Hszüe-Senget egyszer vendégségbe hívta az Öt Virág kolostorának apátja. Mikor hosszú út után megérkezett, illően fogadták, majd utazásának körülményeiről faggatták őt. Hszüe-Seng így felelt:
- Mikor elindultam, száz szolga hordozta utánam a kincseimet és csomagjaimat. Ötven szolga kísérte gyaloghintómat. Én magam szívemben hordoztam Buddha összes igazságát és bölcsességét. A hegyen felfelé aztán jött egy nagy szél, és elsodorta szolgáimat a kincsekkel és csomagjaimmal. Aztán, a hágón jött egy hóvihar, és elsodorta szolgáimat a gyaloghintóval s velem együtt. S mikor végre a kolostor kapujához értem, s hallottam megcsendülni a kolostor csengettyűit, hirtelen eltűntek szívemből Buddha igazságai és bölcsességei. Most, hogy beléptem a kapun, tulajdonképpen azt sem tudom, ki vagyok. Csak egy köpenyes bolond, aki egyedül, céltalan vándorol a világban, s zen mesternek képzeli magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése