Oke, hogy van egy Kindle-m ezer eve, ra is toltottem ujfent egy valag konyvet (gyakorlatilag mindent, ami a gepemen volt, es nem papirformaban a polcon, azt ott orzom), aztan eszembe jutott, hogy hat az iPadomon is van egy csomo konyv, mert lelkesen ratoltottem egy par honapja. Nosza, lecsekkoltam hogy mik azok, es boldogan vettem eszre, hogy kedvenc Rejto Jeno konyveimet is begyujtottem mohon, hogy majd egyszer.
Rogton eldontottem, hogy most lesz az az egyszer.
Azota mar vagy negy regenyt elolvastam es szamos novellat. Eddig meg nem untam meg, ugyhogy addig maradok a Rejto-dietan, amig csomorom nem lesz tole. Most eppen a Piszkos Fred sorozatnak alltam neki, es azt meg tutira befejezem, mielott esetleg szunetet tartanek.
Imadom ezeket a konyveket. Imadom kisgyerekkorom ota. Lam, ebben sem valtoztam meg. Valahogyan az egesz vilagfelfogasa, stilusa es humora olyan, amit a magamenak tudok erezni, na meg persze a karakterek, amik felbukkannak, annyira igaziak - merthogy en a valodi, hetkoznapi embereket is ilyeneknek latom; eleg keves embert ismerek, akit valoban komolyan tudnek venni, sot, talan igazabol egyet sem. Nem is erdemes.
Nezopont kerdese, de talan mindannyian Rejto Jeno egyik regenyeben elunk es balfaszkodunk. Probalunk persze nagy dolgokat veghezvinni, es neha sikerul is, de a legfontosabb akkor is az, hogy legyen eleg rum, legyen hol alomra hajtani a fejunket, es ne kapjon logason az ormester. Mert ennyi az elet valojaban, es nem tobb, a tobbi kaprazat, aminek idonkent szabad bedolni, de nem szabad teljesen beledolni.
Talan meg van ebben tobb is, de azt csak erzem, elmondani mar nem tudnam ugy, hogy ne hangozzon atkozottul hulyen.
Ugyhogy inkabb csak olvasok tovabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése