Emlekszel, kiprobaltam a Sayoc Kalit, hogy kicsit elmeruljek a LARP-ing vilagaban (ja, a LARP-ing amugy a Live Action Role-Playing, vagyis az elo szerepjatek roviditese, ha nem tudod, hogy ez mi, guglizd meg, vagy nezz videokat a Youtube-on, vicces dolog) es meg ket helyen ki fogom probalni az Eskrimat is, ami lenyegeben ugyanaz, csak mas neven, es mas szerkoban.
Am mig a Sayoc Kali kifejezetten ramegy erre a modern taktikai, utcai harc temara, addig az Eskrima inkabb egy hagyomanyos harcmuveszet. Es igen, mind a ketto a LARP-ing kategoriaba sorolhato, ez a helyzet.
Mert tegyuk fel, hogy szeretnem megtanulni, es szeretnem jol csinalni. Egy kuzdosportban ez konnyu: eloszor is megtanitanak az alaptechnikakra - ez eddig egyezik is a Kalival meg az Eskrimaval - aztan pedig odaloknek egy masik arc ele, hogy gyerunk, probald meg alkalmazni! Csakhogy a masik nem akarja, hogy neked sikeruljon, illetve o is teljes erobol megprobalja rajtad alkalmazni az adott technikat.
Na es itt mar kurva nagy lesz a szakadek a full-kontakt kuzdosportok es a bohockodas kozott. Ugyanis hiaba tanulok en kesharcot meg botharcot - soha a budos eletben nem fogom megtapasztalni edzes soran, milyen megvagni, vagy megutni valakit teljes erobol - meg a vedofelszereles is egeszen mas, mert meg ott is belemesz olyan dolgokba, amik az eletben tutira kinyirnanak. Szoval sem a reflexek, sem a reakciok nem lesznek olyanok, mint kene. Ezert aztan sohasem fogod tudni valoban tesztelni es tokeletesiteni a technikadat. Nem fogsz tudni fejlodni sem, legfeljebb latvanyosabb leszel, de az nem ugyanaz.
Marpedig amig nem tudjuk napi szinten, hogy milyen szarra verni valakit bottal, vagy halalra keselni, felvagva az osszes letezo eret a testen, addig ez csak olyan, mintha az ujjunkkal mutogatnank egymasra, es azt mondanank: bumm, halott vagy!
Na most a helyzet az, hogy en a budos eletben nem fogok sem halalra keselni, sem halalra botozni senkit. Ez van. Ezt amugy is maximum egy katona teheti meg, haborus ovezetben, de meg o sem buntetlenul, arrol nem is beszelve, hogy milyen hatassal lesz ez a lelkivilagara.
Szoval, hogy Marc MacYoung gondolatat idezzem ujra, ezzel a dologgal is csak ket baj van: az egyik, hogy mi van akkor, ha elesben nem mukodik, a masik pedig, hogy mi van akkor, ha elesben mukodik? Ha nem mukodik, kinyirnak, ha mukodik, kinyirtal valakit, gratulalok. Mehetsz a sittre, az eletednek meg ugy is annyi, csak maskeppen.
De tegyuk fel, hogy mindezzel tisztaban vagy, es akkor is LARP-olni akarsz. Egeszsegedre. En azt hiszem, oreg vagyok mar ehhez, meg abban a keves idoben, amit meg aktiv bunyoval tolthetek, inkabb tolok valami olyat, ami valodi kepessegeket ad. Es ezaltal valodi onbizalmat, valodi tartast, valodi elmenyt. Azt, hogy elertem, veghezvittem valamit. Es ez nekem nagyon fontos. Nekem az igazi kell, a valosag, ahol minden ketseget kizaroan meglathatom, hogy mennyit is tudok, mennyit is erek. Es egy ilyen probatetel meg akkor is ezerszer tobbet er, ha kevesbe latvanyos, kevesbe fantasztikus, kevesbe mitikus.
Jatszani meg ott a gyerekem. Majd vele fogom keselni meg botozni a zombikat a hatso kertben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése