Kalandok a vadonban 31.

Nehezen akar csak osszejonni egyelore ez a nyaralas tema, de azert igyekszunk a kis vadonjaroval kihozni a leheto legjobbat a korulmenyeinkbol. Penzunk van, lehetosegunk van, kedvunk van, csak idonk nincs sok a kurva eletbe.

Es barmennyire is azt gondolom, hogy egy nyaraloban lakni a legjobb dolog a vilagon (igen, meg telen is), neha az is fontos, hogy elmenjunk valahova mashova. Ezt belattam. Ugyhogy fogunk menni, mindenkeppen.

Most hetvegen is voltunk - elmentunk Perocsenybe a csajom pereputtyahoz, egy lenyegeben olyan kornyekre, mint ahol lakom (minusz a terero), egy valamivel lepukkantabb hazba, mint az enyem (plusz pottyantos vece), de legalabb volt kismedence a gyerekeknek, meg lehetett satrazni a manoval, ami egyelore jo elmeny, mert meg elferunk egy ketszemelyes satorban; a jovore nezve azert nincsenek illuzioim.

Jol ereztuk magunkat. Majdnem sikerult elvesziteni a csajom gyereket, de vegul sajnos meglett, illetve hiaba kuldtuk el a gyerekeket az erdobe tobbszor is, sem a medveknek, sem a farkasoknak nem kellettek, meg az en etvagygerjesztoen zsiros gyerekem se. Komolyan, mar a vadallatok sem a regiek.

Ettunk bogracsgulyast, ittunk sort meg palinkat, mert a magyar ember imigyen nyaral. Megismertunk sok erdekes arcot, megvoltak a szokasos magyar csaladbeli archetipusok (mindez vallasos verzioban), meg par uditoen ujszeru kombinacio is (az kanadai verzioban).

A kis vadonjaro jol elvolt a gyerekekkel, ami nekem mindig nagyon nagy orom. Kisebb koraban elegge mimoza volt - mondjuk en is, ezert sosem hibaztattam erte. Lassan elengedhetnem mar az amiatti aggodast, hogy o nincs jol el mas gyerekekkel - mar mindig jol elvan. En is ilyen voltam, ennyi idosen mar ment a szocializalodas, sot, a kiscsajok kifejezetten imadtak (ez csak ronda kamaszkent mult el egy idore, hogy aztan evekkel kesobb rohanjon le ujra).

A satramnak, amely oly hosszu eveken at kisert husegesen nyarrol nyarra ez volt az utolso utja - mondjuk tobb, mint husz eves, nem csoda. Ugyhogy mikor hazajottunk, ki is kurtam, de mar elore csorog a nyalam, hogy mehetek a Decathlonba, es vehetek egy jo kis Quechua satrat, hehe. A belevalo cucc, ami szinten Decathlonos, kivaloan vizsgazott, ezentul is azt fogom magammal vinni satrazni, amibol egyebkent tobb kene, mert meg mindig imadom, es szerencsere a dagadt gyerekem is.

Igazabol mi tart vissza minket attol, hogy akar harom napra is elzuzzunk mondjuk Horvat(h)orszagba egy satorral? Az egvilagon semmi. Vaganyabbnak kell lennem, ami a nyaralast illeti, mert hiaba van fasza kis hazam, a vizpart az kell. Most ugy nez ki, hogy Balatonra mindenkeppen megyunk egy hetre a csajommal, meg a gyerekekkel, de en azert megneznem a tengert is, meg akkor is, ha csak par napra. Na majd meg kitalalom. Mar felnottem, van penzem, oda megyek, ahova csak akarok. A Karib-tengeres kepeket is a faszert csak nezegetem, boven megtehetnem, hogy odamenjek, es a kis szigetek kozott hesszeljek egy hajon, es kalozosat jatsszak a tengerben. Valahogyan igy ni:

Ugy latszik, meg fel kell nonom az almaimhoz.