Nem hiszem, hogy valaha is vagytam mar igy jatekkal jatszani, mint most ezzel, annak ellenere, hogy tisztaban vagyok vele: messze nem lesz anyi idom ra, mint szeretnem. De legalabb ezt is evekeig tudom nyomni, mint a Morrowindet. Apropo Morrowind - anno megbeszeltuk a kis vadonjaroval, hogy elobb ugye a Morrowindet porgetjuk ki, aztan az Obliviont, es csak utana kezdunk bele a Skyrimbe.
Hat eddig birtuk, de muszaj volt mar megnezni. Legendas jatek, foleg egy olyan fantasy rajongonak, mint en. Ettol fuggetlenul be akarom fejezni a Morrowindet, de azt a kurva jatekot is evekig lehet tolni, ha az osszes kuldetest be akarjuk fejezni rendesen. Atkozott szerepjatekok. Felemesztik az ember eletet. Mondjuk en inkabb gyakok sarkanyokat az eszaki barbar harcosommal egy szamitogepes jatekban, mint hogy azon izguljak, hogy eleg jol all-e a nyakkendom, vagy hogy vajon sikerrel megfelelek-e a korombeliek fele tamasztott tarsadalmi elvarosoknak. De azt hiszem, mindannyian masok vagyunk.
Ja, es ez az a jatek, aminek a zeneje mar evek ota megvan, es evek ota imadom, es latod, meg igy is kibirtam, hogy eddig ne jatsszak vele. Na de majd most.
Az elso karakteremet mar probakeppen ossze is dobtam - egy nagydarab, kigyurt, kopasz, szakallas nord, harci tetkokkal es mogorva arckifejezessel. Megvan a karakter, igaz? Helyes. Sajnos ez egy eletszeru jatek, ahol nem erdemes egy szal agyekkotoben nyomulni, hanem minel nagyobb vasakat erdemes magadra aggatni, hogy azok vedjenek, de sebaj. Azert fogom elvezni a karakteremet igy is.
Akkor hajra, var a kegyetlen vadon, a dicsoseges csatak, a nagycsocsu arja szajhak es persze a sarkanyok!
The dragonborn comes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése