Felnottnek lenni

Keves nagyobb dolog van a vilagon annal, mint amikor elolvasol egy konyvet, es azt erzed, hogy az a konyv eppen ott es eppen akkor neked szol, es pontosan arra volt szukseged, hogy ezt a konyvet elolvasd. Hogy az a konyv azert kerult a kezed ugyebe eppen akkor, mert szukseged volt ra.

En egy par napja kotorasztam a konyvespolcon, (mert lassan vegre nekiallok atramolni az egeszet, es akkor vegre megszabadulok az ex-felesegem maradek cuccaitol is) es raakadtam Popper Peter egyik konyvere, a cime Felnottnek lenni. Gyorsan el is olvastam, es kozben egyik dobbenetbol a masikba estem. Persze, olvastam mar a konyvet, de most akkora elmeny volt, amekkora elmenyben mar regen nem volt reszem. Marmint intellektualisan, erted. Egyebkent szerencsere vannak boven elmenyeim.

Olyan erzes volt, mintha Popper Peter leult volna velem szemben, es a szemembe nezve mondta volna el mindazt, ami a konyvben van, mert valami csodaval hataros modon ebben a konyvben most minden nekem szolt. Mintha csak nekem irta volna, csakis azert, hogy en eletem harmincotodik eveben egy nyari napon elolvassam. Fantasztikus elmeny volt.

Es ez nem csak a konyvrol szol. Most olyan kozel erzem magam Popper Peterhez, mint eddigi eletem soran soha, pedig mindig is nagyon hasonlo karakterek voltunk, mar a nyilvanvalo kulonbozosegeink ellenere. Sajnos evekkel ezelott meghalt, pedig ha valakivel, vele aztan valoban erdemes lett volna osszebaratkoznom. Ilyenkor mindig rajovok, mennyire hianyzik egy mentor az eletembol, valaki, aki segit a szellemi utamon. Akivel meg tudom osztani azt, ahol eppen tartok, es aki legalabb annyival elottem jar az uton, hogy segiteni tudjon nekem.

Sok Popper Petert fogok most olvasni a kozeljovoben, mert hiszek benne, hogy most sokat segithet nekem, meg igy, halalaban is. Azt is erzem, hogy kezdek mostanaban megint a szellemi fele orientalodni; ezt egyaltalan nem banom.

Megint fordult egyet a sorskerek, ugy erzem. Csodas dolgok jonnek. Eppen itt volt mar az ideje.

Életem 3.0

Hát akkor kezdjük el.

Csak hogy értsd, miért pont ez lesz a harmadik szakasza az életemnek, elmesélem gyorsan, melyik is volt az első kettő.

A legelső az a gyerekkoromtól a házasságomig tartott, és igazából nem sikerült benne felnőnöm. Imádtam gyereknek lenni, imádtam játszani, és élveztem azt a védőburkot, amiben felnőhettem: nem kellett semmivel sem foglalkoznom, csakis azzal, amivel foglalkozni akartam. Ha akartam, egész nap edzettem, ha akartam, egész nap olvastam; ha akartam, egész nap számítógépes játékokkal játszottam. Felelősségem nem volt nagyon, megtehettem, hogy az álmaimban éljek, gyerek voltam. Azt hiszem szerettem ezt az életemet, de semmi pénzért vissza nem mennék bele. És hé, legalább határtalanul élveztem. Felnőtt ugyan nem voltam még 28 évesen sem, de majd meglátod, ami késik, nem múlik. Ráadásul éltem ezalatt az időszak alatt egyedül is, ami fontos, és kurva jól elvoltam, ami szintén fontos, mondjuk nem dolgoztam, hanem egyetemre jártam, ami az én karakteremnek nem vált a javára, de tudod mit? Megtehettem, hát megtettem. Nem ez volt a legideálisabb, de nem bántam meg, és még egyszer: ki tudtam élvezni. És ez a boldog, kurva hosszú gyerekkor igenis nagyon sokat adott nekem. Fel sem tudnám sorolni, hogy mi mindent. Leginkább azt, hogy nagyon jól tudom érezni magam a bőrömben, és el tudok lenni csaknem bármilyen körülmények között, nyugiban. Tudok nyugizni, ja.

A második életszakaszom akkor kezdődött, amikor eldöntöttem, hogy akkor én most nekivágok az életnek. Egy jótanács: ez nem így megy ám, ezt nem eldöntöd, ez megtörténik magától, ha eljött az ideje. Na nálam nem jött el, de eléggé fasza gyereknek éreztem magam ahhoz, hogy belevágjak.

Egyszerre történt nagyjából minden: befejeztem az egyetemet, elkezdtem dolgozni, megszületett a gyerekem, megházasodtam, elköltöztünk egy vidéki családi házba (egy nagyvárosi, másfél szobás panelből), és egyáltalán, gyakorlatilag minden szempontból megváltozott körülöttem minden. Keményen hangzik, igaz? Eszementen soknak hangzik, igaz? Az is volt, naná. Ennyi változás ilyen rövid idő alatt talán sohasem lesz még egyszer az életemben, és ez nem is lenne baj.

A jó hír az, hogy nem pusztultam bele. Nem szürkültem bele. Küzdöttem és harcoltam, mert a lelkem mélyén már akkor is az a harcos barbár vaddisznó voltam, aki most, de még messze nem hittem el valódi önmagamat.

És idővel sikerült megtalálni itt az otthonomat. Sikerült jó apának lennem. Sikerült kurva sikeresnek lennem a melóban is, és felépíteni egzisztenciálisan mindazt, amiről valaha is álmodtam, sőt még annál is többet. Ami nem sikerült, az a házasságom, mert olyan emberrel kötöttem, aki nem passzolt hozzám, legalábbis nem passzolt a valódi önmagamhoz. És elnézve hogy milyen csávót talált magának utánam, kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy bennem is ezt látta - hogy ilyenné akart volna formálni engem, ha hagyom. Ha lehet.

De a nagy lecke, kedves ex-feleségem: engem nem lehet formálni, és nem lehet megváltoztatni. Én formálom magam. Én változom. És nem lehet engem uralni sem; én uralkodom. Ha ez nem tetszik, szar ügy.

Nem sajnálom, hogy a házasságom válással végződött: ez is a folyamat része volt. De ezzel még nincs ám vége, mielőtt azt hinnéd, hogy ezzel záródott le a második életszakaszom, és most éppen a jelenlegit elemzem. Nem, van itt még más is.

Merthogy ezzel még nem volt vége. Vagyis ezzel még nincs vége. Az ex-feleségemmel még le kell meccselnem pár dolgot (erről majd úgyis írok még a jövőben), a házasságom valójában akkor fog csak lezáródni. A kis vadonjáróval eléggé beleszoktunk már az új életbe, és azt érzem, ezzel nincs különösebb baj, azt leszámítva persze, hogy szegény gyerek éppen úgy két világ között nő fel, mint én annak idején, de én ezt sohasem éltem meg akkora tragédiaként, és remélem, ő sem fogja. A házamat valóban az otthonomnak érzem, és komolyan mondom, hogy ez a legkirályabb hely, ahol valaha éltem. Boldog vagyok itt. Imádom. Remélem, nem fog rám dőlni ez a nyaraló még nagyon hosszú ideig. A melóm miatt szoktam nyavalyogni, de ha társadalmi szempontból nézzük a dolgot, teljesen rendben van. Sikeres, gazdag, középkorú fehér férfi vagyok, tehát fogjam be a pofámat. Jogos.

Még a házasságom alatt, teljesen erkölcstelen módon elkezdtem végre csajozni is, végre önmagamként, és azt leszámítva, hogy bazdmeg, házas voltam, ez is nagyon sok jó élményt adott, és ami a legfontosabb, ez is előrevitt az úton. Utólag könnyű azt mondani, hogy minek házasodtál meg, te barom, de az a kurva nehéz ebben az egészben, hogy akkor az kellett, utána meg ez. Mondhatod azt, hogy kibasztam szegény ex-feleségemmel, de az igazság az, hogy ő legalább annyira kibaszott saját magával. A kettőnk sara, nem az enyém, és igenis jó, hogy ez lett a vége. Ez nem mentegetőzés; efelől teljesen meg vagyok már nyugodva.

Szóval a Csajomat is így ismertem meg, még a házasságom alatt. Nem kell bemutatnom őt, azt hiszem, írtam már róla eleget. Legutóbb éppen azt, hogy szakítunk. Szakítunk, mert nincs közös jövőnk, a megalkuváshoz pedig - bár ahogyan megbeszéltük, még így is boldogabbak lennénk, mint az emberek döntő többsége - még túl fiatalok vagyunk. Így hát mind a ketten keresünk tovább. És így tulajdonképpen ennek a történetnek sem lett rossz vége. Még időben szakítottunk. Én pedig életemben először megpróbálnék úgy végleg szakítani valakivel, hogy nem egyszerűen otthagyom és elfelejtem, hanem szépen lassan, fokozatosan engedem el, hogy egyikünk se zuhanjon túl magasról túl nagyot, hanem segítsünk egymásnak lassan, biztonságban földet érni. Talán menni fog; én szeretném, ha lenne egy ilyen élményem is.

Az igazság tehát az, hogy be kellett látnom: még a Csajom is a második életszakaszomhoz tartozott, és csak ha őt lezártam magamban, és még jól megtöcsköltem párszor fog elkezdődni az új. Csak akkor, ha mindent lezártam, ami eddig volt, és csakis azt tartom meg, ami ezután is kell. Ez már elkezdődött, de természetesen az átmenetek nem élesek. Ahogyan lassan véget ér a régi, úgy kezdődik is egyben lassan az új. Most vagyok az átmenetben, és most kell nagyon tudnom, hogy ki vagyok, és mit akarok. Vagyis nem; ezzel nincsen semmi bajom, soha nem is volt. Én mindvégig pontosan tudtam, ki vagyok, és mit akarok: de most végre talán fogom tudni hagyni, hogy azzá is legyek valóban.

És hogy ki ez a valaki? Azt most még meg nem mondom. De kibaszottul állat lesz, ebben biztos vagyok.

Neked, szerelmem 3.

Aminek kezdete van, annak vége is van, mondta a Buddha, és az a csávó rendszerint megmondja a frankót. A jövőben többet kéne hallgatnom rá.

Annyira logikus dolog ez, és mégsem értjük meg. Vagy nem akarjuk megérteni. Mindig az örökkévalóságnak kepesztünk, és csak a lelkünk mélyén tudjuk, hogy szarra sem megyünk vele. Aztán meg elkezdünk küzdeni is az ellen, hogy megértsük. És közben szenvedünk, és nem vagyunk boldogok, és még csak azt sem értjük, hogy miért nem. Milyen jó, hogy mi végül megértettük.

Igen, azt hiszem, mi még éppen időben szakítottunk, hogy ne gyűlöljük egymást. Ez így rendben is van, ez a dolog. Idővel majd csak a jóra emlékezünk, leszűrjük a tanulságokat, tanulunk belőle, továbblépünk, meg a többi hasonló kibaszott szarság.

Több dolgot is szeretnék elmondani neked, mielőtt még annyira eltávolodnánk egymástól, hogy már nem lesz értelme elmondanom neked bármit is.

Először is el akarom neked mondani, hogy az igazi férfiak nem szeretik a szűzkurvákat. A szűzkurvákkal az a baj, hogy többet sejtetnek, mint amennyit mutatnak, és többet ígérnek, mint amennyit adnak; a játszmázást pedig bizonyos életkor fölött egy igazi férfi hamar megunja. Ne legyél szűzkurva, nem éri meg. Már ha férfit akarsz magad mellé. Persze ha beéred az omegákkal is, akkor csak hajrá.

Aztán tudnod kell, hogy a pinádat még mindig imádom, és ez valószínűleg így is marad, mert a jó pina az jó pina, és ezen nem változtat semmi.

Azt nem tudom, hogyha majd valóban túllépünk ezen az egészen, akarunk-e majd még haverkodni. Idővel azt hiszem annyira el fogunk távolodni egymástól, hogy nem lesz már egymásnak mit mondanunk; ezért sem siettetem én annyira drasztikusan ezt az elválást, mert tudom, hogy úgyis megtörténik most már, és ha egyszer megtörténik, valószínűleg végleges lesz. Ezt csak azért mondom el, hogy értsd, miért állok még szóba veled, és miért nem tűntem el teljesen.

Mindazonáltal legyél kurva büszke magadra ribanc: ez az első híd életemben, amit habozok teljesen felégetni. De majd meglátjuk; az idő majd megmutatja.

Nagyon sok hálával tartozom neked, onnantól kezdve, hogy összejöttünk, egészen odáig, hogy félrekavartál. Minden éppen a helyén volt. Minden egyes dolgot, ami történt, akartam én is, ezt be kell vallanom. Csak éppen arra nem számítottam, hogy ennyire fájni fog, de ez már csak így megy. Amennyire jó, annyira fáj is: innen tudhatod, hogy nekem valóban jó volt veled. Nem bánom, hogy fáj: melletted még szenvedélyesebb lettem, és én már így szeretem magam. Úgy szeretem magam, amilyenné melletted váltam, de már kevés vagy nekem, ezért ideje továbbállnom. Érted ezt?

Már egy jó ideje tudtam, hogy szakítani fogunk. Akartam is, és csak arra vártam, hogy történjen valami, ami segít belátnom, hogy ennek tényleg vége. Arra gondoltam, azt akartam, hogy jöjjél csak össze valakivel a munkahelyeden, úgyis úgy szoktad, derüljön ki, és aztán nyugodtan szakíthatunk végre. Jó kis terv, igaz? A faszom gondolta volna, hogy a gyakorlatban majd teljesen más lesz. De az egyik legnagyobb áldás és átok az életemben, hogy amit akarok, mindig valóra válik. Méghozzá pontosan úgy, ahogyan akarom. És minden egyes alkalommal megszívom, mert erre sosem lehet teljesen felkészülni. Mindig érnek meglepetések; persze ezért is csak hálás vagyok az Istennek, mert különben kurva unalmas és kiszámítható lenne az életem, abba pedig beleőrülnék.

Szóval kevésbé a te hibád, mint gondolnád. Főleg, mert te kurvára nem érted meg, hogy mindenhez kettő kell, mindig, minden kapcsolatban, minden körülmények között. Te sem csaltál volna meg, ha én ezt (tudat alatt) nem hagyom neked, és ha te ezt (tudat alatt) nem érzed pontosan. Ez a kibaszott igazság, és leszarom, hogy elhiszed-e, így van és kész. Ahhoz, hogy összejöjjünk, ketten kellettünk, és ahhoz, hogy menjen a szekér, ketten kellettünk, és ahhoz, hogy végül megálljon, ahhoz is. Az, hogy én végig tudatosabban kezeltem ezt a folyamatot, és végig akartam, hogy történjen, ami történik, mit sem változtat ezen. Ez a kettőnk játszmája volt, a kettőnk története, két nagyon hasonló emberé, akik leginkább csak abban különböznek, hogy más neműnek születtek.

Jó kis történet volt; lesz mit mesélni az unokáknak. Remélem, nem felejtem el a legjobb részeket.

Egyetlen bajod lesz ebből az egészből, hogy én kurva magasra lőttem fel a lécet neked: kurvára ne várd, hogy találsz még egy ilyet. De semmi baj, majd találsz másmilyet. Nekem is teljesen túl kell jutnom ezen a dolgon ahhoz, hogy nekiálljak keresni a következőt: mert nem akarok egészen olyat, mint te. De teljesen másmilyet sem akarok. Sok mindent felismertem magamban, mióta együtt vagyunk. Sokat tanultam, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben hasznomra válik.

Mind a ketten most kezdjük valójában az életet, ezt ugye tudod? Ez nekem kurva jó érzés, boldog vagyok tőle. Úgy érzem, mindenem megvan, hogy boldog legyek, itt és most. Azt is komolyan hiszem, hogy neked is menni fog, ha végigcsinálod mindazt, amibe belekezdtél. Azt szeretném kérni, hogy ne állj meg félúton, és ne add föl. Csináld végig, és ha el kell baszni, azután baszd el, az legalább végre a te kudarcod lesz és nem másé. És hidd el, a pofára esés is jobb, ha te csinálod.

Mi a szart mondhatnék még neked, édi kis vörös csajszi? Induljunk neki, én erre, te pedig amarra.

Kalandra fel!

66. zen tortenet

- Mester kerlek, mondd el nekem, hogy mi a Buddha? - kerdezte egyik nap a tanitvany a mestert.
- Szaraz kutyaszar az uton - felelte a mester, es magara hagyta a dobbent tanitvanyt.

Fegyverkezek ocsem

Megjott a taktikai tomahawkom!

Teljesen bele vagyok zugva, es azt hiszem, a jovoben meg gyarapitani fogom szepen novekvo fegyverarzenalomat - vannak otleteim, a vadkanlandzsatol kezdve a macheten at egeszen a ketkezes csatabardig. A lofegyverek tovabbra sem erdekelnek, meg a nyilpuskak vagy a kopocsovek sem; belatom en, hogy taktikailag sokkal jobb fegyverek, de az igazi harcos nem fel szemtol-szemben allni a halallal, baszki! (Erre szokta egyebkent mondani egy baratom, hogy halott hosokkel tele van a temeto.)

Erdekes modon a kardok kozul is csak a hasznalhato darabok erdekelnek, a kulonbozo fajta bozotvagok, esetleg a rovidkardok, de a hosszabb, kozepkori stilusu fegyverek, vagy a torkardok egyaltalan nem. A csatabard, bazdmeg, az fegyver, meg a landzsa, de a szurkapiszka kardok azok nekem nem. Bar valamelyik ejjel eppen azt almodtam hogy egy masfelkezes karddal irtom az ellenseget valami varudvaron, es egyedul kepes voltam visszatartani egy rohamozo sereget, akkorakat odabasztam nekik, meg kaszaltam magam korul, mint az allat; ettol fuggetlenul a kardokat nehezkesebbnek tartom, meg hat semmi plusz funkcioja nincs, de a csatabarddal - mivel reszben zuzofegyver - meg egy csomo mindent lehet kezdeni, es hat favagasra is jo, en meg ugye a vadonban lakom, ahol sok a fa. Na ugye.

Ezeknek a cuccoknak a forgatasat egyelore csak a hatso kertben fogom tudni gyakorolni, de szerencsere van hely, ahova tudok jarni, ha mar nem birom tovabb a sufniban gyakorlast. Akkor aztan johetnek a betorok zombik! Mondjuk gyanitom az en birtokomat mar igy is minden epeszu ember messzire keruli, nagyjabol a reszeg novel lehetek egy kategoriaban a kornyekbeliek szemeben, de kurvara nem banom. Amugy sem szeret itt senki sem elni rajtam kivul, amugy is egyedul fogok megdogleni, akkor meg mit erdekel engem. Nekem jo itt, es ez a lenyeg.

Szoval nem csak a falra akarom aggatni ezeket a fegyvereket - a hajlamot egyebkent egyertelmuen a nagyapamtol orokoltem, az o nyaralojanak a fala is tele volt kardokkal meg kesekkel. Csakhogy azok diszcuccok voltak, en pedig - mint mindenben, ebben is - a valodit szeretem. Amit csak lekapsz a falrol, ha szukseged van ra, mint Conan abban a novellaban. Vagy abban a masikban. Erted, na.

Magammal vinni azert felnek ezeket a cuccokat; feltenem azokat az embereket, akik felbasszak az agyamat, amikor eppen nalam van a tomahawkom, peldaul. A home invasion, az mas, ott nincsenek szabalyok, de a birtokomon kivul, ott vigyazunk a tobbi emberre, meg a selejtre is.

Legalabbis egyelore.

Edzesnaplo 61.

Megint szivas van gecc.

A mult hetfoi fekvenyomas kozben, mikor az a picsa meleg volt, megint sikerult tuleroltetnem a bal vallamat. Bemelegites, te ven fasz! Szerencsere ezuttal nem durrant be ugy, mint a multkor, akkor el is sirtam volna magam most mar bazdmeg. Persze rogton elkezdtem kenni kenoccsel, es ket nap alatt jobban is lettem.

A talpamat is sikerult megutnom, a talpamat, erted ezt?! Az is faj szombat ota, de az legalabb egyre jobb lesz. Oregszem en vagy csak szivatora vagyok allitva, vagy mi a geci van?! El is dontottem, hogy ennek veget vetek. Mas kerdes, hogy fogalmam sincs egyelore, hogy mikent, de majd kitalalok valamit.

Edzeni persze nem edzem rendesen, kicsit elkeseritett az ujabb vallserules, de nem adom fol, nyugi. Az otnapos edzesterv sem garancia a tutisagra, es teny es valo, hogy eddig legjobban a haromnapos edzestervvel fejlodtem. Vissza kell ternem ahhoz, ocsem.

Mar ossze is rittyentettem egy uj edzestervet, olyan kiraly, hogy beszarsz, de a faszom se tudja mar, hogy mire megyek vele. Legszivesebben visszamennek az idoben, nem eroltetnem tul a vallamat, es csinalnam tovabbra is azt, amit eddig. De ez nem fog menni, ugyhogy tovabb kell lepnem.

Tovabb is fogok lepni haver, csak elobb meg nyaralok.

A testsulyom meg mindig 87 kilo, legalabb ez okes, bar ha nem edzek ossze fogok esni, es zsirosodni is fogok, de kipattintom en magam ujra ha kell, ne izgulj.

Kicsit tobbet szeretnek most kettlebellezni, a kondi meg a robbanekonysag miatt, es meg mindig inkabb egy swing tabata, mint egy ora futas. Utalok futni. Viszont ha mar nagy sulyokkal nem edzek mostanaban, legalabb kondim legyen mar, nem igaz?

De igaz. Ugyhogy megyek is izzadni meg horogni, addig se szenvedek a nagy sulyok hianyatol.

Pollenjelentes 7.

Figyelj oregem, semmi, erted? Semmi. Majusban volt par szipogos napom, de azota igazabol csakis akkor taknyadzok, ha MEGFAZOK VALAMI KIBEBASZOTT KURVA LEGKONDIBAN! Hogy baszna meg az isten azt, aki kitalalta azt a szart.

Komolyan, fel tudtam ugy noni, hogy sehol sem volt legkondi, ahol eltem, es megis kurva jol erzem magam, birom a meleget, birom a hideget, semmi bajom egyiktol sem. Ha valakinek melege van itt nyaron, koltozzon Alaszkaba bazdmeg, vagy Sziberiaba, de ne szenvedjen nekem. Sok nyavogos picsa. Mi lesz ezekkel, ha vegre kitor a zombi apokalipszis? Megmondom en mi lesz, elsokent zabaljak meg oket az elohalottak.

Na de szerencsere nemsokara mar mindig nalam lesz a taktikai tomahawkom, es ha megyek melozni, es eszreveszem, hogy ezerrel zug a legkondi valahol, ugy szanaszet verem, hogy nem lesz ertelme megjavittatni sem. (Arrol nem is beszelve, hogy innentol kezdve a zombik ellen is be vagyok biztositva valamennyire.)

Bizony. Mert a vadonjaro unja mar, hogy mindenki szorakozik vele. Itt az ideje, hogy a vadonjaro szorakozzon egy kicsit a vilaggal, ha!

(Egyebkent nagyon orulok, hogy a szenanatham teljesen okes, igazabol ez a bejegyzes arrol akart volna szolni, hogy eddig juliusban is teljesen jol vagyok meg mindig; de megszokhattad mar, hogy amikor a tesztoszteron elonti az agyamat, hajlamos vagyok elkanyarodni a tematol, es hulyesegeket beszelni. Na tovabbi szep napot.)

Kalandok a Balatonon

Na jo, az tulzas, hogy kalandok, de azert tortent par vicces dolog, amit el akarok meselni.

Tortent ugyanis, hogy egy ket napos melo miatt eljottem Veszprembe, es felotlott bennem, hogy akkor mar akar itt is aludhatnek a kornyeken. Na es mi az a hely, ami Veszprem kornyeken van? Ugy van, a Balaton ocsem! Olyan jol kitalaltam az egeszet, hogy mar elore orultem annak, hogy az elso nap vegen majd ugrom a nagy seggeseket a strandon, meg masnap reggel is persze; jot alszom valami hangulatos kis panzioban, ahol a kedves haziak olajban sercego sult kolbasszal, kaveval es rantottaval ebresztenek, majd reggeli utan mind dalra fakadunk, mint a Muzsika hangja-ban, mikozben lesetalunk csobbanni egyet a Balatonba, mert ugy kell azt.

Na, ehhez kepest.

Elso nap ideertem, ahogyan akartam, a melo nem is lett volna gaz, mar persze ahhoz kepest, hogy az en melom alapbol mindig gaz, ezert lelkes voltam. Kurva meleg is volt, ugyhogy melo kozben nekialltam panziot keresni, mert luxushotelbe megsem megyek de ezentul csak oda megyek bazdmeg. Ugy a negyedik-otodik telefonalasra talaltam is egy panziot ahol volt hely, igaz ketagyas szoba, de legalabb kenyelmesen elferek. Azt hiszem, ha valahol julius elejen van hely a Balaton partjan, az alapbol gyanus, de az interneten felkutatott honlap alapjan nem gondoltam semmi rosszra.

Az ar is rohejesen keves volt (masodik gyanus jel), de tekintve, hogy ugy keszultem, hogy ha kell, a kocsimban is jot fogok aludni (hoztam magammal parnat es halozsakot), nem ereztem, hogy gaz lenne.

A melo vege fele aztan elkezdtek jonni a felhok, de ugy dontottem, szarok ra, tolem eljohet a kibaszott armageddon is, en akkor is vidaman uvoltve fogok berontani a Balatonba gecc. Hat egy oraval kesobb el is jott az armageddon, es mire vegeztem a meloval, mar azt kivantam, barcsak valahol mashol lehetnek. Csapkodtak a villamok, dorgott az eg, omlott a monszuneso, kurva hideg lett, es suvitett a szel. A picsaba, akkor is elmegyek a strandra, mondtam magamnak, es igy is tettem. Aztan ultem ott par percet ilyen komor bika fejjel a kocsiban a strand parkolojaban, vegul ugy dontottem, hogy a kedves kis balatonparti panzio meleg vizzel teletoltott furdokadjaban megiscsak jobb lesz nekem most lobacsolnom, mint abban a pokolian tombolo vizforgetegben, ami a Balaton volt akkor.

Ezzel aranylag megnyugtattam magam (imadom a Balatont, ugyhogy nem volt konnyu), es nekialltam, hogy megkeressem a panziot. Az ut mellett volt, es csak nemileg latszott lepukkantabbnak, mint a kepen, de fel lehetett ismerni. Fullra be volt zarva, legalabbis ugy tunt, es egy masik utcabol lehetett csak beallni az udvarba ilyen kacskaringosan. No, en be is alltam az udvarra, egy roman kisbusz es egy masik csotrogany koze. Ekkor kellett volna vegkepp gyanut fognom. Na de en naiv voltam, mint szuzkurva az elso rockkoncertjen, ezert szepen kikaszalodtam a kocsibol, es a panzio teraszara dzsaltam, hogy kegkeressem a tulajt, akinel szobat foglaltam delelott.

A teraszon egy nagy csapat tisztesseges kulseju ciganyember fogadott. Soroztek, cigiztek, illetve gitarozassal es hangos gajdolassal mulattak eppen az idot. Kopasz feher emberkent erdekes kontraszt volt megerkezni kozejuk. Nem ezek a terebelyes kanciganyok voltak, ezert kisse megriadtak, mikor a szokasos, bizalmat eppen nem gerjeszto arckifejezesemmel feltuntem kozottuk, de hamar elokerult a recepcios cigany lany, ugyhogy lenyugodtak a kedelyek, es folytatodott a mulatozas.

Felmentunk a szobaba, es tudod mit, egeszen rendben volt. Furdoszoba is volt zuhanyzoval a szobam mellett, de ez eppen nem ejtett ketsegbe; mivel lathatolag a panzio osszes tobbi lakoja cigo volt, attol nem kellett felnem, hogy elfoglaljak elolem a zuhanyzot. Nem is foglaltak. A kozelebe sem mentek.

Szoval hatezerert a szobam teljesen rendben volt, az olcso arat egyebkent bizonyara megmagyarazta volna, ha a rendorsegnel a hely tortenete felol erdeklodom, de szartam en ra. A cigok nem tuntek balhesaknak, meg hat ki akarna kotekedni egy olyan mogorva kopasz, szakallas fickoval, mint en? Ha a csajom is velem lett volna mondjuk szo nelkul kihajtok a kapun, es irany a Ramada almadiban, de egy ejszakara nekem ez a hely eppen megfelelt.

Este lefurodtem gond nelkul - nem volt kompeticio a zuhanyzora, sejtheted - aztan lefekudtem az agyba. Az agynemut gondosan felretettem, elvegre meleg volt, na. Egyebkent a recepcios cigany lany keszseggel elmeselte, hogy elottem egy negytagu cigany roman csalad volt a szobaban, es kicsit sokaig tartott kitakaritani, de mostanra minden a legnagyobb rendben. Komolyan keszsegesek voltak egyebkent, meg a vengedkonyvet is alairtak helyettem lelkesen. Gondolom itt ez a szokas. Mondjuk, mint utolag kiderult reggel kaja az nincs, de mit is vartam en a szaros parezer forintomert, arab tancosnoket? Sor volt elol rengeteg, abbol vehettem volna, szerintem senki sem banta volna.

Ejszaka meg volt nemi enekelgetes meg ordibalas, foleg, mert nyitott ablaknal aludtam, de semmi veszes. Aztan valamikor volt meg nemi maszkalas is, meg mintha valaki hozzam is be akart volna jonni, de az ajtot termeszetesen bezartam, igy nem volt sikeres az akcio. Azt hiszem, magam miatt nem aggodtam, legfeljebb a kocsim miatt, de remeltem, hogy a cigok megijedtek a nagyon uj rendszamtol, es megerinteni sem merik.

Aztan aludtam.

Reggel felebredtem, elkeszultem, es leballagtam az emeletrol, de egy kurva lelket sem lattam sehol - meg vartam is egy fel orat, hatha elokerul valaki - ugyhogy vegul letettem a kulcsot az asztalra, es leleptem. Mivel ez egy olyan hely, ahol elore kell fizetni, hatha ejszaka meghalsz, ezert igazabol a kulcs leadasan kivul mas tennivalom nem is volt.

A ceg fizette a szallasomat, ez az elmeny pedig megfizethetetlen volt. Hat igy esett az en balatonparti megszallasom igy nyar kozepen; legkozelebb azert jobban megfontolom en azt a kocsiban alvast.

Valoszinuleg nagyobb biztonsagban ereztem volna magam.

Kalandok a vadonban 31.

Nehezen akar csak osszejonni egyelore ez a nyaralas tema, de azert igyekszunk a kis vadonjaroval kihozni a leheto legjobbat a korulmenyeinkbol. Penzunk van, lehetosegunk van, kedvunk van, csak idonk nincs sok a kurva eletbe.

Es barmennyire is azt gondolom, hogy egy nyaraloban lakni a legjobb dolog a vilagon (igen, meg telen is), neha az is fontos, hogy elmenjunk valahova mashova. Ezt belattam. Ugyhogy fogunk menni, mindenkeppen.

Most hetvegen is voltunk - elmentunk Perocsenybe a csajom pereputtyahoz, egy lenyegeben olyan kornyekre, mint ahol lakom (minusz a terero), egy valamivel lepukkantabb hazba, mint az enyem (plusz pottyantos vece), de legalabb volt kismedence a gyerekeknek, meg lehetett satrazni a manoval, ami egyelore jo elmeny, mert meg elferunk egy ketszemelyes satorban; a jovore nezve azert nincsenek illuzioim.

Jol ereztuk magunkat. Majdnem sikerult elvesziteni a csajom gyereket, de vegul sajnos meglett, illetve hiaba kuldtuk el a gyerekeket az erdobe tobbszor is, sem a medveknek, sem a farkasoknak nem kellettek, meg az en etvagygerjesztoen zsiros gyerekem se. Komolyan, mar a vadallatok sem a regiek.

Ettunk bogracsgulyast, ittunk sort meg palinkat, mert a magyar ember imigyen nyaral. Megismertunk sok erdekes arcot, megvoltak a szokasos magyar csaladbeli archetipusok (mindez vallasos verzioban), meg par uditoen ujszeru kombinacio is (az kanadai verzioban).

A kis vadonjaro jol elvolt a gyerekekkel, ami nekem mindig nagyon nagy orom. Kisebb koraban elegge mimoza volt - mondjuk en is, ezert sosem hibaztattam erte. Lassan elengedhetnem mar az amiatti aggodast, hogy o nincs jol el mas gyerekekkel - mar mindig jol elvan. En is ilyen voltam, ennyi idosen mar ment a szocializalodas, sot, a kiscsajok kifejezetten imadtak (ez csak ronda kamaszkent mult el egy idore, hogy aztan evekkel kesobb rohanjon le ujra).

A satramnak, amely oly hosszu eveken at kisert husegesen nyarrol nyarra ez volt az utolso utja - mondjuk tobb, mint husz eves, nem csoda. Ugyhogy mikor hazajottunk, ki is kurtam, de mar elore csorog a nyalam, hogy mehetek a Decathlonba, es vehetek egy jo kis Quechua satrat, hehe. A belevalo cucc, ami szinten Decathlonos, kivaloan vizsgazott, ezentul is azt fogom magammal vinni satrazni, amibol egyebkent tobb kene, mert meg mindig imadom, es szerencsere a dagadt gyerekem is.

Igazabol mi tart vissza minket attol, hogy akar harom napra is elzuzzunk mondjuk Horvat(h)orszagba egy satorral? Az egvilagon semmi. Vaganyabbnak kell lennem, ami a nyaralast illeti, mert hiaba van fasza kis hazam, a vizpart az kell. Most ugy nez ki, hogy Balatonra mindenkeppen megyunk egy hetre a csajommal, meg a gyerekekkel, de en azert megneznem a tengert is, meg akkor is, ha csak par napra. Na majd meg kitalalom. Mar felnottem, van penzem, oda megyek, ahova csak akarok. A Karib-tengeres kepeket is a faszert csak nezegetem, boven megtehetnem, hogy odamenjek, es a kis szigetek kozott hesszeljek egy hajon, es kalozosat jatsszak a tengerben. Valahogyan igy ni:

Ugy latszik, meg fel kell nonom az almaimhoz.

Edzesnaplo 60.

Hasit a nyar ezerrel, imadom. Ilyenkor az edzes is konnyu, valahogyan termeszetes dolog, hogy az ember felkel reggel, es kimegy tepni a vasat egy szal bokszeralsoban. Ennel vadonjarobb dolog nincs is. Na jo, ha agyekkotoben tolnam, az az lenne. (Felirni: agyekkotot szerezni edzeshez!)

A sulyom most eppen 87 kilo (alig ot perce mertem meg magam, mondjuk meg szaras elott, ugyhogy vonjal le fel kilot). Ez most nekem megfelelo suly, bar azt hittem, kevesebb leszek, mert nem nezek ki olyan bika nagynak. De jol erzem magam a boromben, es ez a lenyeg. Egy vadonjaro amugy sem szabad, hogy tul benga legyen, csak eros, mint az allat.

Kreatint mar egy jo ideje nem tolok, szerintem ezert is erzem magam kisebbnek, meg a gyuros vitaminokrol atszokam a gyogyszertari vitaminokra. A legfontosabb kulonbseg, hogy ezek kisebbek ugyanannyi anyag mellett, en nem tudom, mi a szart raknak a gyuros cuccba, amitol annyival nagyobbak a kapszulak, de asszem nem is akarom tudni, es maradok a gyogyszertari cuccnal. C-vitamint, D-vitamint, multivitamint es magneziumot tolok amugy, mast nem, es nem is erzem, hogy barmi hianyozna. De ezeknel a dolgoknal nem is lehet tudni bakker, lutri az egesz. Bezzeg a kreatin meg a feherje. Kreatint majd max osztol akarok szedni ujra, a feherje meg ugye kizarva, utalom mint szart. Eszem inkabb sok csirkemellet.

Mar nagyban szokom az uj edzestervemet, es eddig meg vagyok vele elegedve. Tetszik, hogy sokkal valtozatosabb, meg hogy sokkal tobb gyakorlatom van, meg hogy minden reggel fel ora alatt le lehet tolni: az eredmenyekhez persze meg ido kell. Most jo darabig igy fogom nyomatni, es figyelem, hogyan erosodok. (Meg hogyan novok, mint a Hulk bazdmeg.)

Minden gyakorlatbol 3 sorozatot csinalok, 8 ismetlessel, a sorozatokat 3 percenkent kezdem, ahogyan eddig is. Az edzestervem most igy nez ki:

Hetfo: fekvenyomas, deadlift, huzodzkodas, guggolas, has

Kedd: tricepsz, mellre vetel es nyomas, oldalemeles, egykezes evezes, tabata swing

Szerda: fekvenyomas, guggolas, huzodzkodas, kitores, has

Csutortok: face pull, bicepsz, mellre vetel es nyomas, vallvonogatas, tabata swing

Pentek: fekvenyomas, deadlift, huzodzkodas, guggolas, has

A vallvonogatas egyebkent egy meglepoen jo gyakorlat, meg a face pull is, mondjuk mind a kettot dicserik elegen. Kettlebell swinget is beraktam heti kettot tabataban, igazi nyari reggelre valo gyakorlat, hadd egesse a zsirt. Na mara ennyi. En edzek tovabbra is kitartoan, te meg majd megtudod, mire jutottam vele.