Napok ota alig birom mozditani a bal karomat, merthogy fullra kikeszult a vallizmom - arrol mondjuk fogalmam sincs, hogy mitol; a legvaloszinubb tippem az, hogy rosszul mozdultam/tuleroltettem. Bar a helyzet az, hogy edzes kozben nem ereztem, hogy fajna. Edzes utani napon kezdett el fajni ejjel, ez volt mult szerdan, ha jol emlkeszem, es azota faj kibaszottul, aludni is csak fajdalomcsillapitoval tudok, es mar kezd kurvara elegem lenni. Nem hiszem, hogy tuleroltettem volna bazdmeg, nem edzek mindennap orakat. Vagy a fasz tudja.
Az biztos, hogy a ruddal fej fole nyomast hanyagolni fogom, egyszer a csuklyasizmom serult meg tole, aztan meg most a vallam - mert tuti, hogy az a gyakorlat lesz a ludas. Furcsa, merthogy nem csinalom akkora sullyal, es a technikam sem nagyon szar. Eh, eppen ez a kurva idegesito ebben az egeszben, hogy fogalmam sincs, mitol allt igy be a vallam. Mindegy, mas valasztasom nincs, mint meggyogyulni, es a gyogyulasi idot okosan kihasznalni.
Ezt egyreszt ugy teszem, hogy futok, futok es futok. Meg ket het a versenyig, addig legalabb a leheto legjobban felhozom magam, es akkor utana nyugodt lelkiismerettel hagyhatom a francba. Nem is arrol van szo, hogy akkora szenvedes nekem a futas, dehogynem hanem arrol, hogy nagyon sok ido meg energia, raadasul mig edzes kozben tudok itthon dolgozni, meg egyaltalan, itthon lenni, addig futas kozben nem. Az eletmodom egyik legnagyobb elonye az, hogy tudok itthon edzeni - meg hogy tudok barmikor edzeni -, nekem ezt kell kihasznalnom.
Szoval egyreszt futni fogok sokat, masreszt felulvizsgalom az edzestervemet. A vallizmomra mindenkeppen vigyaznom kell; regen a derekam huzodott meg allandoan, de szerencsere ez mostanaban nem tema. Hiaba, jok ezek a 8 ismetlesek, mert jobban izmosodok tole, csak bele kell kalkulalnom azt is, hogy az izmokat ez jobban leterheli, mint az eroedzes a maga 5 ismetleseivel. Es ezt a labam jobban birja, mint a felsotestem izmai, ugy latszik. Ugyhogy a nyarra egy uj edestervet fogok kidolgozni, de most regi tartozasomat ledolgozando, leirom azt az edzestervet, amit mostanaban csinaltam, es ami tokeletes is volt addig, amig a kurva vallam be nem mondta az unalmast. Az edzesterv harom napos, minden gyakorlatbol 5 sorozat, sorozatonkent 8 ismetles, es a sorozatok kozott 3 perc piheno:
1. nap: ugrokotel (tabata), fekvenyomas, huzodzkodas, guggolas, nyomas, has
2. nap: ugrokotel (tabata), deadlift, nyomas, bicepsz, kitores, has
3. nap: ugrokotel (tabata), fekvenyomas, huzodzkodas, guggolas, hang clean, has
Szerettem ezt az edzestervet, de a ruddal nyomassal mindig is bajaim voltak, ha nem csak hebe-hoba csinaltam. A kettlebell mellre vetel es nyomas sokkal jobb. Meg hiaba esett jol a hang clean is, asszem az is csak tulfarasztotta a csuklyasizmomat meg a vallamat. Az uj edzestervet majd vallkimelobbre irom, aztan meglatom, hogyan alakulok.
Az elmult hetekben sikerult vegigneznem az osszes Mission Impossible, illetve az osszes Bourne filmet, ami azert nem semmi teljesitmeny valakitol, akinek munkaja, csaladja, es szigoru edzesterve is van. Mindegy, valahogyan azert csak sikerult.
Egyertelmuen a Bourne filmek tetszettek jobban, azt is elmondom, hogy miert.
A Mission Impossible elso resze volt szerintem ennek a sorozatnak a legjobbja. Talan a nosztalgia-faktor miatt, a fene tudja. A sorozathoz kepest persze loszar sem volt, mert a csapatmunkabol gyorsan atvaltott egy Tom Cruise filmre (Bruce Willis eppen nem ert ra), es aztan a tobbi filmben is lenyegeben igy maradt, de ebben az elsoben meg benne volt a kilencvenes evek minden naiv baja, amitol ez akkoris egy jo film, ha nem is olyan jo. Persze az ember vonogatja a szemoldoket nemelyik tortenet-elem lattan (leginkabb a maszkok hasznalata volt a filmben elegge izen megoldva, a sorozatban azert jobban figyeltek erre), de ugy egeszet tekintve a film tokeletesen ott van a tobbi korabeli hasonlo kozepes film kozott.
Meg a masodik film is kurva jol kezdodik, de onnantol fogva megyunk es megyunk lefele egeszen a legutolso film vegeig. Es nincs vege bazdmeg, keszul a folytatas, pedig az osszes kibaszott film egy kaptafa; igazabol nem is birtam odafigyelni rajuk, kozben csinalnom kellett valami mast is, hogy ne erezzem teljesseggel elbaszottnak a filmekre szant idot. Mert mindegyik ugyanolyan: Tom Cruise megold valami valoban lehetetlen dolgot nagyon latvanyosan. A jozan eszt es a logikat persze dobd ki a picsaba, es pont ettol vesztettem el gyorsan az erdeklodesemet. Ha egyszer barmit meg lehet tenni a foszereplonek egy filmben, es igazabol ugysincs tetje semminek, mert a legnagyobb baromsagot is meg lehet etetni a kozonseggel (persze mar akivel), akkor hajra, csinaljunk egy ket oras videoklipet autos uldozessel, robbanassal, meg gyors vagasokkal, es kesz is a film. Ja, es ezt egymas utan haromszor, mert profit.
Ennel meg James Bond is jobb - foleg a legujabb filmek - mert azokban mar megvan az a fajta gritty realism, amitol tenyleg bele tudom magam elni a tortenetbe, es valoban a szekhez szegez a film. Mert erdekel. Mert erzem, hogy van tetje annak, ami tortenik. Tom Cruise meg csak elohuz egy kutyut, es megoldja. Mint Batman, csak o legalabb egy nagydarab kigyurt nindzsa, akirol elhiszem, hogy puszta kezzel lever valakit, Ethan Huntrol bocsanat, de nem. Egy ilyen kis nyuzuge arc tolja kesekkel, lopakodjon, cselezzen, lojon mergezett nyilakat kopocsovel, de ne alljon le bunyozni ellenseges zsoldosokkal. Nem hiteles.
Jo, mondjuk nekem Matt Damon sem volt hiteles, mint Bourne, de inkabb csak a fizimiskaja miatt, mert a karaktert magat nagyon jol hozta. Ezeket a filmeket mar nagyon szerettem - bar ezekben is magas a hat-ezt-meg-megis-hogy-a-jo-faszomba-faktor, de itt jobban meg van magyarazva, es en is jobban elhittem. A vilag koherens, es a tortenetek osszeallnak. Szemelyesebb is az egesz, a hos eroforrasai minimalisak, es tenyleg egyedul kell megoldania mindent. Es hat a pusztakezes bunyo, ocsem. Az a lelke az egesznek, komolyan. Ezzel nekem konnyebb azonosulni, es konnyebb kovetni a cselekmenyt is. Meg persze jobban meg van irva a sztori, ami nem utolso szempont. Az egyetlen bajom vele, hogy a faszomnak kell mindegyik filmnek ket orasnak lennie. Inkabb csinaljanak meg tobb filmet, ebbol akarmennyit meg tudnek nezni. Mert ennek a sorozatnak a hibai ellenere is van egy markans karaktere.
...mert eppen az a baj a kesharccal, hogyha meg elbaszom, akkor az onnantol nem harc, hanem verfurdo.
Bizonyara kitalaltad, hogy azert irom ezt, mert vegre elmentem, es kiprobaltam a Sayoc Kalit, ami egy nagyon hiperszuper - varjal, magasanszofisztikalt - kesharc rendszer. Tudod, neha kell a LARP-ing a magamfajtanak. (A belinkelt video a husi kesmesterrel egyebkent nem veletlen, es csak egeszen kicsi guny van benne.)
A tapasztalataim a kovetkezok: elsore tetszett, mert valoban ki van dolgozva a rendszer. Ez nem a "Jani az alkesz a garazsban tanitja keselni a kis panelprolikat" tipusu oktatas, hanem nemzetkozi szinvonal, franchise-rendszer, minosegi felszereles sok penzert, hogy erezd, itt kerem komoly, macso dolgokrol van szo. Es eppen ez a halalosan szomoru benne (pun intended), hogy ettol a sok felhajtastol meg ugyanugy megbicskaz a 12 eves cigogyerek, ha akar. Akar profi kesharcos vagy, akar nem.
Mozgasmuveszetkent nagyon tetszik - nagyban egyezik a logikaja meg a technikaja a Krav Magaval; nyilvan nem veletlen, mert aki nalunk oktatja, egyben Krav Maga oktato is. A problemai is eppen ugyanazok, mind elmeletben, mind gyakorlatban. Legelsosorban az a baj vele, es ebben egyetertek a Bullshido csapataval, hogy nincs aliveness az edzesben. Az alabbi videot - az alivenessrol, vagyis az eletszerusegrol az edzesben - nem lehet elegszer bemutatni harcmuvesz korokben:
Egy olyan mufajban, mint a kesharc, mindennel fontosabb lenne a (vedofelszerelesben torteno) minel realisabb edzes. Ez megvan a tobbi eskrima stilusban - ki is akarok meg probalni mast is, hogy ossze tudjam hasonlitani -, de az RBSD (reality based self defense) edzesekben ironikus modon eppen nincs. Se a Krav Magaban, se a Sayoc Kaliban. Ezzel pedig az a nagy bajom, hogy igy sosem lehet letesztelni igazan azt, hogy jo-e a technikad, vagy nem. Mert bocs, de nekem nem eleg, ha az edzo azt mondja, hogy igen, ez jo. Ez kicsit keves ahhoz, hogy elesben is ki merjek allni egy kes ellen az utcan. Ez ez zavar a legjobban ebben a stilusban: hogy nem tudhatom, mukodik-e vagy sem. Eppen, mint peldaul az aikido. A kamukuzdelemhez meg en mar oreg vagyok. Tudod, a bokszban vagy a BJJ-ben elegge konnyu latni, hogy az eppen tanult technika mukodik-e vagy sem: kiprobalod egy full contact harcban, ahol van lehetoseged csiszolni es tokeletesiteni a technikad, amig csak nem fog mukodni a legdurvabb korulmenyek kozott is. Ebben a rendszerben ez teljesen hianyzik, mert nincs full contact gyakorlas.
Apropo, ha mar itt tartunk, szeretnek tisztazni valamit: soha a budos eletben nem allnek ki egy kes ellen az utcan, akkor se, ha nalam is kes van, de akkor se, ha egy kibasztott machete.
Ebben a temaban Marc MacYounggal ertek maximalisan egyet (lasd jobb oldalt a linkek kozott a Mindent az onvedelemrol nevut.) Szerinte nincs is olyan dolog, hogy kesharc, ami jogos, mert a kes nem fegyver. A kes egy szerszam, bar rogtonzott fegyverkent sokszor nagyobb pusztitast tud okozni, mint egy pisztoly. Es az a baj vele, hogyha te vagas-, vagy szurastavban vagy, akkor bizony a masik is. Marpedig kes ellen a leghatekonyabb fegyver eppen a tavolsag. Ha te, csak azert, mert kesharcot tanultal, odaallsz kesharcolni valaki ele, akkor hulye vagy, es megerdemled, hogy meghalj. Merthogy nem fogod vagas/szuras nelkul meguszni, az is majdnem ziher, es mint mondtam, a kessel egyetlen vagas is az eletedbe kerulhet, ha nem jutsz eleg gyorsan korhazba.
Marc MacYoung szerint kesharcot oktatni elkepesztoen felelotlen dolog, es a Sayoc Kali edzesen ezt lattam en is. Az oda tobb eve jaro arcokat is fel tudtam volna szecskazni elesben, mint a szart, pusztan lenduletbol es agresszivitasbol, minden kifinomult technika nelkul - ez a paros gyakorlatok soran egyertelmuen kijott - persze ok is engem, de ez csak annyit jelent, hogy a kesharc vegen ket hullat kell elszallitani, es nem egyet.
Osszefoglalva: a Sayoc Kali kivalo mozgasmuveszet, kesbuziknak kotelezo, es ebben a mufajban valoban a legjobb (a Krav Maganal, vagy a Defendonal mindenkeppen hasznosabb, hiszen eszkozhasznalatot tanit, ami mindenkeppen ubereli a puszta kezet), de ha husz evig gyakorlod sem adhat semmilyen garanciat sem arra, hogy a valo eletben akar csak csekelyke esellyel is tulelsz majd egy keselest. Es ha ezt osszeveted mondjuk a boksszal, ahol olyan reflexeid lesznek, hogy egy villamgyors utest is kepes leszel elkerulni/haritani akar egyetlen ev gyakorlas utan is, akkor (sajnos) azt kell mondjam, ennel tobbet nem adhat semmifele uberszuper kesharc sem. Sot, en inkabb a bokszolora fogadnek, aki a fajdalmat es a gyurodest - peldaul egy kesvagast - is sokkal jobban fog birni, mint egy nyuzuge violence geek a keseivel.
Azt erzem, ki lehetne hozni a rendszerbol ennel tobbet is, legalabbis az eletszeru gyakorlas szintjen, de a teny akkoris teny marad - egy kesharcra sosem lehet ugy felkeszulni, mint mondjuk egy grappling meccsre. Soha a budos eletben. Es ha ez igy van, akkor kerdeses, hogy erdemes-e egyaltalan penzt, idot es energiat fektetni ebbe az egeszbe.
Ha valaki mindezt vegiggondolva meg mindig ezt akarja csinalni, csinalja. Meg en is lehet, hogy fogok edzesre menni, mert mondom, mozgasnak kivalo, es a tarsasag is jo. Csak soha, SOHA ne bizd erre az eleted. Inkabb legyel okos gyerek, es szaladj el a picsaba.
Ez a kis husi a jelenlegi nagymester. Felszecskaz, megsut es MEGZABAL bazdmeg!
Felreertes ne essek, ez a koan kokemenyen a vallasrol szol - illetve helyesebben, arrol az utrol, ami az istenhez vezet.
Egy mestertolvaj fia megkerte apjat, hogy tanitsa meg neki a mesterseget. Az oreg tolvaj beleegyezett, es azon az ejszakan elvitte magaval a fiat, hogy
kifosszanak egy hazat. Mialatt a csalad aludt, a mestertolvaj csendesen bevezette a kis
tanoncot a szobaba, ahol a ruhasszekrenyek alltak. Az apa azt mondta a fianak,
hogy menjen be a szekrenybe, es hozzon onnan ki nehany ruhat. Amikor a fiu bement, az apja gyorsan racsukta a szekreny ajtajat, es kulcsra zarta. Aztan
kilopakodott a hazbol, hangosan bekopogott az ajton, es meg mielott eszrevehettek
volna, eltunt.
Orakkal kesobb a fia is hazaerkezett, piszkosan es kimerulve.
- Apam, miert zartal be a szekrenybe? - kerdezte duhosen. - Alig birtam kiszabadulni, rettegtem, hogy elkapnak!
Az oreg tolvaj elmosolyodott.
- Fiam, ezzel meg is kaptad az elso tanitást a lopas muveszetebol.
Már talán kivágták azokat a pálmafákat, amikből azt a csónakot készítik. Vagy talán még magoncok... de nem. Legyünk őszinték, legalább önmagunkkal. Valószínűleg kivágták már azokat a fákat, és talán éppen most hántolja őket valami eres kezű, öreg, fülöp-szigeteki hajóács, a világ másik végén. A világ végén is lehetne akár tőlem, csak jó messze legyen. Lehet Thaiföld, lehet India, lehet Hawaii, lehet valamelyik déli japán sziget, Új-Zéland, esetleg Dél-Amerika. Annyi helyen lehet, ahol mindig meleg van, és ahol a pálmafák nőnek.
Az a csónak nekem készül. Ezt nem tudja az, aki készíti, legalábbis az eszével nem tudja, csak a kezével. Meg a lelkével. Olyanforma ember, aki mindig pontosan tudja, hogy amit tesz, azt miért teszi. Ezért lesz az a csónak tökéletes... nekem.
Hogy aztán mi minden fog történni azzal a csónakkal, azt csak az isten tudja. Nem is igazán fontos; csak annyi a fontos, hogy amikor odaérek majd a tengerpartra, ott fog várni rám az a csónak. Rám fog várni.
És én végre beszállhatok. És az olyan érzés lesz, mint újból megszületni, de nem emberré, hanem... szellővé. Felhővé. Vízpermetté. Eloldani azt a csónakot a parttól olyan lesz majd, mint amikor a szél végigsimít a kókuszpálmák levelén. Nem kell bele evező; az áramlat lustán megemeli, és elringatja. Hová? Ahová kell. Én meg hátradőlök abban a csónakban, arcomat fürösztöm a ragyogó, meleg trópusi napban. Ujjaimmal megérintem a fodrozódó hullámokat. Mélyen belélegzem az óceán sós illatát. Mintha először tenném... vagy mintha utoljára. Olyan leszek magam is, mint a szél. Mint a víz. Mint a puha homok az óceán fenekén, ami még tisztán látszik a csónak alatt, sok méter mélyen.
Az áramlat elvisz engem, és én hagyom, hogy magával ragadjon; jobban tudja ő, hogy merre kell mennem, mint én magam. Addigra már nem tudok semmit. Azt a keveset is elfelejtem, amit addigi életemben tudtam. Talán lesz még valami, egy részlet egy versből, vagy dalból, de több semmiképpen. Arcok emléke már nem nagyon. Mindenki a helyén van, senkit sem viszek magammal. Ez a csónak csak engem visz magával. Aztán eltelik egy kis idő... és már engem sem. Észre sem venni azt a pillanatot, amikor megtörténik. Talán mert nem időben és nem térben történik. Hogy pontosan hol, arról fogalmam sincs. Nem is lesz addigra már, aki eltöprenghetne ezen, csak a szél, és a víz.
És a csónak majd egyszer megérkezik valahová. Partot ér, vagy az óceán fenekét; egyre megy. Nem lesz már úgysem, aki búcsút inthetne neki. Az egyetlen, aki tudta, merre járt és miért, az meg már úgysem foglalkozik vele. Csak a szél. Csak a víz.
Legelőször is szeretném leszögezni, hogy imádom a mostani edzéstervemet. Kurva nagy vagyok tőle, kurva erős, és kurva jól nézek ki. Hiába, a 8 ismétlések. A súlyom 89 kiló, tehát még a magam szabta határon belül vagyok, és maradok is, mert ezt a súlyt azért nem nehéz tartani. Egyáltalán nem bánom, hogy ekkora vagyok, mert szeretem a nagy hasamat izmaimat. Egészséges is vagyok - ugyan hétfőn meghúztam a csuklyásizmomat, mert kellett nekem rendes bemelegítés nélkül egyből max súllyal katonai nyomásokat csinálni, de már jobban vagyok, és holnapra szerintem rendbe is jövök teljesen. Megjöttek a laboreredményeim az üzemorvosi vizsgálatról, és azok szerint is teljesen rendben vagyok. A magas kreatinin-szintemet leszámítva, de nem is lennék gyúrós gyerek, ha ez ne lenne magas. Vettem végre egy ilyen ötujjas cipőt, és ezentúl abban fogok futni, meg edzeni is. Egyelőre nagyon tetszik, állatul primal a cucc. Azt meg leszarom, hogy sokan fikázzák. Egyébként csak mondom, hogy annál funkcionálisabb edzés nincs, mint amikor kint a kertben mezítláb, egy szál bokszeralsóban sétáló kitöréseket csinálsz. Az ősember is így gyúrt, öcsém! Csak neki nem súlyzó volt a vállán, hanem egy kardfogú tigris, amit előtte vert agyon egy bunkóval. A futásom alakul, de azért nem fogom bánni, ha a júniusi verseny után abba is hagyom a picsába. Persze, fejlődök benne, meg minden, csak nagyon időigényes, meg nagyon elfáradok tőle, és sem extra időm, sem extra energiám nincs most. Inkább gyúrok még.
A tabatát írtam a múltkor, hogy kivettem az edzéstervemből, viszont most minden edzés végén ugrókötelezek egyet, tehát mégiscsak visszacsempésztem - az ugrókötél jobb a vádlimnak, mint a jumping jack, ráadásul ez is egy olyan gyakorlat, amiben penge akarok lenni, tehát win-win.
Mielőtt leírnám ezt a mostani szupertuti és nagyon bejövős edzéstervemet, még a bunyóról is akarok írni: merthogy jövő héttől elkezdem tolni a Sayoc Kalit, gecc! Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz a társaság, meg a hangulat, meg persze maga a cucc. Nyilván ismerem valamennyire, ismerem én már ezt az összes szart, de végre gyakorolhatok valamit, és ez engem nagyon belelkesít.
Összeírtam én már magamnak régebben is az összes dolgot, amit még ki akarok próbálni: és most végre nekivágok. Azért az eskrima/kali/arnis vonalon indultam el, mert ez nem zavar bele a súlyzós edzésembe; ezek technikai edzések ugyanis. Persze, ugyanilyen szívesen bokszolnék, brazil-jitsuznék, meg MMA-znék is, de azt nem tudnám együtt tolni a többi edzésemmel, arról nem is beszélve, hogy este még elmegyek egy ilyen botos-késes edzésre, de full-kontakt bunyót edzeni a nap végén az más tészta. Szóval azt hiszem, ez most menni fog; majd meglátjuk.
Na, ha már ennyit pofáztam, akkor viszont az edzéstervemet inkább majd legközelebb írom le.
Eppen ma voltam uzemorvosnal (ugye a multis-ceges elet, meg a civilizalt kornyezet apro es praktikus csodai), ahol is elbeszelgettunk az eddigi egeszsegugyi problemaimrol, szerencsere nincs sok, nem is volt. Persze a gyerekbetegsegeken en is atestem, meg kivettek az egyik mandulamat, de egyebkent meg csontom sem tort soha, pedig sosem voltam tul ovatos tipus.
Szoval gyakorlatilag kizarolag az enyhe szenanatha kerult fel a lapomra, de ezt nem panaszkeppen mondom, ez egyelore eleg is nekem koszonom. Kesobb ugyis lesz tobb. Meglepodve tapasztaltam, hogy a vernyomasom alacsony, pedig magas is lehetne, a laboreredmenyeket meg nem tudom, de azokra is kivancsi vagyok nagyon. Ha a nagyapam szervezetet orokoltem (barmelyiket) akkor ugy kell majd agyonloni engem, ha mar meguntak a korulottem elok. Ha pedig nem lesz senki korulottem, akkor feltehetoleg orokke fogok elni.
Ami tehat az egyetlen nyavalyamat illeti, eleg jol vagyok ahhoz kepest, hogy ilyenkor szoktam a legrosszabbul lenni. Emlekszem, egyetem alatt utaltam a majusokat, mert olyankor voltak a vizsgak, en meg ott taknyadzottam-pruszkoltem-nyaladzottam mindenki es a magam legnagyobb oromere. Utaltam. Szerencsere, bar az idei majus rosszabb kicsit, mint a tavalyi, nem vagyok rosszul.
Kicsit taknyadzok neha, de az orrom nem dugul be, illetve olykor feltunik, hogy viszket a torkom, es ennyi. Ejjel tudok aludni, es mondom, rendszerint eszembe sem jut az allergia. Eddig meg nem kellett bevennem semmit, remelem a nyaron sem nagyon kell, bar azert van betarazva a cucc a konyhaszekrenyben, hogy legyen ha kell. Eddig a legjobban a Xyzal valt be, a tobbi nem. Az orrspretol csak rosszabb lesz, az orrdugulasra meg a Novorin a legjobb meg mindig ocsem. Lemarja meg a csontot is a fejedrol.
Mindent egybeveve soha rosszabb majust, gecc. De azert bassza meg az anyjat aki kitalalta a szenanathat.
Életemben ennyire nem törekedtem még az itt és most filozófiájának a kimaxolására, mint most.
Ennek megvan az oka bőven; és egyben abszolút bizonyítva látom azt is, hogy fejlődésre, bármilyen változtatásra rákényszeríteni csak az élet tud - ráadásul minél idősebb vagy, annál inkább így van ez.
Álmodozni mindenki tud. De felkelni és nekivágni, az álmot megvalósítani, ahhoz mindig kell még valami. Ez a még valami a misztérium az életben, mondjuk azt gondolom, kevésbé fontos, hogy a nevén nevezzük, vagy azon vitatkozzunk, hogy akkor most kinek van igaza abban, hogy mi is ez valójában.
Kurvára mindegy.
Ami nem mindegy, az az, amikor ez a valami megnyilvánul az ember életében. Azt kell észrevenni, és megragadni, és el nem engedni, amíg csak el nem vitt addig, ameddig elvinni képes. Mindenható, végtelen erők mondjuk szerintem nincsenek; na meg ezt kihasználni az ember - éppen azért, mert ember - nem lenne képes, de nem is kell. Szerintem olyannak kell ennek lennie, mint a szörfözésnek - észrevenni, megérezni a megfelelő hullámot, és aztán meglovagolni. Tart ameddig tart. (Sajnos nem tudok szörfözni, de nem akarok meghalni addig, ameddig ki nem próbáltam.) A végén pedig, ha mindent jól csináltál, könnyedén partot érni.
Ha ezt az elméletet tudnám mindig alkalmazni, semmi gondom nem lenne az életben. Legalábbis ezzel nem; lenne mással.
Na de vissza az itt és mosthoz. Engem itt és most arra kényszerít az élet, hogy kurvára arra fókuszáljak, ami éppen előttem van. Hogy ne gondolkodjak előre, csak amire feltétlenül és mindenképpen muszáj - egyébként pedig lépésenként vegyem az életet, lélegzetvételenként, szívdobbanásonként. Életemben ennyire még nem voltam rákényszerítve arra, hogy így éljek, és életemben ennyire nem értettem még meg, hogy ez mennyire jó.
És ehhez hozzátartozik az is, amit a múltkor írtam - igenis háború van. Igenis folyamatosan harcolni kell. Nem lehet hátradőlni és boldogan fetrengeni. Ébernek kell lenni, törekedni a derűs nyugalomra, és baszni messziről a lehető legtöbb dologra.
Még sok fejlődni valóm van ebben, és persze ilyenkor látom igazán a saját korlátaimat, de ez most tetszik, és meg fogom nézni, hogy mit tudok kihozni belőle. Jól akarom érezni magam a bőrömben most. Azt akarom, hogy ahol most vagyok, amit most csinálok, azt élvezzem.
Persze, kurva sok minden van, ami miatt aggódhatnék, ami kitölthetné a gondolataimat. Egész nap csak a fejemben pöröghetnék, tudom milyen ez, éltem így eleget. De én ezt nem akarom. Ki akarok zárni mindent, ami nincs előttem itt és most. Egyik napról a másikra akarok élni, de nem úgy, mint egy csöves, hanem jó értelemben, mint egy zen mester. És mondom, az is fontos, hogy az az itt és most, az jó legyen, örömteli, de ha éppen rossz, akkor is meg kell őriznem a nyugodt derűmet. Ez még nehezen megy, ez a gyenge pontom, de ebben segít az, ha úgy képzelem, háború van. Mert ha háború van, akkor a szar dolog az élet természetes része, sőt. Szükségképpen meg kell, hogy történjen. Hogy legyen mit leküzdeni, emlékszel.
És azt akarom, hogy az erőmet fókuszálni tudjam. A múlt ködös képek és érzések halmaza kell csak, hogy legyen. A jövő néhány durva ecsetvonás; csak a legmeghatározóbb dolgok körvonalazódnak. Az itt és most pedig olyan részletes, alapos és intenzív, mint egy drogos látomása. Teljes és magával ragadó. Mint a halál.
Egyszer sikerülni fog ezt megvalósítani. Törekedni fogok rá.
Na, most éppen 88 kiló vagyok, és ez tökéletes. Ha ezt megtartom, már boldog leszek, főleg, hogy közben egyre kigyúrtabb néger állat vagyok. Hiába, a 8 ismétlések...
A heti egy külön tricepszgyakorlatot kivettem. Egyrészt, mert éreztem, hogy túlfáraszt, másrészt meg nekem mindig nehéz ez az izolációs edzés - ellenkezik az alapelveimmel, a hétszentségit. Egyedül a bicepsszel vagyok hajlandó kivételt tenni, de azzal is csak addig, amíg rá nem állok arra, hogy heti háromszor húzódzkodjak végre.
Viszont a tricepsz helyett beraktam a hang cleant, mert kíváncsi vagyok, hogy tudok-e nagyobb csuklyásizmot növeszteni. Ráadásul ez a gyakorlat azért is jó, mert akkor egy ideig a kettlebell mellre vétel és nyomás helyett csinálhatok nyomást a kétkezes rúddal, a guggolóállványnál, mellre vételnek meg ott a hang clean. Eddig nem rossz érzés, de pár hétig még tuti próbálgatom. A cél, hogy dagadjon a csuklyám, mint egy királykobrának, öcsém!
A tabatákat kivettem az edzés végéről. Tudom, hogy ez nagy váltás, de az igazság az, hogy ez sosem volt igazi tabata, mert az azért egy komolyabb, összesen legalább 20 perces project, amit én csináltam az csak egy kis edzés végi levezető ugrabugra. Ehelyett inkább a futást meg a zsákolást erőltetném jobban, mint kiegészítő edzést. Majd meglátjuk.
Kaptam az amcsi rokonoktól két jó cuccot, - hiába, már ők is tudják, hogy nekem kizárólag edzőcuccot érdemes venni - az egyik egy alkarra tekerhető csuklószorító a nagyobb fekvenyomáshoz, a másik pedig egy deadlifthez való spéci kesztyű, ami segít megtartani a rudat, ha ki akarna csúszni az ember markából. Alig várom, hogy holnap kipróbáljam mind a kettőt bakker, tuti lesz, ebben biztos vagyok.
A futásban most nem fejlesztettem magam, pedig nincs már túl sok időm a versenyig. Sajnos májusban sem tűnik úgy, hogy túl jó idők jönnének, márpedig én futni is melegben szeretek. Eh, nem az én éghajlati övem ez öcsém. Nem mintha olyan komoly futókarrierre vágynék, de kizárólag a baszott meleg az, amikor valamennyire is élvezem a futást.
Legközelebb leírom a mostani edzéstervemet részletesen, illetve Picurét is, ha már a múltkor megígértem.
Addig pedig erőre fel!
