Alakul ez a tavaszi idő, élvezem is rendesen. Gondoltam, kéjelgek egy kicsit, ezért megnéztem az időjárás előrejelzést, jönnek-e már azok a huszonegynehány fokok, erre bazdmeg csak azt látom, hogy március végén megint mínusz 5-6 fokok lesznek. És hózápor. Legalább egy hétig.
Bassza már keresztbe az a rojtos ég.
Na jó, jó, jó, oké, oké, oké. Végül is tűzifám van, meleg ruhám van, téli gumim van, úgyhogy nem kell aggódnom. Csak én már éppen cipeltem volna le a nyugágyakat a padlásról, erre tessék bazdmeg, hóviharok közelednek. Így jár az, aki előre ráveri a medve bőrére, a medve pedig érthető módon felbőszül ezen, és letépi az arcát.
Kivárom én azt a két hetet akkor is most már, a kurva anyátokat, és amit nem ad az ég, azt megszerzem én magam; ma voltam szolizni a szokásos nyolc percet, mert a bőröm iszonyat rosszul bírja már ezt a hosszú hideget, meg a sok ruhát, úgyhogy muszáj volt. Megbeszéltem magammal, hogy heti egyszer nyolc perc szoli kurva jól fog esni, és most a legelső alkalom valóban kurva jól is esett. Úgyis kábé két hónapig fogok csak járni, aztán a többi napfényt már természetes módon fogom magamhoz venni, otthon a teraszon, kizárólag munkaidőben, hehe.
Egyébként éppen agyaltam azon, hogy mi a retket is írjak: mi történik mostanában velem? Azért nem tudok túl sok mindent írni, mert annyi minden történik; de közben semmi különleges, csak csupa hétköznapi dolog, de abból sok. Az edzés rendben van (bár lehetne több, de azt meg nem bírnám), a munka rendben van (csak sok), a manózás rendben van (csak sok), a csajozás is rendben van (csak sok). És egyiket sem panaszképpen mondom, mert alapvetően minden a legnagyobb rendben van.
Úgy néz ki, eladtuk Mamcsibó lakását Pécsen, így aztán befigyelnek az extra millácskák; végre visszafizethetem a hitelemet, alig vártam már. Ez egy elég komoly havi kiadástól szabadít meg, és még ezen felül is lesz bőven pénzem, amit ideje lesz befektetnem már, mert arra nem várhatok, hogy az elültetett pénzből pénzfa nő majd, és én meg azt szedegetem életem végéig. Na majd kifaggatok valami megbízható embert, hogy hova érdemes tenni azt a pénzt, hogy valami hasznom is legyen belőle. Aztán ott vannak a Mamcsibó festményei is, de az egy következő (izgalmas) projekt lesz, és hát az is lehet, hogy nagy szart sem ér egyik sem, ezért abba nem is élem bele magam túlságosan.
A mosógépem már jó ideje baszakodik, és ez már nem az a kategória, amit szereltetni akarok állandóan, így úgy döntöttem, hogy lecserélem, és veszek egy sokkal jobbat. A csajom kikerekedett szemmel nézett, mikor mondtam, hogy ebben minimum két órás programban tisztulnak a ruhák; én meg persze azt hittem, az a normális. Csak nyolc éves a gép, de ezek szerint ebből is szart választott anno az ex-feleségem, mondjuk miért is lepődök meg rajta, mikor már tapasztaltam, hogy mindig, mindenből szart választott. Még belőlem is, akkoriban.
Na mindegy, lecserélem, és akkor annyi lesz ennek is. Eggyel kevesebb elbaszott emlék a múltból. Meg most meg is engedhetem magamnak a mosógépcserét, halleluja.
Na, hát ezek vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése