/32 kg)

Kalandok a vadonban 90.

A kezdeti ijedtség után aztán melegebb lett az idő, szerencsére. Mint írtam volt, a tűzifát végre berámoltam a fészerbe (ennek nem győzök eleget örülni, olyan lehetetlen feladatnak tűnt), így a végső őszi kertrendezést leszámítva készen állok a télre, és egészen komolyan aggódtam is amiatt, hogy esetleg máris el kell kezdenem rendszeresen fűteni, de végül nem így lett.

Ha a héten ki tudok takarítani a házban, akkor már boldog leszek, a kert pedig jöhet a következő héten. Most már kurvára ideje lenne felmondanom is, így akkor legalább a decemberem nyugis lesz, munka nélkül, januárig pedig lesz időm megtalálni azt a helyet, ahol szívesen kezdem majd az új évet.

A csajomnak úgy néz ki, be is indul már ez - éppen most vették fel arra a helyre, ahová menni akart, arról a helyről, ahová végül ment, de ahol sosem akart igazán szívesen lenni. Na, érted. Nagyon boldog vagyok, hogy neki ez most így összejött, remélem olyan is lesz, mint amilyennek szeretné.

Na de most, hogy neki már jó, most végre én jövök!

Munkát keresni persze a jelenlegi melóm mellett szinte képtelenség, mert élni is alig van időm, de ha már felmondtam, meglesz legalább a motiváció. Meg, ha valamit muszáj, az mindjárt jobban megy, nem igaz?

Valójában nem aggódom, mert tudom, hogy össze fog jönni. Csak tudod, amíg az útról nem lebbent még fel a köd, és nem tudod pontosan, merre tartasz, addig persze hogy izgulsz.

Apropó, köd. Nagyon szép eddig az ősz a vadonban; mikor megjött az a hirtelen hideg, megint feléledt a ködkígyó, és végigkúszott a völgyön a Dunáig, hogy aztán belevesszen a reggeli napsugarakba (háttérben a teliholddal):

Hiába no, én egy valóban varázslatos helyen lakom. És nem csak, hogy itt lakom, de szemem is van hozzá, hogy meglássam a varázslatot, és ez minden másnál boldogabbá tesz. Én ebből nyerem most az erőmet.

Edzésnapló 210.

A tűzifát bepakoltam mind a fészerbe! Ha lassan is, de haladok az életem rendberakásával. Még a nagy őszi kertrendezés, meg a takarítás van vissza, de a jövő héten terveim szerint mindennel megleszek. Pedig a melóm nagyon igyekszik azon, hogy minél jobban kibasszon velem, de én nem hagyom magam. Az edzés pedig szokás szerint ezen a héten is csillagos ötösre megvolt, igaz változatlanul; a terhelésen nem emeltem semmiben sem, terhel engem most eleget az élet.

1. nap
nyak, könyök, csukló, váll, 5 haskerék; térd, boka, vádli, 5 haskerék; hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, lábkörzés, 5 haskerék; törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 5 haskerék; combnyújtás, híd, törzsnyújtás ülve, 5 haskerék

2. nap
1 sorozat kettlebell swing (24 kg, 25 ismétlés)
4 sorozat hátsó guggolás kétkezes rúddal (70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés, 90 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés)
szuperszettben 4 sorozat fekvenyomás kétkezes rúddal (90 kg 8 ismétlés, 100 kg 8 ismétlés, 110 kg 8 ismétlés, 120 kg 8 ismétlés) és egykezes evezés kettlebellel (32 kg, 8/8 ismétlések)
triszettben 4 sorozat vállvonogatás állva gépen (8 ismétlések), húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések) és loaded carry kettlebellel lábujjhegyen (24 kg/32 kg, 20 méterek)

3. nap
nyak, könyök, csukló, váll, 30 másodperc plank; térd, boka, vádli, 30 másodperc plank; hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, lábkörzés, 30 másodperc plank; törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 30 másodperc plank; combnyújtás, híd, törzsnyújtás ülve, 30 másodperc plank

4. nap
1 sorozat kettlebell swing (24 kg, 25 ismétlés)
4 sorozat conventional deadlift kétkezes rúddal (80 kg 6 ismétlés, 100 kg 6 ismétlés, 110 kg 6 ismétlés, 120 kg 6 ismétlés)
4 szuperszett vállból nyomás állva kétkezes rúddal (40 kg 6 ismétlés, 50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés) és áthúzás fekve kettlebellel (24 kg, 8 ismétlések)
4 triszett kétkezes tricepsz állva gépen (8 ismétlések), húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések) és loaded carry kettlebellel lábujjhegyen (24 kg/32 kg, 20 méterek)

5. nap
nyak, könyök, csukló, váll, 20 hasprés; térd, boka, vádli, 20 hasprés; hátgörbítés, homorítás, támadóállás, cossack, lábkörzés, 20 hasprés; törzsforgatások, törzsnyújtás állva, 20 hasprés; combnyújtás, híd, törzsnyújtás ülve, 20 hasprés

6. nap
1 sorozat kettlebell swing (24 kg, 25 ismétlés)
4 sorozat elülső guggolás kétkezes rúddal (50 kg 6 ismétlés, 60 kg 6 ismétlés, 70 kg 6 ismétlés, 80 kg 6 ismétlés)
4 szuperszett mellre vétel és nyomás kettlebellel (24 kg 6/6 ismétlés, 24 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés, 32 kg 6/6 ismétlés) és bicepsz ülve egykezes súlyzóval (8/8 ismétlések)
4 triszett egykezes tárogatás gépen (8/8 ismétlések), húzódzkodás gyűrűn (saját testsúly, 6 ismétlések) és loaded carry kettlebellel lábujjhegyen (24 kg/32 kg, 20 méterek)

Kalandok a vadonban 89.

Hát, még mindig nem sikerült megbarátkoznom a hideggel, meg a sötéttel, pedig én próbálkozom, esküszöm. Néha azért eszembe ötlik, hogy mi a fasznak is küzdök én ezen az éghajlaton, ebben az elbaszott országban, mikor élhetnék olyan helyen is, ahol mindig nyár van. És lehetne az a hely is elbaszott, de legalább meleg lenne, meg napsütés.

Eléggé szét vagyok hajszolva mostanában, de legalább odáig eljutottam, hogy a fát bepakoltam a fészerbe. Már csak a kertet kell rendbevágnom a télire, meg a lakást kitakarítani alaposan, mert kurva nagy már a kosz, én meg nem is emlékszem, mikor takarítottam utoljára.

Az alvással is le vagyok maradva, és tudod öcsém, hogy én azt nagyon utálom. De az a helyzet, hogy ha tökéletesre optimalizálom a napjaimat, sem tudok most többet kihozni az életemből. Nem, és ezért is érzem azt, hogy itt az ideje munkahelyet váltani. Mert azon kívül, hogy sok pénzért kizsigerel ez a munka, mást már nem ad.

Eldönteni ezt nem volt nehéz; de valóban belevágni, az már keményebb dolog. Szerencsére a csajom maximálisan támogat mindenben. A önéletrajzomat már el is kezdtük összerázni, mivel gyakorlatilag írhatok egy teljesen újat - az elmúlt éveket egy szakmában töltöttem, így a CV-m is teljesen erre van kihegyezve, máshová meg, ahol eddig dolgoztam, nem kellett CV. Ja, meg legyen már egy magyar nyelvű önéletrajzom is, a kurva életbe. Úgyhogy most ez a projekt, aztán ha megvagyok, elkezdhetem beadogatni ide-oda. Kinéztünk a csajommal pár érdekes helyet, ha másnak nem, az állásinterjú értékes tapasztalatnak jó lesz.

Izgalmas lesz a most következő időszak, az hétszentség. Ha rajtam múlik, pár hónapot pihenek a következő meló előtt, vagy legalábbis idén már nem fogok bele semmi újba, hanem majd csak az új évvel. Na majd meglátom.

A lényeg úgyis az, hogy itt a vadonban minden rendben van.