Annyira jo volt ez az alom, hogy meg mindig a hatasa alatt vagyok, igy napokkal utana is. Ezek az almok a legkiralyabbak, gecc. A tortenet a kovetkezo volt:
Almomban egy veteran kalandozo voltam, affele mar megallapodott, valaha-volt szuperhos. A regi idok dicsosege mar mogottem volt, es ket regi legjobb cimborammal eldegeltem egy vadonbeli faluban, videken, tavol a nagyvarosok nyuzsgesetol. Ja, es ez egy fantasy vilagban volt, nagyjabol Skyrimet kepzeld el.
A ket baratom kozul az egyik egy sotetelf volt, a masik meg valami nagydarab leny, talan felorias, ra nem emlekszem ennel pontosabban.
Szoval sok evvel egy nagy haboru utan jartunk, amikor is en meg a haverjaim alaposan rendet raktunk az orszagban, visszavertuk az ellenseges tamado hatalmakat, meg kiirtottuk a gonosz szornyeket; egyszoval tenyleg kurvara rendet raktunk. Nem is maradt mar szamunkra semmi tennivalo, ezert valasztottuk a csendes visszavonulast. Elvoltunk a nyugis videken, egesz nap a kornyezo erdoket jartuk, pialtunk, sztorizgattunk, vadaszgattunk; egy idegesito kis gondolatolvaso majmon kivul mas szorny nem volt mar a kornyeken, hogy zavarjon. O meg nem volt tul veszelyes, ugyhogy nem bantottuk.
Emlekszem, nagyon boldog voltam ebben az alom-eletemben. Megvolt mindenem, a megelhetesem miatt nem kellett aggodnom, es bar a hos kalandozoevek mogottem voltak, tokeletes kondiban voltam, a folyamatos erdojaras, meg a barataimmal valo allando (bar inkabb jatekos) harci gyakorlatozas miatt.
Egyik nap aztan hiret vettuk, hogy egy magasrangu vendeg fog atutazni a falunkon. Ugyanis ebben a fantasy vilagban vasut az volt, csak nem sokan hasznaltak. A vendeg ugy tervezte, hogy megall egy fogadas erejeig itt a faluban, es erre a fogadasra az orszag kiralya es kiralyneja is hivatalosak voltak. A teljes tortenethez tartozik meg az, hogy a kiraly es a kiralyne anno azon hosok koze tartoztak, akikkel egyutt a nagy haborut megvivtuk, es a nep meg a katonak eredetileg engem akartak volna kiralynak - es igen, a kiralyne is engem akart akkoriban.
En azonban nem kertem a hirnevbol, a hatalombol, a gazdagsagbol, meg az udvari eletbol - meg azon az aron sem, hogy emiatt szakitanom kellett a szerelmemmel. En harcos voltam, kalandozo, tudtam, hogy a kiralykodas nem nekem valo, es ezt a dontesemet kesobb sem bantam meg. A kiralyunk - szinten baratom - idovel jo kiraly lett, ezert aztan a nep sem lazongott ellene, sot kifejezetten szerettek, ot is, meg a kiralynet is. A haverjaim persze azota is azzal hecceltek, hogy lehettem volna kiraly, lehetett volna enyem a csodaszep kiralyne, de ez csak affele szokasos viccelodes volt mar koztunk.
Szoval, mikor hallottuk, hogy kik erkeznek a faluba, azonnal a vasutallomasra siettunk (eppen valami erdei tisztason baromkodtunk a vadonban), de akarhogy is igyekeztunk, sajnos lemaradtunk a vendegrol is, a fogadasrol is. Mondtak a nepek, hogy a kiralyne nagyon csalodott volt, amiert nem talalkozhattunk, ezert ugy dontottunk (mert megsem vagyunk bunkok, csak falusi suttyok), hogy kioltozunk, aztan felgyalogolunk a fovarosba, es tiszteletunket tesszuk a kiralyi palotaban, ugysem jartunk meg arra azota, hogy sok evvel ezelott visszafoglaltuk a varost. A koronazast, meg a kiralyi eskuvot is meg a romos fovarosban tartottuk azon septiben, nem sokkal az utolso utkozetek utan, de hat azota eltelt mar majdnem ket evtized is, es hallottuk hiret, milyen gyonyoru lett a varos. Itt az ideje megnezni, ugy dontottunk. Allitolag meg nekunk is allitottak szobrot valamelyik teren.
Ugyhogy osszekapartam a haverokat, es nekiindultunk. Gyalog, termeszetesen. Ugy terveztuk, harom napi ut lesz nekunk.
Maga az utazas esemenytelenul telt, mert a kornyeken mindenhol nyugi volt. Estenkent tuzet raktunk, fozocskeztunk, napkozben vadaszgattunk, mikozben raerosen haladtunk a fovaros fele, szoval nagyon jo volt maga az ut is. A masodik napon egy hegyhez ertunk, amit a kornyekbeliek csak Sarkany-hegynek hivtak, mert az volt a helyi szobeszed, hogy a csucson egy sarkany el. Ez nem volt tul valoszinu, mert mind mondtam, a kornyeken minden szornyet kiirtottunk meg a regi idokben, de a hegy nagyon magas volt, nagyon meredek, es a csucsa mindig kodben volt, emiatt aztan konnyu volt kitalalni rola barmifele meset.
Persze mi csak osszeneztunk, es megbeszelnunk sem kellett, hogy ha mar itt vagyunk, megnezzuk magunknak azt a sarkanyt. A hegy labahoz gyalogoltunk, es lattuk, hogy tenyleg kurva magas lehet, merthogy a csucsa meg a szep napsuteses idoben sem latszott, ugyhogy megkertem a sotetelfet, masszon mar kicsit foljebb (mindig o volt harmunk kozul a legugyesebb), es nezze meg, nem lat-e valahol sarkanynyomokat.
Valameddig fel is maszott, de aztan visszajott azzal, hogy marha nagy kod van, es ezt a hegyet rendesen megmaszni napokba telne, igy annyiban maradtunk, hogy majd hazafele. Igy aztan tovabb indultunk a fovaros fele.
Es azt mar nem tudom elmondani, hogy mi tortent, amikor megerkeztunk, merthogy felebredtem. Felebredtem, es oszinten bantam, mert amilyen jol ereztem magam, akarmeddig tudtam volna meg almodni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése