A mester a folyóparton sétált néhány tanítványával.
– Látjátok, hogy a halak milyen vidáman fickándoznak ott a vízben? Ez az, amit igazán szeretnek.
Egy idegen is meghallotta ezt a megjegyzést, s így szólt:
– Honnan tudod, hogy mit szeretnek a halak? Te nem vagy hal.
A tanítványok oktalanságnak vélték az idegen szavait. A mester pedig elmosolyodott, mert úgy vélte, hogy ez egy bátor, kutató szellemű ember, aki jó úton jár az igazság felé.
Kedvesen válaszolt hát:
– S te, barátom, honnan tudod, hogy én nem vagyok hal? Te nem vagy én.
A tanítványok nevettek, mert azt hitték, hogy ez egy jól megérdemelt rendreutasítás volt. Csak az idegen hökkent meg a válasz mélységén. Egész nap ezen gondolkodott, míg végül, estére kelve, a kolostorba ment, s így szólt a mesterhez:
– Talán nem is különbözöl annyira a halaktól, mint ahogy gondoltam. De én sem tőled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése