Május van, öcsém! Bassza meg, de gyorsan elszaladt az április... de mindig ez van. Minden évben ez a rohanás.
És versenyt kell futni a fűvel is, de komolyan. Végre le tudtam nyírni fönt, a szokásos kétnapos bontásban, de bazdmeg nem volt egyszerű küzdelem. Mert ha van időm, akkor éppen esik az eső, amikor nem esik, akkor meg nem is vagyok otthon, hogy füvet nyírhassak. Most is basszus gyakorlatilag a viharral versenyeztem, hogy előbb fejezzem be a fűnyírást, mint hogy ő ideérjen és elkezdjen porolni, de én győztem.
Lent meg már érik a második fűnyírás (vagyis már bármikor lenyomhatnám, de szerintem csak hétvégén fogom), mondjuk én nem rémülök meg, mert az április meg a május mindig ilyen. Aztán nyáron már kevesebb vele a macera, ráadásul egyre könnyebb is a dolgom, mert az elmúlt években addig rendeztem a terepet, amíg áramvonalas nem lett, és ezt már könnyű nyírni, legfeljebb időben sok.
A melóm is még mindig kurva sok, alig jutok ki körülnézni a kertbe, de azért odafigyelek arra, hogy minden nap legyek kint is valamennyit. Napozni legalább napozok eleget, éppen tegnap ötlött eszembe, hogy jaj de jó, most már abba is hagyhatom a szolit, mert kapok elég napfényt alapból is.
Takarítanom is nagyon kéne már, mert a múlt heti elmaradt - a meló miatt - de most hétvégén végre azt is megcsinálom. Mást úgysem tervezek a hétvégére a manózás mellé, csak hogy végre itthon lehessek nyugiban.
Nagyon hiányzik nekem mostanában a nyugalom, meg hogy ne kelljen feszülten a munkára koncentrálni kora reggeltől késő estig; merthogy egyébként ez van minden egyes napon. Most volt négynapos ünnep - hát nekem mindennap le kellett ülnöm a gép elé 1-2 órára valami iszonyat sürgős dolog miatt. Még jó, hogy lassan el fogok kezdeni baszni bele az egészbe, különben be is kattannék. Legyen meg az egy jó évem itt, aztán a többit majd meglátom. Azt meg csak kibírom valahogy.
Bringára is kéne pattannom már igencsak, mert kezd nagyon hiányozni. Na majd azt is valamikor.
Kedden voltunk Várgesztesen a csajommal, meg a barátaival, és mindenfélét sütögettünk, majdnem egész nap kurva jól is éreztem magam. A nap vége viszont már eléggé borzalmas lett - olyan brazil szappanoperába illő. És ennek az epizódnak még nincs vége, és még egyelőre nem is tudom, vígjáték lesz-e belőle, krimi, vagy horror, de kíváncsi vagyok, így megvárom, hova fut ki ez az egész.
Tanulságosnak mindenesetre tanulságos volt, és a tapasztalat az nekem mindig kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése