Hát testvérem, nem tudom, mikor vártam már ennyire a tavaszt.
Tavaly ugye mindegy volt, mert tavaly ekkortájt már kezdtem ráérezni a semmittevés édes ízére (istenem, de régen is volt), de most nagyon más a helyzet. Végre van egy hetem, amikor nem kell mennem sehová sem (ami azt jelenti nálam, hogy nem is fogok), és talán be tudom hozni az adminisztrációs lemaradásaimat végre.
Mondjuk mostanában állandóan manózok, de legalább a manócska már elvan eleget egyedül ahhoz, hogy tudjak mellette dolgozni is, ha kell. Vagyis állandóan... aminek persze nem örülök, de most ez van sajna.
Lassan elkezdhetnék azért egy kicsit szolizni, mert egyrészt nagyon sápadt vagyok, másrészt meg ha áprilisban úgy igazán kisüt a nap, tuti le fogok égni. Márpedig én áprilisban már szeretnék aktívan napozni, mert az április már napozós hónap. (Mondom ezt úgy, hogy közben még hó van kint.)
A tűzifám bőven elég lesz, úgy tűnik, mondjuk a meló miatt (meg a csajom miatt is) jó sok olyan nap volt/van/lesz, amikor nem kell fűtenem a télen, és ez jól van így. Úgysem volt annyi fám, hogy egy egész itthon lustálkodós telet kibírjon, de jövőre majd jobban bespájzolok tűzifából, és már időben megteszem, nem várok vele a nyár végéig, mint legutóbb.
Nagyon jó lesz többet kint lenni, ha végre jobb idő lesz. Alig várom, hogy újra sétálni járhassak, meg bringázni... ez persze még elérhetetlenül távoli dolognak tűnik, de én azért érzem már a csontjaimban, hogy nincs az annyira messze.
Most már kibírjuk, négereim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése